Ügynökeim jelentése szerint a magyar Redditen hónapok óta fájdalomtól lüktetnek a begyulladt segglyukak a Kutyapárt választáson indulásának rémképétől. Én azt a radioaktív elmegyógyintézetet teljes testes kotonba bújva se fogyasztanám más szemeivel, el kell hát hinnem bemondásra. El tudom.
A magyar Redditen egyetlen szórakoztató tartalom volt: Handrás ámokfutásai a hunfluencersen, amikor dühösen vitázott a trolljaival. Ezt 20 éve a blogján tette a kommentekben, és már akkor is jobb kontent volt, mint a posztjai. Vannak azok az emberek, akiknek a dühe szívderítő.
Húsz éve Szegeden jártam, augusztus végén, a SZIN miatt, és vendéglátóm a várost bemutatva egy félreeső sikátorba vitt, ahol a falon virított egy vicces politikai üzenet a Kutyapárttól. Ez akkor még egy helyi, szubkulturális dolog volt, nem sokkal több, mint „K. Gergő” street artja. Ennyi maradt meg a 2006-os szegedi politikából, meg a belvárosi Fidesz iroda betört kirakata.
Először 2014-ben szavaztam rájuk országgyűlési választáson, akkor még LMP néven. Egy zavaros „zöld” párt, akikkel nem értettem egyet már csak a babonás atomellenességük miatt sem, akkor és ott, Budapesten élve mégis megtetszett: haragudtak rájuk sokan, olyan emberek, akiknek a dühe szívderítő.
Részemről a 2014-es választásnak nem volt tétje: egy olyan budapesti buborékban éltem, ahol az emberek 100%-a rühellte a NER-t, de – többnyire informatikai – szabadpiaci munkaegységként semmilyen hatással nem volt az életükre, hogy ki vezeti az országot — az a kiszolgáltatott vidéken élők baja, akik az egyetlen helyi üzem futószalagjába kapaszkodva próbálnak túlélni, minimálbéren. A főváros egy szórakoztató és megfizethető hely volt, ahol elsőként kezdett jobbra fordulni minden, el voltunk foglalva magunkkal. Politikán rugózni a kisfaszúak és a bolondok dolga, get a life!
Hogy Schiffer, és a köré gyűlt avantgárd csapat épp mit akart képviselni, különösen nem érdekelt; ha nem kattintottál az interneten rájuk, észre sem vetted, hogy léteznek. Haladó, hippi izé, meg mindenki menjen a picsába? Tökéletes, ikszeltem is.
Nihilizmusomat azonban megtörte a választások éjszakája: az LMP mint protestpárt másodszor került be az országgyűlésbe. 17 ezer valahány szavazattal ugrotta meg a küszöböt. Az nagyon kevés, megszámlálhatóan, szemmel láthatóan kevés. Ott éreztem a sajátomat köztük, úgy éreztem, hogy én is tettem azért, hogy azok az emberek, akiknek a dühe szívderítő, még dühösebbek legyenek, és ezzel egészségesebb legyen kicsi, kelet-európai országunk közélete.
MOL-torony
Miért örülök a MOL-toronynak? Mert a románoknak nincs. Kipróbált érvem, nehéz vele vitatkozni. A bezzegromániázás országában ezzel a sovinizmussal mindenki képes azonosulni.
A Péterfyék se a Kelet Párizsából fecskendezik nekünk haza a Facebookon a mérget, ugye. A Vakmajom is New York-i utazással flexel, nem azzal, hogy megkergették a kóbor kutyák az 5. szektorban.
Budapestet Prágához szokás mérni, és a cseheknek van egy sikeres Kalózpártjuk. Irigykedve derültünk a sikereiken, emlékszünk még? Bohém. Egy olyan jópofa komolytalanság, ami egy kicsi, kelet-európai országnak teljes mértékben belefér. Csehország se lezárni, se megnyitni nem tudja a Hormuzi-szorost, csak elszenvedi mindazt, amit a nagyok a feje fölött csinálnak. Ha a helyi, fontoskodó, naftalin-szagú párttitkárok a hatalmukat féltve puffognak ezen a csínytevésen, akkor a Kalózpárt sikere egyértelműen lépés a jó irányba.
Nyugatos dolog, amit a büdös, balkáni bunkók nem értenek. Ami a románoknak nincs.
Azték főzelék
Választás, nem kívánság – éri az embert a gyerekkori trauma a menzán. 2022-ben a kelkáposzta és az azték főzelék között kellett volna választanom, különben nemzethalál, kidobnak Európából, és a többi. Mindkét voksomat a Kutyapártnak adtam, mint megszámlálható, érvényes, iksz alakú faszt a szavazólapokon.
Beszédes volt a menzás trutyi, amit az ellenzéki összefogás párhuzamosan kínált: egy DK-s nő, aki saját kampányanyaga alapján 2014-ig kozmetikus volt, és azóta semmi. Nyolc év lyuk egy önéletrajzban még junior pozira is meredek, hát még ha főnöknek jelentkezik az ember. A parasznak jó lesz, gondolták odafent — nem lett az, erőset újrázott a fideszes fickó, aki folyamatosan a körzetében rohangál, mint a Cobra 11. (A hölgy idén is indul, egy másik választókörben, „jó lesz oda is” alapon.)
Megalázóan igénytelen ajánlat, amit a „nem Orbán” szült. Mi az, hogy azték főzelék? – kérdeztem egyetemistaként a Goldmann menzán, amikor megláttam a menün. Nem kaptam megnyugtató választ. A NER-korszak ellenzékének a válasza az lenne: „nem kelkáposzta-főzelék”.
Ha a kedves olvasó egy nárcisztikus faszkalap, aki azt gondolja, hogy körülötte forog a világ, kérem, a kommentekben magyarázza el, hogy melyik halálosan komolyan vehető politikai erő vesztette el a 2022-ben a Kutyapártra leadott szavazatomat? Az az óellenzéki garnitúra, ami még négy évre behisztizte magát a kétharmad mellé, telefingani az országgyűlést, biztos nem kapta volna meg, azoknak egy szék is sok.
Sajnos nem ugrották meg a küszöböt — rajtam nem múlott, és nem érzem elvesztegetettnek a rájuk leadott szavazatomat. Belőlem nem csináltak hülyét azok a politikai élőhalottak, akik a választás másnapján a DK szoknyája alá rohantak, hogy aztán az egész bagázst a Tisza mossa el nyomtalanul. Azon a térfélen keresgéljék a fölösleges 2022-es voksokat! A saját házuk táján.
Kókuszdió
Rám akarják oktrojálni emberek és algoritmusok a Kovács Gergővel meg más, magas rangú kutyapártosokkal készült interjúkat, ott van köztük a Pamkutya vagy ki, az miket mond. Nem érdekel. Szélsőbalos, drogos buziságokat mondanak, meg a turul — kapom jobbról. Nem érdekel. A YouTube arra van, hogy Maksa Híradót nézzek; közéletből untig elég az évenkénti Hont–Orbán.
Nekem az ideális kutyapártos jelölt egy kókuszdió. Kókuszdiók, végig a listán, és ha lehetne, helyben is. Ennek híján a jelenlétükkel is megelégszem, ameddig kitartanak.
„Ne basztassátok a Kutyapártot” — szólt négyszemközt az egyetlen politikai tanácsom a 2024-es önkormányzati idején.
Borítókép: A Magyar Kétfarkú Kutya Párt Nemzeti békecsúcs - világbéke és hídfoglalás elnevezésű rendezvénye a Szabadság hídon 2026. március 15-én / fotó: MTI/Kocsis Zoltán
Bejelentkezés