Ez volna NER-nemezis? De hát NER ez is! – kiált fel a bennünk a jó mélyen elveszett dilettáns rímfaragó. Vannak így mások is rajtam kívül? Összerezzen-e az érzékeny értelmiségi, ha összegyurcsányozást még épp csak kiheverte, s most meg összeNERezik? Megijed tőle, hogy a gyógyszer vivőanyaga ugyanolyan ízű, mint a betegségé, amitől hányingere lett? Vagy ahogy Dr. Strangelove az atombombát, úgy szereti meg ő is a NER-zsargont? Netán egyesül a NER híveivel a kognitívan disszonáns tagadásban, hogy ami úgy hápog, mint a NER, úgy totyog, mint a NER, az mégsem NER? Posztmodern találós kérdések egy posztfasiszta bukéjú pártprogramról. Stílszerűen Bogár Lászlót idézve: „És mégis mozog a Freud”.
Tisztelt hölgyeim és uraim, a helyzet az, hogy „a magyar emberek a kezükbe vették a sorsukat.” Így aztán nekünk az a dolgunk, hogy „megőrizzük a békét, és biztonságos, bevándorlóktól mentes ország” maradjunk. Emellett „megtartjuk és kibővítjük a jelenlegi családtámogatási rendszert.” Hogy lesz-e rá pénz a jövőben is? Mi az, hogy?! Nagyon is! Mivel „ha egy egész ország úgy dönt, hogy valamire szeretne pénzt áldozni, annak meg lehet találni a forrását.” Csak akarni kell. Mi magyarok, „a béke oldalán állunk, elutasítjuk a háborút és az erőszak minden formáját.”
S mit utasítunk még el? „Nem engedjük, hogy külföldi vendégmunkások vegyék el a magyar dolgozók munkahelyét, és leszorítsák a béreket.” Lassan mondom, és akiknek így sem érthető, azok figyeljék a szám mozgását: „A béke kormánya leszünk.” Hozzánk aztán nem jönnek migránsok: „Fenntartjuk a déli határkerítést, és megerősítjük a határvédelmet. Elutasítjuk az Európai Unió migrációs kvótáit és a migrációs paktumot.” Tovább is van, mondjam még, mit nem támogatunk? „Ukrajna gyorsított felvételét az Európai Unióba”. Amellett 2035-ig „megállítjuk a népességfogyást, és célul tűzzük ki, hogy 2050-től ismét tízmillió fölé nőjön Magyarország lélekszáma.” S mi fontos még nekünk, kedves barátaim? „Megtartjuk a 13. és 14. havi nyugdíjat.”
Melyik párt programjából idéztem? Ugye, hogy nem könnyű? Bár sokan biztosan azt gondolták, ez pofonegyszerű, s csípőből rávágták, hogy a Fideszéből. Zöldek, liberálisok, baloldaliak is sokan mondhatnák ezt, hisz jócskán találnának benne általuk elutasított gondolatot vagy stíluselemet. Bekötött szemmel is megéreznék, hogy a szöveg NER-szagot áraszt. A vaktesztnek ugyancsak alávetett Orbán-hívők viszont boldogan szívnák be az illiberalizmus esszenciális zamatát. Jó, hát páran még akár a Mi Hazánkra is gondolhatnak az olyan szavak olvastán, hogy „nem adunk engedélyt további külföldi vendégmunkások behozatalára.” Érted, behozatalára, mintha valami árucikkek lennének, nem is emberek. Tárgyiasító dehumanizálás a javából – mondhatná egy, a bevándorlók méltóságát oltalmazó liberális jogvédő. „Véget vetünk a vendégmunkások tömeges betelepítésének, mert a magyar munkahelyeknek és a magyar jövőnek van elsőbbsége.”
Ez néhányaknak kicsit már posztfasiszta ízvilágot juttathat az eszébe, főleg, ha még azt is elolvassák: „Miközben a kormány azt hazudja, hogy végsőkig »harcol« a migráció ellen, ukrán és kelet-ázsiai munkások tízezreit telepíti be az országba.” Ukránok, milyen szörnyű, igaz? De nem, ez mégsem a Fidesz. Hanem valami náluk is keményebben xenofób szélsőjobbos párt vagy mozgalom. Tutira a Mi Hazánk – vagy a Betyársereg. Mert ezek nemcsak az illegális, de a legális migránsokat is kitiltanák. „2026. június 1-től további intézkedésig nem adunk engedélyt további külföldi vendégmunkások behozatalára, hogy ne vegyék el a munkalehetőséget honfitársaink elől.”
Pedig nem a Betyársereg, hanem a Tisza programjából idézgettem fentebb. Rögtön meg is vádolhatnak, hogy kiragadtam a kontextusból. Mert az egész úgy egyben, az nem ilyen. Nem erről szól. Persze, nyilván ebben is van valami. Valóban nem csak ez és nem ennyi a Tisza-program. Nyilván ennél árnyaltabban, hosszabban, részletesebben kell elemezni, és tessék megnyugodni, arra is sor kerül a következő részekben. De előtte kicsit hadd rosszmájúskodjak, vigyorogjak és trollkodjak azon, hogy az a posztmainstream balliberális értelmiség (tisztelet a szabályt örvendetesen próbára tévő kivételeknek), amely korábban egy rossz félmondatért, egy nyelvbotlásért megvetően eltartott kisujjal mondta ki a fatvát bárkire, most egyszer csak olyan megengedő lett, hogy szódával már Wass Albert és Padányi Viktor is lecsúszik neki. Ha szerintük kiragadtam bármit a kontextusból (és a turbóellenzéki konszenzusból), azt csak azért tehettem, mert bizony szépen végigolvastam mind a 240 oldalt. Ismételten nyugi: ahogy 2019-ben is darabokra szedtem az óellenzéki pártprogramokat, lesz majd szó a többi részről itt is.
De mégiscsak ezek a fenti mondatok volnának azok a szegmensei a programnak, amelyeket a balliberális tábor és a NER-hívek közösen próbálnak tagadni (de legalábbis figyelmen kívül hagyni, bagatellizálni, félreolvasni.) Ez volna az, amely már nem pusztán a Tisza és Magyar Péter NER-gyökereire utal, hanem arra, hogy
Álmunkban Pepsi-vadászgép landol a szuperkórház tetején
Na, és most akkor jöhet a szakmai programelemzés. „Jó minőségű, mindenki számára hozzáférhető, ingyenes állami egészségügyet hozunk létre” – hát a program ezen részében túl sok eredetiség nincs. 1990 (sőt: 1945) óta nem hiszem, hogy volt olyan kormány, amely a fizetős egészségüggyel kampányolva nyert volna akár csak részben szabad választást. Még a vizitdíjat (illetve kórházi napidíjat) 2007-ben bevezető – aztán a népszavazás után, 2008-ban eltörlő – Gyurcsány is letagadta ezt az Orbánnal folytatott 2006-os vitájában. Ám ha valaki ezt a mondatot ugyanúgy komolyan venné, mint a Pepsi-reklám azon ígéretét, hogy hétmillió pont összegyűjtése után vadászgépet kap, a Tisza bajban lenne, és minimum számíthatna egy kiadós perre. Az állami egészségügy ugyanis nem ingyenes – soha nem volt az. Ha az illető besétál a kórházba, rendelőbe, gyógyszertárba, leellenőrzik, van-e egészségbiztosítási jogviszonya. Ha nincs, megtagadhatják a szolgáltatást vagy behajthatják rajta az eddig be nem fizetett járulékot. 2022-ben 141 ezer olyan ember volt, aki kiesett az állami egészségbiztosításból, így teljes árat kell fizetnie. 2007-ig volt a rendszerben nagykorú eltartotti státusz. Vagyis akinek létezett biztosítási jogviszonnyal rendelkező családtagja, annak révén ő is biztosítottá válhatott. Ezt szüntették meg, tehát kizárják a rendszerből azt, „aki után hat hónapig nem fizetik meg a társadalombiztosítási járulékot. Sürgősségi ellátást kaphat, de utólag meg kell térítenie, egyéb esetben nem látják el, csak ha fizet.”
Ha azt akarná a Tisza, hogy az általa létrehozott jövőbeli rendszer „ingyenesebb” legyen, mint a Fideszé, azt kéne mondani: akiknek nincs munkájuk és nem tudják önerőből kifizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot, azoknál ezt az állam átvállalja. Ez a fenti számok alapján, 12 ezer 300 forintos havi járuléknál csaknem 21 milliárd forint lenne évente. Csakhogy a program ezt így nem mondja ki. Az állami egészségügy 2021 óta a hálapénz kivezetésével „ingyenesebb” lett – ennél jobban akkor lehetne, ha alanyi jogúvá tennék a hozzáférést. Ám ilyen konkrét ígéretet nem tesznek. „Minden régióban fejlesztünk egy szuperkórházat, a klinikai központokra alapozva” – írják. Aztán rögtön utána ezt: „Minden vidéki kórházat megtartunk.” Ami a két mondatban benne van, az ellentmondás. Nincs értelme óriáskórházakat fejleszteni, ha közben a kicsiket is megtartjuk. Az ellátásokhoz való azonos szintű hozzáférést úgy lehet megteremteni, ha egy megyében mindenkit „szuperül” látnak el. De annyi pénz a világon nincs, hogy Aprajafalva és Királyvár kórházát is „szuperesítsük” A győri kórházat elég jól ismerem, és sajnos az egyik hozzátartozóm kálváriája révén megismertem a csornait is. A győrivel is van bajom, nem kevés, ugyanakkor nem kérdés, melyikbe akarnék bekerülni, ha beteg vagyok. Tuti, hogy nem a csornaiba.
Ami ugyanakkor nincs benne a mondatban, az beismerés: vidéken minden kórházat megtartanak – a fővárosban viszont nem. Ami védhető, csak akkor Budapesten kívül sem kell fenntartani egy működésképtelen helyzetet. „Keveset költünk egészségügyre: alig több mint a GDP 6%-át a köz- és magánkiadásokkal együtt” – szól a program, azt is hozzátéve: „Évente minimum 500 milliárd forinttal emeljük az egészségügyre fordított állami kiadásokat.” Hogy az egészségügyre több pénz kell, az biztosnak tűnik. De hogyan egyeztethető ez össze költségvetésileg a 13. és 14. havi nyugdíj fenntartásával, sőt azzal, hogy be akarják vezetni „a nyugdíjas SZÉP-kártyát évi maximum 200 ezer forint támogatás értékig”? Mi több, a Férfiak 40 programot is megvalósítanák a Nők 40 mellé, és „duplájára emeljük az időskorúak járadékát.” Csakhogy az nem megy, hogy sokkal többet költünk egészségügyre, ugyanakkor nemcsak megtartjuk, de növeljük az időskorúak ellátását. Választani kell: kevesebb nyugdíj, de jobb kórházak – vagy fordítva. Persze létezhet áthidaló megoldás. A program ugyanis elmondja a kontrasztot, hogy „félmillió honfitársunk kap 140 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat, közel 70 ezren 800 ezer forintnál is többet kapnak.” Hadd kérdezzem meg: akinek 800 ezernél több a nyugdíja, az miért kapjon 13-14. havi nyugdíjat? Náluk ennek éves költsége 112 milliárd forint. De mivel 800 ezernél többet kapnak, az összeg ennél is magasabb. Ha ők nem kapnák, amire nem szorulnak rá, lehetne ezt a kórházakra vagy a rászoruló nyugdíjasokra fordítani. Igaz, ehhez az kéne, hogy bevállalják: a leggazdagabbaktól elvesszük ezt a juttatást – de nem merik.
Mádi László politikai hullája – avagy a tiszás rettegés ősforrása
A Fidesz által tiszás adóterveknek nevezett számokban nem az a legérdekesebb, hogy igazak-e vagy nem. Mivel a Tisza hivatalosan ezt tagadja, én hajlandó vagyok elfogadni a cáfolatukat. De ennél sokkal árulkodóbb, ahogy
Akár a bevándorláspolitikájuk, amely orbánabb Orbánénál. Ez bizonyítja, hogy a hazai politika origója változatlanul Orbán. Magyar Péter se mer lényegi, sokakat érintő kérdésekben (nyugdíj, adó) szembemenni vele, és azt mondani: amit a Fidesz adott, igazságtalan, tehát elvesszük. Még a leggazdagabbaknál sem. Vagyis a szupergazdagoknál papíron igen: „Az igazságosabb közteherviselés jegyében az 1 milliárd forint feletti vagyonnal rendelkezőknek az 1 milliárd feletti vagyonrészre évi 1%-os vagyonadót vezetünk be. Minden szupergazdagnak hozzá kell járulnia a jobb minőségű közszolgáltatásokhoz, ezt követeli meg a társadalmi igazságosság.” Tessék már mondani olyan szupergazdagot, aki a vagyonát a saját nevén, illetve teljes egészében idehaza tartja. Mit jelent az, hogy egymilliárdos vagyonnal rendelkezőknek? Személyt vagy családot? Amennyiben egy 3-4 milliárdos vagyon egy 4-5 tagú család tagjai között oszlik meg, a személyenkénti rész máris nem haladja meg az összeget. Csak személyes vagyonra vonatkozik ez vagy cégvagyonra is? Ugyanis egy valamirevaló oligarcha nevén aligha van ekkora ingatlanvagyon. Ebből tehát nemigen jön komoly bevétel.
Ugyanazt érzem, mint amit az ingatlanadó elfogadásába belebukó Mádi László politikai nekrológjában írtam 2010 februárjában. Miszerint „hiába vezeti toronymagasan a felméréseket a Fidesz, hiányzik az önbizalom az esetleg kényelmetlen igazságok kimondására.” Mádit azonnal kirúgta Orbán – mert az a fajta ingatlanadó sokkal többeket érintett volna. A legfrissebb (nem Fidesz-közeli) felmérés szerint a Tisza is toronymagasan vezet, de az önbizalom ugyanúgy hiányzik, mint 2010-ben a Fidesznél. Most akkor vagy nem vezetnek toronymagasan – vagy éppúgy nem bátrak, mint az elődpártjuk 16 éve. Egy olyan országról beszélnek, ahol „a milliárdosok kivételével mindenki kevesebb adót fizet” Elárulok egy titkot: ilyen ország nincs. Nincs olyan, hogy egyfelől
- 15 százalékról 9 százalékra csökkentjük a minimálbér adóját,
- a mediánbér alatt kereső 2,2 millió munkavállalónak csökkentjük az szja-terhelését,
- semmilyen munkabért terhelő adót nem emelünk meg,
- a vényköteles gyógyszerek áfáját 0%-ra csökkentjük,
- a tűzifa és az egészséges élelmiszerek áfáját 5%-ra mérsékeljük,
- újra széles körben elérhetővé tesszük a kedvezményes kata adózást,
ezzel párhuzamosan pedig
- duplájára emeljük a családi pótlékot és az anyasági támogatást,
- minden kisbaba megszületésekor »Gyermekem született!« kelengyét biztosítunk 50 ezer forint értékben,
- Duplájára emeljük a GYES-t és a GYET-et,
- minden évben iskolakezdési támogatást adunk a rászorulóknak 100 ezer forint értékben,
- 50%-kal megemeljük az otthonápolási díjakat,
- garantáljuk, hogy válás esetén ne kelljen visszafizetni a CSOK-ot és a CSOK Pluszt,
- a családi adókedvezmények esetében növeljük az alacsonyabb jövedelmű családoknak nyújtható kedvezmények mértékét.
Janus-arccal a vasút és közút felé
Tehát a milliárdosokat leszámítva mindenki kevesebb adót fizet és több állami pénzt kap. Mint a nyugdíjaknál, itt is kimondja, hogy a jelenlegi szitu igazságtalan: „A családtámogatás jelenlegi rendszere a tehetősebb társadalmi csoportokat támogatja a leginkább, míg az igazán rászorulók alig kapnak segítséget.” De szóba se jöhet az, hogy a nem milliárdos, de az átlagnál jóval gazdagabb csoportoktól bármit is elvegyenek. A program egyfelől megígéri a következőt: „A vasúti fővonalakon elérjük az autópályával versenyképes, legalább 100 km/h állomástól állomásig mért átlagsebességet, amely 160–200 km/h-ra alkalmas pályák fejlesztését jelenti.” Másfelől ígéretet tesz erre is: „megduplázzuk a közutak fenntartására és felújítására fordított kiadásokat.” Holott a kettőre egyszerre biztosan nem lesz pénz.
Miként az se fog menni, hogy „Megtartjuk és szociális alapon kiterjesztjük a rezsicsökkentést”, ugyanakkor „jelentősen csökkentjük a vállalkozások által fizetendő rezsiköltségeket.” Melyik bolygón van olyan (az energiaár-robbanás évei után), hogy a szegények és gazdagok rezsije egyszerre csökken? És miből teremtenénk erre forrást? „A korrupció felszámolásával, a propaganda megszüntetésével, az indokolatlan állami presztízsberuházások és túlárazott közbeszerzések leállításával évente akár több ezer milliárd forintot lehet megtakarítani.” Hát igen, az nagyon valószínű, hogy amennyiben a Fidesz-kormány megbukik, a fideszes korrupció csökkenni fog. Ahogy 2010-ben a szoclib panamák is zuhanórepülésbe kezdtek. De eltűnt mindettől a mindenkori hatalom örökösen korrumpáló jellege, és dőlni kezdett a pénz?
Vissza a jövőbe – előre a múltba!
Elkap a déja vu az alábbi sorokat olvasva: „Feltárjuk az elrejtett valóságot, és bemutatjuk azt a közvélemény számára: a gazdaság, az egészségügy és az oktatás valós állapotát, a titkos kormányhatározatokat, hazai és nemzetközi szerződéseket, hitelfelvételeket, eltitkolt megállapodásokat” – írja a program. „Nemzetbiztonsági átvilágítást követően nyilvánosságra hozzuk a 2010 és 2026 közötti kormányülések összefoglalóit” – teszik hozzá. Illetve: „Nyilvánosságra hozzuk a Magyar Nemzeti Bank Matolcsy György elnöksége alatti vagyonkezeléséhez kapcsolódó teljes iratanyagot.” Sőt: „Felállítjuk a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalt, és teljes erővel elkezdjük az elmúlt 20 év korrupciós ügyeinek, gazdasági és politikai visszaéléseinek a feltárását.” Ilyen már volt 2010-ben. Elszámoltatásnak hívták. Ahogy 2002-ben, a Medgyessy-kormány hatalomra jutása, illetve 1990-ben, a rendszerváltás idején. Csak akkor még igazságtételnek nevezték. Emelje fel a kezét, aki elégedett bármelyiknek is az eredményével. Nagyjából annyira voltak ezek sikeresek, mint a Fidesz-féle Gyere haza, fiatal program, amelyet a Tisza azért csak lekoppintott: „Meghirdetjük a Vár a hazád! programot, és a visszailleszkedést megkönnyítő programokkal 8 éven belül hazahozunk 200 ezer főt a külföldön élő magyar honfitársaink közül.”
Visszatérve az elszámoltatáshoz: ráadásul
Újratárgyalják Sukorót? Illetve olyan ügyeket, amelyekben már ítélet is született vagy ejtették a vádat? Megtalálják a korrupció Szent Grálját, az elveszett nokiás dobozt? Húsz év alatt legfeljebb a gyilkosság nem évül el. Én oknyomozó újságíróként persze nagyon fogok örülni, ha a győri önkormányzat mintájára a Miniszterelnökségen és a jegybankban is lesz átláthatósági szoba, hogy még a titkosítás alól feloldott iratok digitalizálását se kelljen megvárnia a tudásszomjas sajtómunkásnak.
A SpicLeaks-től a 405-ös ukrán aktáig
„Megnyitjuk az ügynökaktákat” – ezt, mint a SpicLeaks kiszivárogtató platform ötletgazdája és névadója, különösen üdvözlöm, sőt. Az ügynökök ténykedése és az MNB-pénzek gyanított eltűnése közötti időszakban is történtek olyan dolgok, amiket érdemes lehetne nyilvánosságra hozni. A Tisza belügyminiszteréhez volna is egy kérésem. Ha győzelem esetén bemegy, és átveszi a tárcát Pintér Sándortól, kérdezze meg tőle (vagy nézzen utána), hol van és miről szól a 405-ös számú ukrán nyomozati anyag, amit hosszas kutakodás után se tudtam feltárni. Akit érdekelnek a részletek, olvassa el a riportom Mi lehet a titokzatos ukrán aktában? című fejezetét. Hát persze, derüljön fény a titkokra. Mondjuk a Tisza-kormány honvédelmi minisztere érdekes szituban találja magát, ha a program alábbi szavaiból kiindulva a következőket kell felderítenie: kik a felelősök azért, hogy a Honvédségnél végrehajtott „politikai tisztogatás eredményeként óriási ember- és szakemberhiány lépett fel”? Ugyanis a miniszteri tisztség várományosát 2023 áprilisában azért váltották le, mert rá „már nem volt szükség a továbbiakban.” „A mór megtette kötelességét, a mór mehet” – indokolta a lépést a HVG forrása, „utalva arra, hogy Ruszin-Szendi Romulusz az arcát adta a honvédségben belül zajló példátlan leépítésnek, ami sokak szerint nem más, mint egyfajta politikai tisztogatás.” Szóval akkor miről is beszélünk?
Amúgy pedig, ha a feltárást végző Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal (NVVH) 2006-os ügyleteket is vizsgálni akar, akkor nyilván a 2018 és 2021 közötti időszak sem lehet tabu. Ekkor történt, hogy valaki „háromszoros-hatszoros mértékben túlárazva írt alá szerződéseket” egy állami cég vezérigazgatójaként. Nemrég beszélgettem egy közcég volt ügyvezetőjével, aki a vád szerint ugyancsak aláírt túlárazott szerződéseket 2020-ban, tehát nagyjából ugyanabban az időszakban. De belőle nem lett az ellenzék csúcspolitikusa, ehelyett hat év börtönt kért rá az ügyész, noha elmondása szerint ő csak utasításokat hajtott végre. Ha már a Tisza-programban esélyegyenlőségről 24-szer esik szó: mennyire igazságos, hogy az egyiket a túlárazás miatt 2021-ben beviszik a Nemzeti Nyomozóirodába, a másikhoz pedig egy ujjal sem nyúlnak? Igaz, az előbbi nem volt az igazságügy-miniszter házastársa. De nyilván minden jogszerű volt, azért nem keletkezett ott semmi látnivaló.
Libsicirógató mondatok
Ettől függetlenül nagy örömmel olvastam a program következő sorait: „Helyreállítjuk a nemzetközi kapcsolatrendszerünket hagyományos szövetségeseinkkel (Visegrádi Négyek, Európai Unió, NATO).” Továbbá: „Helyreállítjuk Magyarország nemzetközi tekintélyét, nyugati szövetségi rendszerét.” S hogy milyen csúnya dolog „a háborús agresszor Oroszország támogatása”, amivel „az állam a béke helyett az erőszakot támogatja.” Ehelyett: „Zárjuk le a Kelet–Nyugat kompország vitáját, és csatlakozzunk végleg a Nyugathoz!” Így aztán: „2035-ig megszüntetjük az orosz energiafüggőséget, diverzifikáljuk a hazai energiaellátást.” Valamint: „Teljes körűen felülvizsgáljuk a PAKS II. projektet.” Nem állunk meg félúton: „Megvizsgáljuk a nukleáris fűtőelemek nem orosz, hanem pl. francia vagy amerikai forrásból történő beszerzésének a lehetőségét.” Sűrűn bólogatok, de ugyanezt tettem hajdanán Orbánnak, aki atlantista, nyugatbarát héja volt 2008-ban, Grúzia lerohanása idején. Magyar Péter az akkori Orbánt alakítja. De ha a fiatal Orbán bőrébe bújik, mi a garancia rá, hogy nem válik ugyanolyanná? A Tisza mint párt már most is nyugtalanítóan hasonlít a 2010-es Fideszre, sőt. Még olyanabb: a Fidesznek már akkor is volt országos tagsága, szervezetei, melyeknek legalább papíron beleszólása volt a döntésekbe.
A programban ezen kívül is vannak liberális fülnek kedvesen csengő mondatok. Mondjuk, hogy drogügyben a rendszer„ideológiai és rendészeti logikát követ, nem bizonyítékokon, adatokon és szakmai tapasztalatokon alapul, így a politika nem képes hatékony választ adni a valós problémákra.” Egyetértek, hogy a fogyasztók kriminalizálása „elriasztja az érintetteket a segítségkéréstől, miközben ezek a szankciók nem csökkentik a droghasználatot, és nem szolgálják a társadalmi célokat.” Így aztán a fogyasztók kriminalizálása helyett „a kezelést és az érdemi elterelést helyezzük előtérbe, miközben a rendészeti fellépést a terjesztői és szervezett bűnözői hálózatokra fókuszáljuk.” Nehezen tudnék vitatkozni ezzel a megállapítással: „Az ártalomcsökkentő szolgáltatások szűkössége miatt nő a rejtett szerhasználat és a túladagolás kockázata.” A gond csupán annyi, hogy ennek az embernek én nem tudom elhinni, hogy akkor is végrehajtja ezt a liberális drogpolitikát, ha az komoly népszerűségvesztéssel fenyeget. Inkább azt saccolom (vállalva, ha tévedek) hogy kiír majd egy nemzeti konzultációt, vagyis izé, öööö „érdemi társadalmi vitákat” kezd az ügyben, s ha a lakosság jelentős része nem támogatja, akkor kihátrál belőle. Az is a magamfajta libsik cirógatása, hogy „azonnal felfüggesztjük a közmédia hírsugárzását, és csak azután indítjuk újra, miután megteremtettük a független, objektív hírszolgáltatás feltételeit.” Én azonban nem érem be a pettinggel. Nem lehetne, hogy ne indítsuk újra? Remekül megvagyok nélküle, s a költségek drasztikus csökkentésével tényleg százmilliárdos volna a spórolás. A Fidesz-propaganda nyilván visszaszorul a Tisza-diadal esetén. De
Brékó, brékó, itt a Tisza-vétó!
„Két ciklusra korlátozzuk a miniszterelnöki mandátumot” – ígéri a program. Jól hangzik, ugye? „Módosítjuk a választási jog rendszerét. A jelenleginél jóval átláthatóbb, tisztességesebb és arányosabb választási rendszert alkotunk, és egységesítjük a külföldön szavazás szabályait a visszaélések megelőzése érdekében” – ez pedig egyenesen szuperül cseng. Csakhogy, ha ez a rendszer nem elég átlátható, tisztességes és arányos, akkor az ez alapján létrejövő Tisza-kormány se lesz eléggé legitim. Vagyis azonnal be kéne nyújtani ezt a javaslatot a parlamentnek, kérni a Fideszt, szavazza meg, oszlassák fel a törvényhozást, aztán mérkőzzenek meg újra, fair játékszabályok mentén. Ha ezt bevállalnák, nagyobb hitele volna az olyan ígéreteknek, mint hogy „megszüntetjük a rendeleti kormányzást”, illetve „széleskörű társadalmi párbeszéd alapján a nemzetet újraegyesítő alkotmánytervezetet dolgozunk ki.”
„hogy azok a pártok kapjanak állami támogatást, amelyek tényleges társadalmi bázissal rendelkeznek.” Mert a finanszírozás ma is a leadott szavazatok arányán nyugszik. Nagyívűen unortodox ötlet, hogy „az oktatási miniszter, az egészségügyi miniszter, az igazságügyi miniszter és a pénzügyminiszter vétójogot kap a kormányzati döntéshozatali mechanizmusban.” Ez aztán szinte már bázisdemokrácia! A miniszter csak úgy rávétózik a kormányfőre. De tessék mondani, a Tisza Párton belül is van ilyen? Hogy az elnökségi tagok, a jelöltek (a leendő frakciótagok) megvétózhatják az elnököt? És hányszor volt már ilyen? Milyen ügyekben? Akár az egyszerű vidéki tagok is vétózhatnak pártszavazáson? Ja, nem, ahhoz tagság kéne. Ha Magyar Péter a jövőben ezt akarja csinálni, akkor a jelenben miért nem csinálja? S amúgy mennyire életszerű, hogy így lesz?
Az erdő Kapitánya odacsap a környezetszennyezőknek
„A hangzatos propaganda ellenére a legtöbb támogatás nem a hazai kkv-knak, hanem néhány multinak jut, akik erre nem szorulnak rá, hazánkat sokszor összeszerelő üzemként kezelik, jellemzően alacsony hozzáadott értékű munkákat és környezetszennyező tevékenységeket hoznak ide.” Ajaj. Olyan cégekre tetszik gondolni, mint a Shell olajóriás, amely tavaly szeptemberben tízéves gázkereskedelmi megállapodást kötött az MVM-mel, amelynek globális alelnökét Szijjártó Péter méltatta és a NER kitüntette? Szörnyű, hogy „legnagyobb haszonélvezői az elmúlt másfél évtizedben a külföldi nagyberuházók és a kormányközeli nagyvállalatok voltak.” Nyilván pont az fogja őket megfékezni, aki ennek haszonélvezője volt. „Megerősítjük a szakszervezetek jogait, hogy érdemben tudják képviselni a munkavállalókat” – mondja a program. „Felülvizsgáljuk a munka törvénykönyvét, erősítjük a munkavállalók érdekérvényesítési lehetőségeit” – mintha a 2010 előtti Orbán Viktort hallanám. Ő aztán támogatta a sztrájkkirály Gaskó Istvánt, voltak is munkabeszüntetések Gyurcsány idején – a NER alatt már kevésbé. De ilyen újra soha nem történhet meg, igaz? Amire egy volt NER-káder által vezetett párt a legjobb garancia.
Aki ennyit járt a kórházakba, a légkondicionálás állapotát firtatva, annak biztosan fontosak a betegjogok is. „Függetlenítjük a betegjogi rendszert; egységes, gyors panaszeljárást és kötelező udvariassági, empátia- és környezeti minimumokat írunk elő.” Ezt csak helyeselni lehet, főleg nekem, aki a betegjogi rendszer hiányosságairól publikált. „Nyilvánossá tesszük az intézményi minőségi és betegelégedettségi mutatókat; visszacsatoljuk ezeket a finanszírozásba és a vezetői értékelésbe.” Nagyszerű – de a próféta szaván kívül mi a garancia erre? A korrupt orvosokra lecsapó Nemzeti Védelmi Szolgálat a betegjogok érdekében a haláleseteket eltussoló kórházi fejesek ellen is titkos nyomozásokat indít, valamint független jogvédőknek nyitnak irodát az intézményekben? De akkor miért nem ez van benne a programban? Mert nem ez van.
Visszamenőleg megvédjük a Tisza-applikációt is?
Hanem ugyanaz az önellentmondásos vagy eufemisztikus elkenegetés: „megszüntetjük a visszamenőleges hatályú jogalkotást.” Aztán pedig: „20 évre visszamenőleg vagyonosodási vizsgálatot vezetünk be az országgyűlési képviselők, politikai vezetők (köztük a volt kormánytagok) és közeli családtagjaik vonatkozásában.” Érted, visszamenőleg, 2006-ig. Tehát, ha mi alkalmazzuk a törvényt, akkor lehet visszamenőleges? Máris nagyobb biztonságban érzem magam, hogy „átvilágítjuk a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Védelmi Beszerzési Ügynökség informatikai rendszereit, kivizsgáljuk az orosz kötődésű kiberbiztonsági incidenseket, és biztosítjuk, hogy a rendszerek zártak legyenek, idegen hatalmak ne járkálhassanak ki-be kedvük szerint.” Fantasztikus – de ugye ezt nem a Tisza-applikációt kifejlesztő informatikusokra bízzák? Vagy arról is törvényt hozunk, hogy visszamenőleg megvédjük a Tisza-applikáció felhasználóit? „Valláspolitikánk alapja az egyház és az állam szétválasztása, valamint a lelkiismereti szabadság biztosítása.” Oké, de az ateisták is felajánlhatják ezentúl kedvenc szervezetüknek az egyházi SZJA-részt? Az ilyen konkrétumokban valahogy nem bővelkedik a program. (Az ateisták egyáltalán nem szerepelnek benne, ahogy a tudatosan gyermektelenek sem.) „A civil szervezetek számára is kötelező lesz nyilvánosságra hozni, hogy kik a végső kedvezményezettjei a támogatásoknak, azaz, hogy a civil szervezetek kinek adták tovább támogatásként, vállalkozói díjként a hozzájuk eljutott forrásokat” – ígérik.
Azért kíváncsi leszek, ebben a szabályozásban a Tisza-szigetek minek számítanak? Ha pártnak nem, akkor civilnek? Ez lesz majd az új CÖF? S őket fogja a Tisza-kormány által kinevezett hatósági vezetés szigorúan ellenőrizni. Megtudhatjuk azt is: „a politika, benne a kormány hatalomban tartásában kulcsszerepet játszó óellenzékkel, önérdekkövető, zárt világ, amely nem a közjót, hanem a hatalom érdekeit szolgálja.” Elönt a hála érzése bennünket, hogy (amióta a felesége nincs benne), Magyar Péter (már) nem játszik szerepet a kormány hatalomban tartásában. Hanem csinálni akar magának egy kormányt. Tied a kormány, magadnak építed. „Magyarország tehetetlenségének nagy része tanult tehetetlenség. Olyasmi, amit évtizedek alatt építettek belénk – a szocialista rendszer alatt, majd a rendszerváltás utáni elhibázott kormányzások során, és különösen az elmúlt 16 évben” – ez a mondat a program kódoltan cinikus mélynyelvi esszenciája. Mert a Tisza rendezőelve pont a tanult tehetetlenség. Ezért nem zúgolódik és nem követel se esküt, se tagsági jogokat a köréje gyűlő tömeg, amely NER-mintára felkínálja az egyéni szuverenitását Magyar Péternek, hogy helyette ő oldja mega problémáit. (Nem fogja.)
Így aztán ennek következményeképp a választások eredménye, hogy a NER két pártra hasad, osztódással szaporodik, majd egy láthatatlan proporz system hatalmi kartellben egyesül újra. De mivel kerülni próbáljuk az árnyalatvakságot, eme program dacára is esélyt adhatunk arra (vagy legalább reménykedünk abban), hogy ez akár csak részben másképp lesz. Hogy hogyan? Az majd kiderül – vagy beborul.
Borítókép: Magyar Péter, Orbán Anita és Kapitány István / forrás: Magyar Péter Facebook-oldala
Bejelentkezés