Az Európai Unió 2024-ben fogadta be, majd idén áprilisban léptette hatályba a Transparency and Targeting of Policital Advertising (TTPA), vagyis a politikai hirdetések átláthatóságát és targetálását szabályozó törvényt, mely a Digital Services Act és a GDPR adatvédelemre vonatkozó feltételrendszerét szigorítaná tovább. Az intézkedés hatására a Meta és a Google is úgy döntött, az EU-ban beszünteti a felületein a politikai hirdetéseket, arra hivatkozva, hogy azok túlzott adminisztrációs és informatikai terhet jelentenek számukra, illetve bizonytalan jogi környezetet teremtenek. A Google pedig már el is távolította a vonatkozó adatokat közlő Ads Transparency Centerből az EU-ra vonatkozó adatokat.
Az új szabályoknak megfelelően a hirdetéseknek egyértelműen kell jelezniük, hogy azok politikai célból készültek, azt, hogy ki finanszírozza őket, mely választáshoz, népszavazáshoz, törvényalkotási, illetve szabályozási folyamathoz kötődnek, továbbá, hogy megcéloznak-e konkrét hirdetési csoportokat. Mindemellett a törvényalkotók kötelezik a hirdetőket a ráfordított teljes összeg mértékének és annak származásának közzétételére. A targetálásnak, avagy a célzott közönségnek szánt hirdetéseknek pedig az alábbi feltételeknek kell megfelelniük: a hirdetéshez használt adatoknak attól kell származniuk, akinek a hirdetést szánták; ez az adat csak akkor használható fel, ha az alany egyértelműen és kifejezetten erre vonatkozóan hozzájárult azok (politikai célú) használatához; kiskorúak adatait tilos felhasználni; személyes adatok bizonyos csoportját, például faji, etnikai hovatartozásra vagy politikai szimpátiára vonatkozókat tilos felhasználni; illetve a legalább egy évvel a szavazókorhatár alattiak adatainak felhasználása nem megengedett. A hirdetéseket elérhetővé kell tenni egy online gyűjteményben. Végül pedig minden olyan hirdetést letiltanak, melyet egy adott választás vagy népszavazás előtti három hónapban indítottak el, és az EU-n kívülről finanszíroztak.
A Meta jelezte, hogy a hirdetésekre vonatkozóan 2018 óta már eleget tesz a transzparenciára vonatkozó követelményeknek, így a szigorú azonosítási protokollnak, illetve a hirdetésekre vonatkozó adatok nyilvánosságát megkövetelő feltételeknek is. Az új szabályozások azonban tartalmi komplexitásuk és az általuk megteremtett zavaros jogi környezet miatt számukra már elfogadhatatlanok. Mindemellett kiemelték, hogy a TTPA következtében „az emberek kevesebb nekik szánt hirdetést láthatnak majd a platformjaikon”.
Az EU jogalkotóinak a törvénykezéssel a deklarált szándéka az volt, hogy megakadályozzák, a tagországok választásaiba külföldről avatkozzanak be, és a választókat különböző dezinformációs kampányokkal tévesszék meg. Példaként hozzák fel a tavaly decemberi, romániai választásokat, melyeket a hatóságok szerint a – többek között – a TikTok videomegosztó portálon terjesztett, manipulált információkkal befolyásoltak. Noha nem az EU-val kapcsolatos tény, de hasonló vizsgálódások és viták folytak a 2016-os amerikai választási kampány, de az Egyesült Királyságbeli Brexit-népszavazás esetében is. Előbbi esetben azt vizsgálták, hogy történtek-e, és ha igen, milyen formában beavatkozások, utóbbi esetben pedig, hogy a tájékoztatás teljes körű volt-e, tisztában lehettek-e a szavazók azzal, hogy a Brexit mivel járhat együtt.
E viták tárgyának illékony természete azonban szinkronban van az EU-s szabályozással. Itt ugyanis elég a nehezen tetten érhető, a szavazók viselkedését, gondolkodását, tartalmakhoz való hozzáférését befolyásoló, nyílt vagy zárt Facebook-csoportokra, egyéb online közösségekben működő, befolyásoló közösségekre gondolni, vagyis nem feltétlenül nagy és komoly kampányokról van szó. Ilyeneket bármely ország vagy érdekcsoport létrehozhat bármely egyéb ország választásának befolyásolása céljából, és ezek nehezen tetten érhetők.
Tekintve, hogy Európa egyfajta hibrid hadviselést folytat Oroszország ellen, melynek részét képezik folyamatos hekker- és kibertámadások, a szélsőséges szervezetekkel érintkező pártok ilyen-olyan támogatásai, továbbá az általános zavarkeltés és propaganda, nem kell konteóhívőnek vagy oroszellenesnek lennie valakinek ahhoz, hogy belássa a veszély valódiságát. Hogy a romániai választások eredményének eltörlése az első körben győzedelmeskedő, oroszbarát tartalmakat közvetítő Călin Georgescu politikai mozgalmának malmára hajtotta vizet, és így az eredetivel épp ellentétes hatást válthatott ki a – nem csak romániai – közvéleményben, csak alátámasztja a fenti érvelést. Összhangban áll ugyanis azokkal a tendenciákkal, melynek az európai egység megbontására irányulnak.
Természetesen nem kizárólag szélsőjobboldali és orosz befolyástól tarthatnak az uniós országok vezetői, a jelenlegi, feszült külpolitikai helyzetben azonban talán ez jelentheti a nagyobb veszélyt az európai egységre. Tekintve emellett, hogy a sokak által nehezményezett, többnyire angolszász multik és intézmények által támogatott „érzékenyítő” kurzusok, illetve befolyás az EU-tól részben elhatárolódott Egyesült Királyság, illetve az izolacionista vonalon mozgó USA felől érkeztek, nem ezek a hatások fenyegetik leginkább a szuverén európai államokat.
A szélsőjobbtól és az orosz medve ölelésétől való félelem azonban egyaránt politikai toposz a második világháború óta Európában. Ezek fenyegető réme pedig, különösen a szélsőjobb növekvő népszerűsége, mely egy létező politikai közhangulat túlhangsúlyozásán alapul, pontosan azt a zavart képes kelteni például az orosz érdekzónához közel eső Romániában, ami Putyin Oroszországának érdeke. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy másról sem beszélnek biztonságpolitikai szakértőink, sőt a miniszterelnökünk is, hogy mennyivel erősebb, nagyobb és potensebb – elvileg – a NATO és az Európai Unió, ugyanakkor mennyivel tapasztalatlanabb és cselekvőképtelenebb, mint az agresszor Oroszország. Történelmi példák is bizonyítják, hogy a szervezetlenség hiánya milyen korszakos károkat képes okozni potens nagyhatalmak esetében – gondoljunk például a második világháború kezdetén Franciaország, de akár az Egyesült Királyság esetére is.
A hazai politikai környezetben azonban az EU intézkedései elsősorban a Fidesznek okozhatnak károkat, mely nemzetközi viszonylatban is komoly összegeket fordított például YouTube-hirdetésekre. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor Tusványoson elhangzott beszédében kezdeményezte a Digitális Polgári Körök létrehozását, melynek működése a megindulásakor nevetség tárgyává vált, vagy éppen felháborodást váltott ki – gondoljunk például Dopeman részvételére. Azt azonban a Fidesszel szemben kritikus közvéleménynek nem szabad elfelejtenie, hogy a DPK-k nem filozófiai önképző körök, hanem a politikai hirdetések médiumait – Facebookot, YouTube-ot – helyettesítő platformok. És, ha ezek arra talán nem is jók, hogy a Fidesz új szavazókat célozzon meg, melyre alkalmasak lehettek a Meta és a Google oldalain futtatott „Ne hagyjuk, hogy...” típusú hirdetések, arra igen, hogy ezeken keresztül érje el a Fidesz szimpatizánsait és mozgósítsa szavazóit. Léteznek elemzések, melyek szerint eleve ez lehet a párt fő stratégiája a kampányban.
A dolog pikantériája, hogy az EU a TTPA-t hangsúlyosan a tagállamai szuverenitásának védelmére hozta létre, amely a Fidesz egyik kedvenc témája. Nem keveset ismételgetik ugyanis, hogy hány hazai sajtótermék kap anyagi támogatást EU-s vagy amerikai NGO-któl is. Úgy tűnik azonban, hogy a Fidesz eddigi hirdetési stratégiája a saját tematikájának, a szuverenitást foggal-körömmel védelmező szemléletének áldozata lesz. Ironikus emellett, hogy míg azzal vádolják a Tisza Pártot, hogy az pusztán egy online mozgalom, a Fidesznek ennek kapcsán egy kettős félelemmel kell szembe néznie. Ugyanis a Tisza Pártnak valóban erős az online jelenléte, illetve a tény, hogy a Tiszának – a rendelkezésünkre álló statisztikák szerint – vélhetően komolyabb hirdetési pénzekre sem volt szüksége e jelenlét erősítéséhez, azt mutatja, hogy az online térben valóban lemaradhatnak, amennyiben nem állnak elő értelmes alternatívával. Kérdés, hogy erre a Digitális Polgári Körök valóban alkalmasak-e.
Tovább bonyolítja viszont a képletet a hazai szuverenitásvédelmi törvény már pedzegetett kiegészítése, mely korlátozná Magyarországon azok jogait, akik politikai természetű tartalmakat közölnek, és ezzel egy időben külföldről finanszírozzák őket, onnan jutnak jövedelemhez. Ennek újratárgyalását és pontosítását idén őszre ígérte a kormány. Úgy tűnik, hogy azt a taktikát alkalmazhatja majd a kormánykritikus, de nem reklámpénzeken keresztül elérhetővé és láthatóvá váló tartalomgyártókkal szemben, amit az EU általában a politikai hirdetők ellenében gyakorol. És ugyan senki nem akadályozza meg az ellenzéki formációkat a saját, önkéntes, online harcos közösségeik megszervezésében, a Fidesz ebben is szervezeti és anyagi előnnyel indul.
A hirdetések ellehetetlenítésével az EU burkolt – és a jelen vezetés kiemelt – szándéka lehet azonban, hogy visszaszorítsa a globalizációellenes, EU-szkeptikus, szuverenista, nacionalista politikai erőket. Ezeknek a tartalmaira ugyanis amiatt, hogy a – jellemzően jobboldali – politikai formációk egyre agilisabban igyekeznek választ találni a migrációs és a vele összhangban kialakult kulturális krízisre, fogékonyabb a netező közönség is. Olaj a tűzre, hogy az izraeli–palesztin konfliktusra adott közvetett reakciók – atrocitások, tüntetések – is borzolják a kedélyeket a nagy létszámú muszlim és zsidó közösségekkel is rendelkező európai országokban.
Az EU vezetői ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy a migrációs krízis tematizációja egy csomagban jár a már említett EU-szkepticizmussal és a putyini Oroszországgal szemben megértőbb véleményekkel is. Ez utóbbi ügy pedig kiemelten fontos Európa vezetőinek, mivel a háború lezárása kapcsán nem igazán mutatkoznak engedékenynek Oroszország területi, illetve Ukrajna semlegességére vonatkozó követeléseivel szemben. És amíg barátságtalan drónok repkednek Kelet- és Észak-Európa légterében, álláspontjukon – miszerint az orosz fél megbízhatatlan és támadólag lép fel – aligha fognak változatni.
Borítókép: illusztráció / fotó: Harun Ozalp / ANADOLU / Anadolu via AFP
Bejelentkezés