A Ring friss adásában Gavra Gábor Emmanuel Macron davosi beszédéről, a francia geopolitikai álmokról és célokról, illetve az Uniót összetartó francia-német tandem állapotáról faggatja Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértőt.
A francia elnök a Világgazdasági Fórumon szokatlanul éles hangvételű beszédében a nemzeti szuverenitás és Európa stratégiai autonómiának fontosságát hangsúlyozta. Soós Eszter Petronella szerint, bár a felszólalás sokakat meglepett, valójában ezeket a gondolatokat Macron „nem a repülőgépen találta ki”. Amit itt hallottunk, arról már korábban is gyakran beszélt, és Revolution című, még első megválasztása előtt könyvében hasonló húrokat pengetett. Ugyanakkor hozzáteszi: az amerikai hatalmi törekvésekkel szembeni szkepszis „a klasszikus francia külpolitikai hagyomány része”.
Az elemző szerint, bár a francia államfő keményen bírálta Washingtont, igazából „amikor egy Donald Trump-típusú elnöke van az Egyesült Államoknak, akkor a franciák úgy látják, hogy az az ő politikájuk szempontjából kedvező.” Ilyen helyzetben ugyanis Párizs könnyebben meg tudja győzni a többi európai országot arról, hogy biztonságpolitikájukat ne csak az USA-ra építsék – mutat rá.
A szakértő emlékeztet: az Egyesült Államok figyelmének fókusza már Obama óta fokozatosan Kína és Ázsia felé fordul, így Európa háttérbe szorul. Ez a folyamat valójában Joe Biden alatt sem állt meg, a korábbi transzantlanti együttműködés folytatásának csupán az illúzióját nyújtották. Szerinte ebben a tekintetben a különböző amerikai politikai irányzatok közt alapvetően konszenzus van abban, hogy „a fő probléma Kína” (…) a problémaelemzésük ugyanaz, és taktikai kérdésekben van a vita.”
Az az elterjedt közhely, mely szerint az európai integrációt „a francia-német motor viszi előre”, a szakértő szerint ma már nem állja meg annyira a helyét. Az egyensúly az elmúlt évtizedekben többek közt a közép-európai rendszerváltások és az euró bevezetése miatt Németország felé billent el. Ezért – bár a francia politika „ravaszabb” annál, hogy ezt nyíltan kimondják – de „alapvetően nem lelkesednek a bővítésért”. Mindezt tetőzi, hogy Angela Merkellel ellentétben Macron a jelenlegi kancellárral, Olaf Scholz-cal jóval kevésbé van egy hullámhosszon.
Berlin és Párizs eleve nem ugyanúgy tekint az Unióra, amelyet a franciák „egy nagy hatalmi projektnek”, míg a németek inkább gazdasági együttműködésnek fogják fel – mutat rá Soós Eszter Petronella.
Miért mondott elsőre nemet a Mercosurra Macron, és hogyan nyomták le végül a torkán? Hogyan vált fontosabbá a francia sajtó számára az, ami Grönlandon történik, mint, ami Párizsban? Mennyire őszinte a francia-német barátság? Mit tehet még Macron a mandátumából hátralevő időben?
Kiderül az adásból.
Bejelentkezés