Közelkép

A Közelkép legfrissebb adásában Schiffer András a Tisza valódi szerkezetét és jelöltjeit, illetve az ellenük indult fideszes kommunikációs hadjáratot veszi szemügyre.
 


Az előválasztás folyamán sem tudtunk meg többet a Tiszáról, mert az „egy spektákulum, vagy egy politikai piramisjáték” – véli Schiffer. Szerinte egy olyan országban, ahol 8 millió választópolgár él, egy pártnak legalább 5-10 ezer taggal kell rendelkeznie, ám a Tiszában hivatalosan mindössze 27-en vannak. Emlékeztet, hogy „az utolsó nagy mintás közvélemény-kutatás” alkalmával, a tavalyi EP-választáson köze másfél millió ember szavazott a pártra „Nyilvánvaló, hogy 1 millió 350 ezer választóból 27-nél több bátor jelentkező lenne, aki tag szeretne lenni. A Tisza-szigetek több tízezer tagja, de még a képviselő-jelöltek nagy többsége sem párttag. Jogodban áll a pártnak segíteni, elhívhatod Kéri Lászlót vagy Petschnig Mária Zitát, de nem vagy alakítója annak a pártnak” – foglalja össze.

Így viszont az a „faramuci helyzet” állhat elő, hogy a párt képviselői úgy ülnek majd be a parlamenti frakcióba, hogy az irányvonalat kijelölő párthatározatok megszületésében semmilyen szerepük, még szavazati joguk se lesz – mutat rá.

Schiffer a Fideszt egy olyan „Orbán-franchise rendszernek” látja, amelyből demokratikus mechanizmus gyakorlatilag ki lett küszöbölve.”. Ugyanakkor a párt 40 ezer tagja azért küld visszajelzéseket a központnak, így „a Fideszen, mint organizmuson keresztül” kialakulhatott a Kádár-korszakhoz hasonló „érdekbeszámítódás”.

 Szerinte a Tiszában ez az „aggregátor” funkció tagság hiányában nem lehet meg. „Szociológiai értelemben ez a párt nincs” – szögezi le. Azt ugyanakkor elismeri, hogy „ma Magyarországon több tízezres mozgalmat tud gründolni, az egy politikai teljesítmény”. Ebből a tömegből azonban kiválasztani háromszor 105 jelölt-jelöltet viszont „már nem akkora művészet”, mint amekkora sikernek Magyar Péter beállítja – teszi hozzá.

Az előválasztási résztvevők bemutatkozásai alapján Schiffer szerint világossá válik, hogy „ez a felső-középosztály lázadása”. Szerinte ezt a magot a 2010 előtti pozíciójuk visszaszerzését remélő posztkommunista figurák és a „szűkülő erőforrások miatt”, vagy az atlantizmustól való elfordulás miatt hirtelen csalódottá vált fideszesek, valamint a multiknál és a vállalkozói szektorban dolgozó „pragmatisták” alkotják.

Ugyanakkor azt tanácsolja a kormánysajtónak, „lassítani kéne azzal, hogy minden Tisza-bokorban Puch Laci bácsit sejti.” A „sértett tiszás versenyzőket” látva az „agyhalott fideszes propagandisták” helyében inkább önvizsgálatot tartana, „hogy voltaképpen a Fidesz-KDNP kiket szabadított az országra.” Hozzáteszi: azért, hogy a magyar politikát le lehet szűkíteni arra, hogy valaki rajongója, vagy gyűlölője-e a miniszterelnöknek,” 15 év kormányzása és 15 év kormánypropagandája attól függetlenül felelős, hogy beavatkoznak-e kívülről Magyarország belügyeibe, vagy nem”.