Zima néni rosszul van. Elfogyott a gyógyszere. Kemény nyugtató, nem is írják fel bárkinek. Az öregasszony nem is akárki. Ezt Évike is nagyon jól tudja. A nővér, aki a Pataki doktor helyett gyógyítja a helyieket. Itt ez így megy. Évike gyógyít, Pataki doktor meg egy másik dimenzióban valahol. Még egyszer sem látta senki. Lehet, hogy nem is létezik. Zima a karácsony felé lépdel. A telepen újabb ház tetejét rombolták le a rombolók. Egy lépés, egy tető, még egy lépés, házfalak.
Az öreglány veszekszik a telefonba, hogy márpedig neki kell az a nyugtató. Évike szerint már megkapta a havi adagját. Zima fia, Zénó szerint pedig nem kapott eleget. Zénó bizony elég jól tudja, ő nyúlja le a mutertól, amikor az nem figyel. Félrenéz, és egy levéllel már be is kapott a gyerek. Jó fiú egyébként. Néha a főtéren fekszik beszarva, behugyozva, de amúgy tisztelettudó meg minden. Van ez a rossz szokása.
Csomagot osztanak a szociális munkások. Liszt, cukor, rizs, olaj, kis csoki, pár ima. Így megy körbe-körbe. Jézus itt ragyog, mondja valaki a városnyi hosszúságú sor elején. Pár méterrel arrébb a szerelők a rendőrökkel együtt kötik ki Mérgeséknél az áramot. Már egy ideje nem fizették. A falat is átütötték, kell az a még egyszer harmincegy négyzetméter. Az ajtó befalazva, de az nem számít. Sőt, jobb is így. Amúgy is megbeszélték a falazókkal, hogy csak óvatosan dolgozzanak, „okosba.” Egy kisebb rúgásra be is omlik. Ha úgy akarják.
Nézik a csomagot, kinek mi van benne. Hogy ugyanazt kapott-e mindenki. Kiszórják a szatyorból az út szélére, úgy hasonlítják össze. Pár liszt kiszakad közben. Mintha kokaint szórtak volna széjjel. Kristályt. Vagy havazik. Porcukros telep, kukákat túró vaddisznók. A karácsonyfán díszek: mintha beállva készítették volna őket a kubai vendégmunkások. Az egyik olyan, mintha valaki hátulról fojtogatna egy angyalt. Ferdén áll a csillag a fa tetején. Ha Isten tudná, hogyan bánnak itt az angyalokkal. Tudja, de félrenéz. Valamit ő sem bír elviselni.
Egy kisebb csapat jön, hogy ők miért nem kapnak semmit. Hogy ők sosem kapnak. A családsegítősök odaszóltak, hogy már kaptak. Akkor nem tudnak nekik adni. Körbeállják a szociális munkást meg a listáját. Remeg a keze, hullámzik az emberek neve egymás alatt. Slampos utca 1/b, Tóthék, Mozdony köz 25., Burbucsék. Szemből egy átok, oldalról minimum kettő. Közben megy a Kiskarácsony, nagykarácsony techno-mix. Tágul a kutyák tudata az utcán. A kisbolt előtt gazdát cserélnek az adományélelmiszerek. Egy ritmusban az egész környék. Egy adag kristály vajon hány lisztet ér? Csorog a nyála az egyik kutyának.
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon? A közeli kavicsbányában akkorát robbantanak, hogy majdnem eldől a fa, majdnem repül a Jézuska. Az állatok megindulnak lefelé. A kisebb vaddisznókat befogják majd, etetik és később levágják, mutáns vadhús, de finom. A romházak szétdíszítve villogó micsodákkal, este versenyt villognak, fényben úszik majd minden. Bizonytalan, hogy a minden mit jelent itt valójában. Bizonytalan ünnep, vérfoltos karácsony.
Zima néni végül kristályért botorkál. Nem tudni, imádkozik vagy átkozódik közben.
Borítókép: Illusztráció, gyógyszerek / fotó: Laurent Hamels / AltoPress / PhotoAlto via AFP
Bejelentkezés