Egyik kedvenc gyerekkori olvasmányom volt Krúdy Gyula Álmoskönyve. De valami nagyon fontosat kihagyott belőle: az emigráns álmokat. Annyira magától értetődő, annyira velejárója ez az emigráns életnek, hogy sokan nem is gondolnak a létezésére. Hordozzuk ezeket magunkban, mint iskoláskori sebeket, és ha olyan a személyiségünk, csak ritkán beszélünk róluk.
Két meghatározó emigráns rémálom van: a szökés és a visszatérés.
Az első stádium, a szökés, eltarthat tíz-tizenöt évig. Esténként előtör a rettegés. Bujkáltam gyakran a Hegyeshalom felé robogó vonaton. Jönnek a határőrök, és leszednek a vonatról. Megtalálják a csomagba rejtett érettségi bizonyítványt, a szappanba rejtett dollárt, az ismerősök és a menedékhelyek listáját. A mellettem ülő utas a szemével int a rendőröknek, „ő az”. Nem bírom a stresszt. Feladom magamat. Összezárul a világ. A szabadulás világa. Lehúznak a vonatról. Kétségbeesett, ziháló szívdobogás. Nedves lepedők, paplanok. Felkelt ilyenkor a barátnőm, Józsikám, mi baj van?
És szétnézek a sötét brooklyni lakásban, az olcsó kis Park Slope-i szobakonyhában. Beletemetem az arcomat a hajnali nő nyakába, és hálát adok az istennek, hogy itt vagyok.
A második stádium a visszatérés. Tizenöt-húsz év körül kezdődik. Hogy nem tudunk hazamenni, hogy nincs visszatérés. Rohanok, de nem lehet. Örökösen lekésem Frankfurtnál azt az álombeli vonatot. És mindig így megy. Évekig abban a hotelben, várom a vonatot. De nincs vonat, valami mindig közbejön, betegség, elvész a jegy, elvész az útlevél. Van egy másik fajta is. Valahol Plovdiv mellett táborozunk. Már évek óta próbáljuk a Trabantot javítani, de nem megy, nézzük a térképet, de valahogy nem jutunk haza. Aztán anyámék Nagymarosra költöztek. Nem voltam még ott. És akkor jönnek a nagymarosi álmok. Egy képzeletbeli Dunakanyar. Megy a vonat, a repülő, de sohasem ér oda. Festménybe illő mesevilág az álom. Elhúz a vonat a parton, és nem látom őket többé.
Amerika emigráns ország, több millió ember érkezett ide az évszázadok alatt. Ezért van csak Good Morning America és nincs Szép álmokat, Amerika. Nincs értelme, hogy ragozzuk a rettegést.
Borítókép: A Szabadság-szobor 2018-ban / fotó: TIMOTHY A. CLARY / AFP
Bejelentkezés