Orbán Viktor
Ceglédi: a Szent Budapestről nyomtatják ki a netet a falunak
A Monológ Extra legfrissebb adásában Ceglédi Zoltán az egymással szemben felsorakozó, mégis sok rokon vonást mutató propaganda-hadesteket veszi számba.
Ordítók és sziszegők – mit üzenünk Kárpátaljára, és azon túl?
Az elmúlt egy hétben Kárpátalja kapcsán a hazai politikai és véleményformáló elit nagy része szégyenteljesen leszerepelt, világossá téve, hogy magyar nemzetpolitika, mint olyan, nem létezik.
Döbbenet az ÖT stúdiójában: Ceglédi dicsérte, Dévényi kritizálta Magyar Pétert
Itt van az ÖT, itt van újra. A műsorban a Tisza párt kongresszusnak nevezett nagygyűlését és az ott elhangzottakat, illetve Hadházy Ákos Magyar Péterrel lezajlott üzenet-és ütésváltását járja körül Nagy Attila Tibor, Dévényi István, Ceglédi Zoltán és Balogh Gábor.
Miért nem lett 1994 után szoclib NER?
Volt már egyszer Magyarországon a rendszerváltás után, az Orbán-korszak előtt is kétharmad. De abból vajon miért nem lett ilyen leválthatatlannak tűnő, magát ciklusokon át bebetonozó rezsim?
Polgárok, politikusok, kalandorok – a demokráciát veszélyezteti a töredékes pártstruktúra
A közélet, közbeszéd popularizálódása kéz a kézben jár a politika professzionalizálódásával, s mindkettő a klasszikus polgári demokrácia ellen hat, viszont kedvez a politikai kalandoroknak.
„Reptér, lobog a szélben a szélzsák” – Magyar Péter ferihegyezéséről
Magyar vagy nem mérte fel, hogy mi történik, vagy pontosan tudta, hogy mi a helyzet, csak nem érdekelte. Az egyik rosszabb, mint a másik. És a bocsánatkérő szövege is felvet kérdéseket.
A Monológ legfrissebb adásában szóba került az is, lehetett-e Pride-ügyben orbáni mesterterv, létrejöhet-e másik számottevő erő az ellenzéki oldalon, valamint, hogy mi a helyzet Azahriah véglényezős posztjával, és a Tisza-piacra ráhajtó könnyűzenészekkel.
Ceglédi nagy kérdései: Te, mi van ezzel? Jó hír, Immunitás, digitális gyóntatószék, Jövő vezetői
A legrissebb Monológ Extrában az elemző olyan, zúgó fanfárok kíséretében bejelentett kezdeményezéseket vett számba, amelyekről ma már nem is beszélünk.
Van-e kincs a szivárvány végén? Ki prájdozott össze kit? Mi változik a „hétvégi esemény” után?
Mi volt ez? Az Orbán-rendszer nagy megreccsenése, vagy nincs itt semmi látnivaló? És mi következik abból, ami szombaton Budapesten történt?
Ceglédi Zoltán a „Lázár-cselről”, és arról, ami mögötte állhat
Lehet-e Orbán Viktor helyett Lázár János a Fidesz miniszterelnök-jelöltje? A vonatkozó spekulációt járja körül Ceglédi a Monológ különkiadásában.
Ceglédi Zoltán a „kiábrándult fideszes” és az „ismeretlen tiszás jelölt” nyomába ered
Ha szombat, akkor Monológ! Ceglédi Zoltán ezúttal is erős érveket hoz Nagy Márton kirúgása mellett, de górcső alá veszi a „kiábrándult vidéki fideszes” és az „ismeretlen tiszás jelölt” mitikus alakját is.
A Ring legfrissebb adásában Gavra Gábor vendége Vona Gábor, aki többek közt az ellenzéki politikusok egymást követő politikai harakirijeiről, Magyar Péter és Orbán Viktor közös tulajdonságairól, és a valódi rendszerváltás feltételeiről mondja el sarkos véleményét.
MZP nyíltan megvádolta Orbán Viktort azzal, hogy Kárpátalja megszállására készül
Gavra Gábor vendége a Ring legfrissebb adásában Márki-Zay Péter volt, aki szokásához híven ezúttal sem kímélte sem a Fideszt, sem a parlamenti ellenzéket, de kemény üzenetet küldött a Tiszának is.
Schiffer: Aranyosi és a Kurucinfó között az a különbség, hogy az utóbbi néha vicces
Vadonatúj adással jelentkezett a Közelkép. Schiffer András és Gavra Gábor ezúttal az Aranyosi Péter körüli botrányt és az „Európa, vagy Eurázsia?” dilemmát vesézik ki.
Halott linkek – akikről nem beszélünk június 16-án (sem)
Rácz Sándor, Pongrátz Gergely, Krassó György, az Inconnu Csoport. Róluk méltatlanul kevés szó esik, amikor 1989. június 16-ra, a Nagy Imre-újratemetésre emlékezünk.
50 első randi és az aranyhalmemória – az 1989. június 16-i Orbán-beszédről, és nem csak arról
A magyar politikai élet minden évben eljátssza ugyanazt az 1989-es Nagy Imre-újratemetésen elhangzott Orbán Viktor-beszéddel. Elhangoznak ugyanazok az érvek, de nem tanulunk semmit, nem jutunk semmire, csak megyünk tovább, aztán egy év múlva megint megérkezünk ugyanoda. A politikai élet ellentétes szekértáborai – ahogy más ügyekben is – a maguk világa felé hajlítgatják a valóságot.