Öt évvel ezelőtt, 2020. március 28-án vezették be Magyarországon a koronavírus-járvánnyal összefüggő kijárási korlátozásokat. Mi pedig – hiszen „még mindig erről beszélünk” – úgy gondoltuk, ez megfelelő alkalom, hogy ismét foglalkozzunk a járványkezelés tanulságaival. Terjedelmes hírlevelünkben megszólal

  • Hont András újságíró
  • Letoha Tamás kutatóorvos
  • Megadja Gábor eszmetörténész, kutató
  • Nefelejcs Gergő publicista
  • Kovács Ákos Dadan zenei menedzser

Részlet a Letoha Tamással készített terjedelmes interjúból:

Mi volt a legnagyobb hiba a járványkezeléssel? Hogyan működhetett volna hatékonyabban az egészségügyi ellátórendszer?

A járvány kezdetén – ismeretlen okból – egy, a sajtó által „Covid-celebként” is emlegetett szakértő által vezetett orvosdiagnosztikai szakkollégium megvonta a Covid-tesztelés jogát azoktól a hagyományosan járványügyi feladatokat ellátó, akkreditált intézményektől, mint például a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztálya (az egykori Csongrád megyei ÁNTSZ). Az indoklás szerint ezen laborok nem voltak felkészülve tömeges PCR-tesztelésre – holott e laboratóriumokban évtizedek óta dolgoznak olyan járványtanászok, akik már évtizedekkel ezelőtt is újonnan megjelent kórokozókat izoláltak és ellenanyagokat fejlesztettek ki ellenük.

Az ÁNTSZ-ek tehát – ahelyett, hogy diagnosztikai munkát végezhettek volna – kizárólag kontaktkutatásra voltak kárhoztatva. Eközben a tesztelést olyan magánlaborok végezték, amelyek közül többnek semmiféle orvosdiagnosztikai gyakorlata nem volt. A mintavételezés és eredménykezelés így széttagoltan, szakmai koordináció nélkül zajlott – a helyi járványügyi központokat kizárva, a feladatokat központi, gyakran járványtani tapasztalat nélküli adminisztrátorok szervezték.

E döntés ellen egyedül a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Mikrobiológiai Intézete emelte fel a hangját, amely sérelmezte, hogy az SZTE – napi több ezer beteg ellátásáért felelős orvosegyetem – még saját betegeit sem tesztelheti. Tiltakozásuk eredményeként végül engedélyt kaptak arra, hogy az Intézet napi néhány száz PCR-tesztet elvégezzen. Ez a kivételes engedmény azonban nem változtatott azon a tényen, hogy az ország Covid-diagnosztikai rendszere gyakorlatilag kiszervezésre került – olyan szereplőknek, akiknek nem volt meg a kellő tudományos és közegészségügyi hátterük.

Eközben az egészségügyi alapellátásgyakorlatilag összeomlott: a háziorvosok tömege nem fogadta a Covid-gyanús betegeket, sok esetben még telefonon sem voltak elérhetők. A betegeket néhány kijelölt járványkórházba koncentrálták, ahová több megyéből szállították az embereket, sokszor súlyos állapotban. Ez az ellátási forma kaotikus volt, szakmailag tarthatatlan, a kórtermek túlzsúfoltak, az ellátás színvonala egyenlőtlen.

A legsúlyosabb hiba azonban az volt, hogy a betegség lefolyását nem értették meg:
a SARS-CoV...