Czakó Zsófia Távoli rokonok című, harmadik regénye egy újabb családtörténet, amelyben a szerző három generáció – nagymama, anya, unoka – életén keresztül vizsgálja a felejtés, az identitás és a társadalmi minták kérdéseit. A könyv rövid terjedelme ellenére igen sűrű, a mindennapi tevékenységek apró mozzanatai, a családi rituálék és a látszólag jelentéktelen események pedig egyszerre válnak az érzelmi feszültség hordozóivá, miközben a generációk közötti viszonyokat a felejtés és a távolság különböző rétegeiben mutatja be.
Margit és a felejtés árnyéka
A regény központi alakja Margit, a nagymama, aki hosszú életét a megfelelés (no meg a takarítás, a takarékoskodás és a másokkal való foglalkozás) szabályai mentén élte, miközben az Alzheimer-kórral szembesülve fokozatosan veszti el saját történeteihez és emlékeihez fűződő kapcsolatát. A felejtés motívuma a regényben nem csupán betegségként jelenik meg, hanem metaforaként is, amely a családtagok közötti érzelmi távolságot szimbolizálja; a fizikai közelség nem garantálja az érzelmi közelséget, sőt éppen ellenkezőleg: aki közel van, mégis távoli rokon lesz. A nagymama alakja a generációk közötti kötődések és az elfojtott, kimondatlan családi minták vizuális és érzelmi tükreként szolgál.
Janka és Zsuzsika – a generációk ütközése
A nagymama történetének árnyékában a lánya, Janka a kényszeres vásárlás szokásával küzd, az unokája, Zsuzsika pedig önsegítő foglalkozásokra jár, miután gyermekkorában az anyja álmát kellett volna megvalósítsa – híres énekesnővé kellett volna válnia. De nem vált azzá, habár a tévés vetélkedőkön és falunapokon is énekelt. A három nő karaktere egyszerre különálló és egymásra reflektáló, a férfiak pedig szinte eltűnnek a regényből; de a szerző talán ezzel jelzi finoman, hogy a családi minták és konfliktusok nem kizárólag a férfi szereplők hiányából fakadnak, hanem a generációk közötti kommunikációs és érzelmi hiányokból.
Személyes élmény és irodalmi hitelesség
A regény különleges értékét az (is) adja, hogy a szerző saját nagymamája életéből merített inspirációt Margit karakterének megformálásához, így a fikció és a valóság határai finoman összemosódnak. A történet rövid, koncentrált jelenetekből épül fel, ahol a belső monológok, a családi események és a hétköznapi apróságok egyszerre teremtenek drámai, humoros és ironikus hatást.
Czakó stílusa érzékeny, ugyanakkor a szereplők belső világát részletesen, árnyaltan mutatja be és finom humorral oldja a drámai feszültséget. Vagy egy ilyen jelenettel, amely a szó szoros és átvitt értelmében is életszagú: „Janka az Otthon magazin katalógusában látott ilyen teafiltertartó dobozt, és amikor egy butikban rátalált egy hasonlóra, azonnal megvette. Látta magát Tamással a kertben teázgatni, pont, mint az a nő a férjével a katalógusban. Pár napra rá elő is készített mindent, aprósüteményeket vásárolt egy drága boltban, aztán szólt Tamásnak, teázzanak, és miközben ő vizet forralt, Tamás megjelent izzadtan, büdösen, félmeztelenül, bekapott egy sütit, picit odébb ment, és a hortenziák mellett fingott egy hatalmasat.”
Aprólékosan kidolgozott világ
Margit, Janka és Zsuzsika figurái nem csupán önálló karakterekként, hanem egymásra ható, tükörszerű párhuzamokként jelennek meg, amelyek feltárják a családon belüli viszonyokat, a továbbadott mintákat, az elfojtásokat és a kimondatlan konfliktusokat. A generációk közötti távolság nem csupán az idő múlásából adódik, hanem az érzelmi és társadalmi különbségekből is, amelyeket a szerző aprólékos figyelemmel és empátiával jelenít meg. A regény egyik legnagyobb erénye a karakterek hitelessége. A rövid terjedelem és a koncentrált cselekmény miatt nem bővelkedik eseményekben vagy mellékszálakban; a hangsúly a karakterek belső világán és a generációk közötti kapcsolatokon van.
A Távoli rokonokban Czakó Zsófia koncentrált, aprólékosan kidolgozott világot teremt, amely bárki számára ismerős lehet. A könyv fő erénye a hitelesség, a karakterek komplex ábrázolása és a generációk közötti kapcsolatok finom elemzése, hátránya pedig – ha egyáltalán – a rövidségből fakadó cselekménykorlátozottság, amely azonban nem gyengíti, hanem éppen koncentráltabbá és intenzívebbé teszi a regényt. A Távoli rokonok így válik olyan olvasmánnyá, amely egyszerre személyes és univerzális: egy erőteljes családi tükör, amely emlékeztet minket arra, hogy a család minden hiányossága és elfojtása ellenére is meghatározó, alakító erejű.
*
Czakó Zsófiának ez a harmadik regénye, amely a Nagypénteken nem illik kertészkedni (2019) és a Szívhang (2022) után szintén a Scolar Kiadónál jelent meg.
Borítókép: Budapest, Belgrád rakpart, 1958 (fotó: Horváth József / Fortepan)
Bejelentkezés