Hallgasd meg!
Lehetséges szavakkal gyilkolni?
Mi tagadás, meglepődtem magamon, amikor ez volt az első kérdés, amit a Charlie Kirk elleni merénylet és borzalmas következményei felvetettek bennem. Volt idő, amikor Kirkön csak nevetni tudtam, köreinkben 2016-17 táján tűnt fel óriási követőtáborával és rafináltan félművelt megmondásaival, mint valami rossz vicc. Osztottuk szervezete, a Turning Point USA videóit, tényszerűen cáfolni igyekeztünk a létező szocializmusról vagy francia forradalomról előadott sületlenségeket, nevetségessé próbáltuk tenni, nem is gondolva, hogy ezzel az ő sikerét szolgáljuk. Pörgettük az algoritmust, naponta, ezer meg ezer olyan emberhez juttattuk el Facebookon és YouTube-on, akiknek Charlie Kirk volt az első, aki ezekről a dolgokról beszélt.
Akiknek elmondta, hogy szerinte az amerikai feketék a rabszolgaság alatt jobban éltek, mert kevesebbet bűnöztek.
Akiknek hangosan és a felületes szemlélőnek őszinte módon odavetette, hogy szerinte a legális abortusz rosszabb, mint a holokauszt.
És akiknek nyíltan kijelentette, hogy a szabad fegyverviselés jogáért cserébe a fegyverrel meggyilkoltak száma elfogadható ár.
Aki hónapról hónapra igazolta, hogy minden gázai halottat jogosan gyilkolt meg az izraeli hadsereg, a halmokban álló, ellenkező előjelű bizonyítékok ellenére. Hogy azután élete utolsó heteire elkezdje azt hangoztatni, hogy az antiszemitizmus ürügyén fojtják el a szólásszabadságot, korábban pedig azt is mondta, hogy „a szekuláris zsidó milliomosok támogatják világszerte a nyitott határokat és a bevándorlást.”
De amikor az épp Utahban vitázó Charlie Kirköt élő egyenes adásban a nyaki ütőerén lőtték meg, amelytől szinte azonnal meghalt, mégis arra gondoltam, hogy a szavak lehetnek visszataszítóak, szavakkal lehet bántani tömegeket, szavakkal akár még egy ország tönkretételéhez is hozzá lehet járulni, de a szavak nem tettek, a szavak nem gyilkolnak. Nincs olyan, hogy gyűlöletbeszéd. Gyűlölet motiválta beszéd van, és gyűlölet motiválta tett is, ami két különböző dolog.
Az agyonlőtt Kirk éppen szokásos túráján volt a nyugati államban, egy sátrat állított fel egy főként liberális egyetemi kampusz közepén, hogy vitázzon bárkivel, aki a vele szemben lévő mikrofonhoz odalép, bármiről. A sátorra az volt ráírva: „Győzz meg!” Ebben feküdt később percekig a lövés után a holtteste is. Mintha ez azt jelképezné, hogy az amerikai társadalom növekvő részében a meggyőzés eszköze nem a szó, hanem a tett: a gyilkosság maradt.
Éppen azért, mert a szavak nem ölnek meg senkit.
„Kimondom! Amerika megérdemelte szeptember 11-ét!” – ez Charlie Kirk egyik legnagyobb online ellenfele, a progresszív élő videós, Hasan Piker leghírhedtebb mondata. Piker a Kirk lelövéséről készült borzalmas, közeli videó megnézése után viszont láthatóan megrendült, kiabálva utasította rendre élő csevegésében az anonim hozzászólókat, akik a haláleseten ujjongani kezdtek. Szeptember 25-én vitázott volna Kirkkel a Darthmouth College-ban. Nyilván elképzelte, ahogyan több milliós követőtábora miatt így végez vele valaki a másik oldalról.
Piker és Kirk ugyanannak az új politikai vállalkozórétegnek a részei. Pikert saját maga és feliratkozós rendszere fizeti, és a tények alapján érvel, Charlie Kirköt nagyhatalmú jobboldali és trumpista szervezetek fizették, és a sokkhatásra, botrányra, felháborodásra utazott. De mindketten csak úgy és akkor tudtak figyelmet elérni, ha kemény, gyűlölettől sem mentes nyelvezetet használtak, ha felhívták a figyelmet magukra, ha nemcsak bekerülnek az algoritmusba, hanem ott is tudnak maradni. Ezt pedig a 2010-es évektől a mindenható algoritmusok csak úgy tették lehetővé, ha minél inkább radikális és minél inkább megosztó egy kijelentés. Valljuk be: erre tömegigény van. A nyugati - és így az amerikai társadalom is - egyre többet dolgozik, miközben bármiféle világos jövőkép kínálkozna széles milliók számára. Marad a telefonod magánya, és a növekvő düh, gyűlölet és megvetés levezetése. Attól függően, melyik irányítószám alatt nőttél fel és élsz. Ennek eszköze lehet a jobboldali radikalizáció - amit Kirk kínált -, vagy a deradikalizáció és a progresszív baloldali aktivizmus, amit Piker képvisel, sokszor szélsőséges retorikai eszközökkel.
A követőtáboroknak egy idő után úgy tűnhetett, a másik megmondóember a valódi probléma. Eközben maga a két véleményvezér igyekezett enyhíteni a YouTube, Twitch és Twitter által megkövetelt elvágólagos radikalizmuson. Kirk és Piker már korábban is leültek vitázni. Nemcsak arról volt szó, hogy le akarták győzni egymást retorikai csatában. Mindkét nagy követőtáborral rendelkező ember rendszeresen hangsúlyozta, ha elfajul kettőjük vitája, akkor is fontos, hogy a szavaikat senki se fordítsa le tettekre. Ha ők ketten le tudnak ülni és órákat vitatkozni egymással, bárki megteheti az országban. Bármelyik szomszéd, rokon, munkatárs. A szólásszabadságot csak annyira támogatjuk valójában, amennyire az általuk leginkább visszataszítónak talált beszéd teljes szabadságát megengedjük.
Fellengzősen hangzik mindez, de amikor egy olyan országról beszélünk, ahol az év elején palesztinpárti véleménycikkért és tüntetésen elmondott beszédért (tehát „gyűlöletbeszédért”) akartak diákokat deportálni, és ahol az azt elrendelő elnök nyilvános profiljait 2021-ben ugyanezért törölte kérdés nélkül a Facebook és a Twitter, ez igenis nagyon fontos mondat.
A merénylet nyomán most is elindul a „gyűlöletbeszéd” elleni fellépés követelése, ezúttal republikánus részről. Gyanúsított bezzeg ma sincs. Először elfogtak egy idős férfit, akiről kiderült, hogy egy hülyeségeket beszélő, nyugdíjas torontói bankár, ezért elengedték. Azután trumpista fórumokon terjedt, hogy a helyszíhez közel megtalálták a gyilkos fegyverből származó töltényhüvlelyeket, „transz és antifa feliratokkal.” Erről maga a helyszínen dolgozó Alkohol-, Dohány-, Lőfegyver- és Robbanószerügyi Hivatal írta meg, hogy baromság. Valószínűleg a töltényhüvelyeken a gyártóra utaló, gyárilag gravírozott szimbólumoktól ijedt meg az egyik nagy tudású munkatárs.
Kash Patel, jobboldali podcaster, akit Trump a „mélyállam elleni küzdelem” jegyében tett meg az FBI igazgatójának, tehetetlen. A gyilkosság pár hónappal azután történt, hogy Patel a szövetségi nyomozók utah-i irodájának szerinte „baloldali” főnökét elbocsátotta. Azóta az iroda nagyjából szétesett, a „megbízhatatlannak” ítélt ügynökök helyett másokat nem találtak, és a napokban egy országnak demonstrálják, mivel jár a politikai alapú tisztogatás a mindennapokban. A gyilkos feltehetően már árkon-bokron túl jár.
Én egyébként sem valószínűsítem, hogy egy dühös transz-aktivista éppen Charlie Kirköt célozná meg. Magam is voltam évekkel ezelőtt a transz mozgalom kisebb célpontja, de alig kaptam valamit. Radikális transznemű aktivisták léteznek persze, de ha tettekre szánják el magukat, elsősorban és előszeretettel azokat a feministákat vagy női kritikusokat veszik célba, akik transz-kritikusok. J. K. Rowlingot, esetleg a szélesebb körökben ismeretlen Kathleen Stockot. Nem egy Trump-rajongó férfi megmondóembert.
Egyvalami biztos csak: a Trump-kormány az őt akadályozó progresszív-liberális-baloldali politikai világ felszámolására kívánja felhasználni az esetet. Már bejelentette, ők a „valódi felelősök”, mindezt pedig Orbán Viktor is megerősítette angol nyelvű reakciójában. A hetvenes évek Olaszországának ismerői már tudják: egy országban a szétesés, a központi hatalom tekintélye ellen fellépő tömegmozgalmak, tehát az entrópia nem csupán a vaskéz politikájával állítható meg, hanem úgy is, ha engedjük, hogy a káosz, a kalandor utcai erőszak, a szervezetlenség elterjedjen, és megrendítse a biztonságérzetet. Egy ilyen helyzet után, amennyiben megfelelően kezelik, széles tömegek egyenesen kérlelni kezdik az államot és annak vezetőit: legyenek már szívesek rendet és közbiztonságot teremteni, még ha ennek a gyűlöletbeszédre való lecsapás, a helyi szerveződések teljes szétverése, a katonaságként fellépő rendőrség és a digitális megfigyelőállam is az ára.
A republikánus világ tehát gyászol, ellenfeleik vagy ünnepelnek, vagy éppen szégyenkeznek emiatt, a tettest meg üldözik. Majdnem minden bizonytalan. Egy dolog viszont biztos: a digitális megfigyelőállamot építő Palantir részvényesei máris a pénzüket számolják – mielőtt előugranának az államrend megmentőinek szerepében.
Borítókép: A Charlie Kirk-gyilkosság helyszíne a Utah állambeli Oremben 2025. szeptember 11-én / fotó: Patrick T. Fallon / AFP
Bejelentkezés