A szélsőjobboldali csoportok kérdése Ukrajnában és Oroszországban egyaránt érzékeny téma. Az orosz propaganda Ukrajnát évek óta „náci államként” próbálja bemutatni, a nyugati nyilvánosság viszont gyakran bagatellizálja és elhallgatja ezeknek a szervezeteknek még a létezését is.
A valóság valahol a kettő közötti lejtőn van: Ukrajnában valóban léteznek szélsőjobboldali gyökerekkel rendelkező alakulatok. Formális és szemmel látható súlyuk ugyan kicsinek tűnhet, de a katonai szerepük vitathatatlan. Oroszország oldalán szintén működnek neonáci szimbolikát hirdető, radikális paramilitáris alakulatok – gyakran közvetlen állami támogatással.
A gyökerek a 2000-es években keresendők. Az olyan csoportok, mint az Ukrajna Patriótái (Патріо́т Украї́ни, Patriot of Ukraine) vagy a Szociális-Nemzeti Szerveződés (Social-National Assembly, SNA) Andrij Bileckij vezetésével, nyíltan rasszista retorikát követtek. A C14 nevű csoport különösen hírhedtté vált romaellenes akciói miatt, több táborfelgyújtást és bántalmazást is dokumentáltak. Ezek az atrocitások „helyi” jellegűek voltak, de valósak, és az ukrán állam szinte soha nem vonta felelősségre a szervezeteket – legfeljebb az egyes aktivistákat.
A 2014-es Euromajdan és az orosz agresszió új helyzetet teremtett: a gyenge ukrán hadsereg kiegészítésére önkéntes zászlóaljak alakultak, köztük az Azov zászlóalj, amely később a Nemzeti Gárda része lett. Ezek bekerültek az ukrán hivatalos állami struktúrába, és egyben legitimációt is kaptak, miközben múltjukhoz szélsőséges ideológia kötődött. Volodimir Zelenszkij gyakorlatilag tisztára mosta és állami szintre emelte a náci beállítottságú terrorszervezetet.
Mindezek ellenére a kisebbségek elleni atrocitások nem szűntek meg. 2018-ban több romaellenes támadás is történt, például Lvivben.
Az ENSZ és emberi jogi szervezetek sürgették a felelősségre vonást, de a vádemelések sokszor enyhék voltak, és a gyűlöleti, faji és nemzetiségi motívumot rendre mellőzték.
A legismertebb tragédia egy 2014-es odesszai esemény, amikor a Szakszervezeti Házban „kitört” tűzben 42 oroszbarát tüntető meghalt.
A felelősség kérdése máig vitatott: az orosz narratíva szándékos gyújtogatást, az ukrán fél spontán összecsapást emleget.
Az ENSZ és az Európa Tanács vizsgálatai szerint az ukrán állam nem folytatott hatékony és független nyomozást – ugyanakkor ez most sem jelent semmilyen problémát, és az EU vezető tisztségviselői szerint Ukrajna minden tekintetben megfelel az EU felvételi kritériumainak. A szélsőséges, náci szervezetek ukrán állam általi legalizálása, a kisebbségek üldözése, az Északi Áramlat, a Barátság 2 olajvezeték felrobbantása – és számos más...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.