Urbánus divat vagy valódi segítség a száraz november?

Ma nem mentem kocsmába. Pedig hívtak többen is, de inkább itthon maradtam, hogy megírhassam ezt a cikket. Amúgy nem tartom a száraz novembert, mégis fontosnak éreztem, hogy körbejárjam a témát.

Egy kedves ismerősöm nemrég meghívott a Kék Pont Alapítvány sajtótájékoztatójára. Mondtam neki, hogy szívesen megyek, de azért megkérdeztem, hogy lesz-e ingyenpia. Nem volt, de nem is bántam, amúgy is másnaposan érkeztem. Hahaha. Tudom, a civilizált, művelt, haladó gondolkodású olvasó minderre azt mondja, hogy nem vicces, az ország nagyobbik része viszont általában vevő az alkohollal kapcsolatos mindenféle humorizálásra, amire jó példa Tibi atya vagy éppen Bödőcs Tibor sikere. Az ÖT szerzőinek pedig kedvenc témái közé tartozik a vendéglátás helyzete – én sem titkolom a kocsmák világa iránti vonzalmamat.

A magunkfajta ugyanakkor sokáig, kitartóan, hosszú körmondatokban képes bizonygatni, hogy miért és hányféleképpen nem nevezhető alkoholistának: csak minőségit veszek, csak egyfélét iszom, csak társaságban iszom, csak este, csak hétvégén, amúgy sem sokat, másnaposan egyáltalán nem is kívánom, sőt még bűntudatom is van, amúgy is bármikor le tudom tenni, bármikor abba tudom hagyni, bármikor meg tudok állni. Vagyis bármikor meg tudnék állni, ha akarnék. Csak hát nem akarok. Hahaha.

Amikor először hallottam a száraz novemberről, rettenetesen irritált a dolog. Tipikusan urbánus, jellegzetesen értelmiségi, kimondottan felső középosztálybeli divatnak gondoltam. Próbálj csak meggyőzni egy targoncást, aki naponta ingázik a falusi háza és a városban működő gyár között, hogy meló után ne ugorjon be a kocsmába meginni a két fröccsét meg a két felesét. Javasold neki, hogy lépjen be egy önsegítő csoportba, és menjen moziba vagy jógázzon a kocsmázás helyett. Valószínűleg nem fog neki örülni. És nem azért, mert a vidéki melós butább, mint a nagyvárosi értelmiségi, és nem tudja bekapcsolni az internetet. Oké, az már okozhat némi gondot, ha a faluban nincs mozi vagy jógaoktató. Léteznek ilyen falvak. Amúgy meg akadnak olyan vidéki melósok is, akik le tudnák tenni a piát, simán, egyik napról a másikra. De ha nem muszáj, miért is tennék? Csak azért, mert Pesten megint nem tudják, mit csináljanak jó dolgukban, és most épp ezzel a kihívással szórakoztatják magukat, hogy jelvényeket meg karszalagokat osztogassanak egymásnak?

A száraz novemberről első hallásra három dolog jutott...