Nem túl sűrűn érkeznek Budapestre washingtoni vezetők, olyan világpolitikai befolyással rendelkező amerikai döntéshozók, mint amilyen az amerikai elnök, az alelnök és a külügyminiszter triója. J.D. Vance jelenlegi hivatalban lévő amerikai alelnök – és valószínűsíthetően 2028-as elnökjelölt – budapesti látogatása a nyilvánvaló időzítésén túl azonban nemcsak kampányesemény volt. A sokat emlegetett állítás, mely szerint ez most az amerikai–magyar államközi kapcsolatok „aranykora”, a személyes baráti viszonyokon túl jelzi, hogy
Nem túlzás kijelenteni, hogy korábban nem volt példa ilyen jellegű és ennyire szoros bilaterális együttműködésre és eszmei rokonságra a több mint százéves amerikai–magyar diplomáciai és kulturális kapcsolatok történetében.
George Bush a rendszerváltás hajnalán, 1989 júliusában látogatott Magyarországra. Az idősebb Bush, akárcsak a legendás Ronald Reagan, tevékenyen részt vett a „vörös blokk” és a szovjet kommunista rendszer szétforgácsolásában, és a korabeli CIA- és amerikai nemzetbiztonsági jelentések szerint a teljes magyar politikai elitet feltérképeztette, hogy pontos képet kapjon a magyarországi viszonyokról és az átmeneti korszak potenciális alakítóiról.
A titkosítás alól már feloldott, kutathatóvá vált feljegyzések tanúságai szerint az amerikai titkosszolgálatok behatóan ismerték a magyar politikai elit pártállami és ellenzéki prominenseinek hétköznapi rutinját, szokásait, gyengeségeit és legfőbb személyiségvonásait, valamint családi hátterét és politikai elképzeléseiket. Ami a posztkommunista térség államait illeti, mindezekre a fontos részletekre szüksége volt a washingtoni adminisztráció illetékeseinek ahhoz, hogy döntéseiket megfelelő módon előkészítsék és azok megalapozottak legyenek.
Valószínűleg nem történt semmilyen változás e tekintetben azóta sem, bár a közösségi média és a szinte mindenki számára elérhető nyilvános hírszerzési források (OSINT) igencsak megkönnyítik a tájékozódást a 21. században.
A történelem során, különösképpen a konzervatívabb amerikai republikánus elnökök közül többen megkülönböztetett érzékenységgel és szimpátiával tekintettek a kicsi, ellenben annál fontosabb magyar államra, és a kreatív, szorgalmas, de azért elég fura, szilaj magyarokra. Elég, ha csak Abraham Lincolnra és hősies magyar katonatisztjeire gondolunk, akik közül rekordszámban, heten érték el az amerikai dandártábornoki és vezérőrnagyi rendokozatot, sőt, kimagasló katonai szolgálataikért elismeréseképp amerikai diplomáciai vezetői tisztségeket is elnyertek. Nem beszélve az ifjú makói Pulitzer Józsefről és az ő filmbe illő élettörténetéről, ami tipikus amerikai sikersztori: Pulitzer 1864-ben még New York-i hajléktalan volt, majd Lincoln hadseregének katonatisztje lett, és két évtizeddel később már az első magyar származású amerikai kongresszusi képviselővé és milliárdos sajtómogullá emelkedett; felépítette a Szabadság-szobor talapzatát és New York első felhőkarcolóját is.
A 20. század elején, 1910 áprilisában Theodore Roosevelt, az egyik leghíresebb amerikai katona-elnök – a legendás rough rider, a spanyol–amerikai háború hőse, huszárezredes – látogatott hazánkba immár hivatali ciklusa lejárta után, barátja, Apponyi Albert, illetve báró Hengelmüller László, az Osztrák–Magyar Monarchia washingtoni nagykövetének meghívására. Az egyébként történész Roosevelt igen nagy tisztelője és ismerője volt a magyar hadtörténelemnek és a huszárhagyományoknak, és ezeket a tudásokat kamatoztatta is amerikai katonai karrierje során a spanyol–amerikai háború karibi hadszínterein. Mindez látványosan megmutatkozott háromnapos nagysikerű látogatása során, amely valóságos nemzeti ünnep volt Magyarországon.
Az ifjú amerikai alelnök agilis, karizmatikus személyisége, alsó középosztálybéli háttere, nagyszerű kommunikációs képessége, valamint a keleti parti elitegyetem, a Yale jogtudományi karáról származó műveltsége jóval az amerikai politikusok átlaga fölé emeli Vance-t, fellépését pedig rokonszenvessé teszi a szélesebb közönség számára is.
Vance-nek a Magyar–Amerikai Barátság Napjára keresztelt eseményen az MTK Sportközpontban elhangzott nagyívű történelmi, politikafilozófiai jellegű eszmefuttatása látványosan és meggyőzően illusztrálta az újdonsült, hithű katolikus amerikai alelnök konzervatív világnézetét. Az alelnök harsányan antimarxista, opponálja a tömeges migráció ötletét, elutasítja a progresszív liberális tanokat, éles kirohanásokat intézett a genderelméletekkel és a woke-ideológiával szemben, ezek pedig összességében tökéletesen rezonálnak az orbáni elképzelésekkel és a magyar polgárok jelentős részének klasszikus (nemzeti) liberális, értékkonzervatív világképével. Azzal, hogy amerikai–magyar történelmi példákat emlegetett a függetlenségi háború hősétől, karcagi Kováts Mihály ezredestől Kossuth Lajosig, megalapozta az amerikai–magyar-sorsközösség, a nemzeti azonosságok, a közös történelmi tapasztalatok és a szabadságvágy narratíváját. Kossuth egyik leghíresebb és legnépszerűbb amerikai beszédét egyébként Ohióban mondta el, 1852 februárjában, éppen Cincinnatiben, J.D. Vance városában.
aki nemrég sajátos, durva hangvételű tweetjeivel rombolta hitelességét és elnöki nimbuszát. Olyannyira, hogy a húsvét vasárnap közzétett, kendőzetlen stílusban született Irán-ellenes fenyegető üzenete nyomán az elnök Demokrata párti politikai ellenfelei (és számos jobboldali politikus és véleményvezér is, mint Tucker Carlson) már az 1963-as 25. alkotmánymódosítás vonatkozó rendelkezéseit szeretnék életbe léptetni Trump ellen az idős elnök pszichikai, mentális, beszámíthatatlanságát emlegetve. Azonban az, hogy április 8-án létrejött a tűzszünet és a békemegállapodás első fázisa, valószínűleg leemeli ezt a kényes kérdést a napirendről Washingtonban.
Nagy kérdés, hogy az amerikai alelnök látványos budapesti látogatása és szereplése, ami könnyen értelmezhető Orbán Viktor választási kampányának csúcspontjaként, hozhat-e plusz szavazatokat a sorsdöntő vasárnapi választáson a Fidesz számára (és ha hoz, mennyit), valamint, hogy az amerikai barátság a szép szavakon túl miféle gazdasági előnyt jelenthet a nem túl ragyogó állapotban lévő magyar gazdaság és társadalom számára.
A szerző Amerika-kutató, az ÖT munkatársa
Borítókép: J.D. Vance amerikai alelnök a magyar-amerikai barátság napja alkalmából rendezett nagygyűlésen az MTK Sportparkban 2026. április 7-én / fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Bejelentkezés