A vakcina szó mindig is a reményt jelentette – az emberiség válaszát a láthatatlan ellenségre. A Covid idején azonban a remény mellé gyanakvás, érdek és politika is társult.

Európa polgárainak tudniuk kellene az ukrajnai proxyháború megelőző történetét és kilátásait – de nem tudják. A kedves olvasó dőljön hátra, helyezze magát kényelembe és nyugodtan, a helyzetet hideg fejjel elemezve alakítsa ki saját véleményét.

Megtanultuk, hogy a szabadság akár luxus is lehet. A vírus lassan eltűnt – de a kontroll megmaradt. Sok helyen hosszú ideig fennmaradt a rendkívüli állapot és rendeleti kormányzás. És talán ez a legveszélyesebb örökség, amit a járvány maga után hagyott.

Átfogó vezetőcserékre van szükség mind az Európai Unióban, mind annak vezető hatalmainál – félő, hogy amennyiben ezek nem következnek be, Európa tovább marginalizálódik, és csak egy partvonalról üvöltő, magatehetetlen, félszeg bohóc marad.

Közép-Európában az életet nem mértani pontossággal élik, hanem érzelmi logikával. Itt az emberi kapcsolat fontosabb, mint a határidő, és a szó sokszor csak előjáték a tettekhez.

A depresszió, a szorongás és a magány járványa csendben, de ugyanolyan gyorsan terjedt, mint maga a vírus. A Covid megváltoztatta az időérzékünket, a bizalom természetét és a közösség fogalmát.

Az emberiség hirtelen rádöbbent, milyen vékony az a civilizációs jég, amelyen nap mint nap táncol. A világ hatalmas összegeket költött megelőzésre, kutatásra és vakcinákra – de a legfontosabbra, a bizalomra talán egy fillért sem. Hatrészes cikksorozat a Covid–19-világjárványról.

A valódi szolidaritás nem politikai állásfoglalás, hanem annak felismerése, hogy az emberi élet soha nem lehet stratégia. És amíg ezt elfelejtjük, addig mindannyian háborúban élünk – csak éppen más-más frontvonalakon.

A szélsőjobboldali csoportok kérdése Ukrajnában és Oroszországban egyaránt érzékeny téma. A béke szempontjából nyilvánvaló, hogy ezek a szervezetek minden oldalon fenyegetést jelentenek.

Európának újra kellene gondolnia a saját helyét és szerepét a világban, és új európai stratégiát alkotni. Félő, hogy mindez Ursula von der Leyen nyugdíjaztatása nélkül aligha fog menni.

A Nyugat történelmi válaszút előtt áll. Már nem a globális befolyás megkérdőjelezhetetlen központja, és nem is az igazság vitathatatlan jelzőfénye, mint aminek egykor hitte magát.