Szeptember 10-én, mindössze 31 évesen politikai merénylet áldozata lett Charlie Kirk amerikai konzervatív politikai kommentátor, kétgyermekes családapa, a politikai térfelek közötti párbeszéd egyik legprominensebb képviselője. De ki is volt valójában ez a hazánkban kevésbé ismert politikai influenszer? Mi vezetett odáig, hogy valaki egy golyóval vessen véget életének?
Ki volt Kirk?
Charlie Kirk 2012-ben, 18 évesen lépett be a politikába, amikor barátjával megalapította a Turning Point USA-t, mely szervezet gyorsan az ország egyik legbefolyásosabb konzervatív érdekvédelmi csoportjává vált. A fiatal kommentátor egyetemi campusról egyetemi campusra járt, és vitába szállt a vele ellentétes oldalon helyezkedő személyekkel, legyen a tőle kérdező személy liberális, woke, vagy a baloldal képviselője.
Kirk 2021-ben nősült, két kisgyermekük született. Amit képviseltek, az maga volt a keresztény családmodell, az influenszer arra biztatta a fiatalokat, hogy ők is tegyenek hasonlóképpen.
Kirk tevékenységére akkor figyeltem fel – évekkel ezelőtt –, amikor rövid videókban láttam szerepelni és vitázni. Az első pillanattól szimpatikus, értelmes és határozott fiatal képét nyújtotta. Videóival és tevékenységével az én korosztályomat célozta az Egyesült Államokban – és tágabb értelemben a teljes nyugaton. Olyan üde színfolt volt a senki földjén, amilyen generációnkként egyszer bukkan fel. Nyilvánvalóan nem tudok és nem is akarok egészen objektíven tekinteni rá, de akárhogy is nézzük, hatalmas űrt hagyott maga után.
Miben hitt Kirk?
A konzervatív ikonnal szemben már a merényletet követő órákban megjelentek a lejárató írások a politikai propagandában. Kiemelkedik ebből a muszlim-arab propaganda szócsöve, az Al-Jazeera, amely Kirkre politikai veszélyként tekint(ett) (hiszen Kirk határozottan kiállt Izrael mellett). A katari Dohában székelő lap azt írta, „Kirköt azzal is vádolták, hogy rasszista, iszlamofób és nőgyűlölő nézeteket vall”.
Miért állították, hogy rasszista volt? Mert azt vallotta, hogy egy fehér embernek nem kell szégyellnie azt, hogy fehér. Keresztény emberként azt vallotta, hogy minden ember Isten képmására lett teremtve.
Miért állították, hogy iszlamofób volt? Mert azt vallotta, hogy az iszlám vallás és politikai ideológia nem kompatibilis az európai civilizációval, valamint támogatta Izrael államiságát és létét. Érdekesség: a muszlim-arab világ országaiban folyamatosan csökken a keresztény lakosság, számos országban tizedére zsugorodott a keresztények aránya. A zsidóságot pedig még ennél is durvább üldöztetés sújtja, íme egy pár példa.
A zsidóság létszámának alakulása a muszlim-arab világban:
A fotó forrása: Jewish Virtual Library
Az Al-Jazeera által elhallgatott információ az is, hogy míg az általuk megvetett konzervatív politikusok hisznek a vallásszabadságban, addig például Szaúd-Arábiában törvényi erővel tiltják az iszlámon kívül más vallás megjelenését a köztereken, továbbá halálbüntetés terhe mellett lehet csak áttérni más vallásra. Miért nevezhetjük ezen kívül muszlim-arab propagandalapnak az Al-Jazeerát? Aki figyelemmel követte a 2023. október 7-i eseményeket, a lap azon a napon nem ítélte el a Hamász terrortámadását, sőt terrortámadásnak sem nevezte azt. A kegyetlen csapás első napján már arról írt, hogy ez egy teljesen jogos palesztin offenzíva. Az egyik oldalon az Al-Jazeera a nemzetközi jogot és az elfogadást hirdeti, míg a narratívájába nem illő szereplők ellen ezek megszegését követendő példának tartja.
Miért állították, hogy Kirk nőgyűlölő volt? Mert azt vallotta, hogy a keresztény családmodell a követendő példa.
A halálát követően a kollektív amerikai politikai elit elítélte a merényletet. Donald Trump így emlékezett rá: „A Nagy, sőt Legendás Charlie Kirk meghalt. Senki sem értette, és senkinek sem volt olyan szíve az Egyesült Államok fiatalsága iránt, mint Charlie-nak. Mindenki szerette és csodálta, különösen én, és most már nincs közöttünk. Melania és az én részvétemet küldöm gyönyörű feleségének, Erikának és a családjának. Charlie, szeretünk!” A következő napon, szeptember 11-én Trump bejelentette: Kirk posztumusz megkapja az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, a Szabadság Elnöki Érdemérmét.
Kirk öröksége és a merénylet következménye
Hogyan tudunk méltó módon megemlékezni Kirkről? Nézzük meg, ő maga mit mondott erről. Egy, júniusban megjelent podcastben arról kérdezték, hogyan szeretné, hogy emlékezzenek rá. A kérdésre azt válaszolta: „A hitemért tanúsított bátorságomért szeretnék emlékezetes lenni. Ez lenne a legfontosabb dolog. Az életemben a legfontosabb a hitem.”
Charlie Kirk bátorsága példamutató. Mondhatni ellenséges közegben járt-kelt azért, hogy gondolkodásra és párbeszédre ösztönözzön. Ez az, ami most végképp veszélybe került. Mi a biztosítéka annak, hogyha egy konzervatív politikai kommentátor ismét elmegy egy egyetemre vitatkozni, vagy kérdésekre válaszolni, ez nem fog megismétlődni? A Kirk elleni merénylet a szólás- és véleményszabadság elleni támadás is.
Szellem járja be Európát
Néhány éve az Európai Parlament egyperces néma csenddel emlékezett a korábban nyolc alkalommal elítélt George Floydra, aki rendőri brutalitás áldozata lett. Charlie Kirknek nem járt hasonló gesztus.
Az Európai Parlamentben ugyanis, bár a szuverenista frakciók szeptember 11-én, csütörtökön kezdeményezték Roberta Metsolánál, a Parlament elnökénél, a máltai származású néppárti politikusnál, hogy az ülésszak során egyperces néma csenddel emlékezzenek meg Kirk tragikus haláláról, az elnök elutasította a kezdeményezést, valamint amikor egy jobboldali politikus ezt az ülésen kezdeményezte, megtiltotta az emlékezést. Ennek ellenére a szuverenista politikusok felálltak és megemlékeztek Kirkről. Roberta Metsola pedig a nyugati világ szégyenévé vált – egy jobb korban egy tisztségviselő ezért lemondana.
Magyarországnak is van még mit tanulnia
És mit üzenhet mindez a magyar társadalomnak? Kicsivel több mint fél év van az áprilisi választásokig, a politikai kampány pedig lényegében már hónapok óta tart. A woke káros ideológiája szerencsére csak elvétve jelenik meg Magyarországon, csupán a realitásérzékét vesztett értelmiség egy részének köreiben figyelhető meg. Azonban a politikai természetű, verbális erőszak nálunk is megfigyelhető, kezdve Orbán Viktor poloskázós kijelentésétől Bayer Zsolt vállalhatatlan stílusáig. Ez a hangütés a kormányoldalon már jó ideje jelen van, az életét azonban senkinek nem kellett féltenie.
Az is egészen elképesztő, ahogyan a kormánykritikus és/vagy a Tiszát támogató értelmiség az utóbbi időben megnyilatkozik. Majka koncertjén „Bindzsisztán miniszterelnökének” fejbelövését imitálták. Krúbi legutóbbi nagykoncertjén elhangzott, „amikor majd felakasztjuk Orbánt, küldök neki gyógypuszit”. „Orbán Viktort el kell pusztítani”, ezt pedig Pankotai Lili mondta.
A Kirk elleni merényletre a Fidesz politikusai reagáltak először. Kocsis Máté az alábbi sorokat írta a történtek után pár órával: „Itthon is jobb lenne, ha a forrófejű Magyar Péter és propagandája felhagyna a hergeléssel, az uszítással, a lincshangulat szításával, az erőszak bármely formájának legitimálásával!” Azt gondolom, nem ez lett volna egy felelős kormánypárti politikus méltó reakciója, sőt a nyilatkozat csak tovább mélyíti azokat az árkokat, amelyek a magyar társadalmat megosztják. Magyar Péter és a woke erőszak között nem vonható párhuzam. Ha elfogadjuk azt az feltevést, hogy Magyar Péter baloldali, még akkor sem. Ha a hazai baloldaliakon és a liberálisokon fogjuk számonkérni azt, ami Kirkkel történt, akkor egyáltalán nem értettük meg semmit abból, hogy mit képviselt Charlie Kirk.
Kirk a párbeszédet képviselte, nekünk magyaroknak ezt kell megértenünk, és nem politikai célokra felhasználni az ellene elkövetett merényletet. Meg kell fogadni azokat a tanácsokat, amiket az influenszer adott, párbeszédet folytatni, és megtalálni a közös pontokat.
Kirk nem akarna most gyűlöletet, az ő eszköze a mikrofon volt, és nem az erőszak. A mikrofon, és nem a fegyver. Ez a támadás politikai, vallási és ideológiai akció volt, támadás az európai értékek ellen. Amikor láttam, mi történt, egy dologra tudtam gondolni: nem szeretném, ha a gyermekem egy olyan világban nőne fel, ahol a politikai erőszak mindennapos. Tegyünk szívességet a saját gyermekeinknek, szüleinknek, barátainknak, és végső soron saját magunknak is: teremtsünk egy olyan országot, ahol békében tudunk egymás mellett élni úgy is, ha nem értünk egyet egymással.
Kirk emlékét akkor tudjuk méltó módon őrizni, ha az általa képviselt nyitott, vitára alapuló kultúrát teremtjük meg a gyűlölet helyett, és ha nem politikai narratívák gyártására használjuk fel az ellene elkövetett brutális gyilkosságot, hanem tiszteletben tartva örökségét az ellen küzdünk, ami ellen ő is küzdött: a gyűlölet ellen.
Borítókép: Charlie Kirk-pólót viselő megemlékező az Illinoise állambeli Lemontban 2025. szeptember 11-én / fotó: Jacek Boczarski / ANADOLU / Anadolu via AFP
Bejelentkezés