Hallgasd meg!
Az Irán és Izrael között zajló tizenkét napos intenzív katonai összecsapások okai és következményei messze túlmutatnak a harctéren. Bár jelenleg törékeny tűzszünet van érvényben, ez bármikor megszűnhet, és a feszültség újra kiéleződhet. A figyelem ezért már nem csak a közvetlen összecsapásokra, hanem a konfliktus mögött meghúzódó mélyebb geopolitikai, gazdasági és stratégiai összefüggésekre irányul, amelyek Irán nemzetközi szerepét alakítják.
Irán nem csupán egy térségi ország, hanem történelmi múltja, földrajzi helyzete, gazdasági erőforrásai és katonai kapacitásai miatt stratégiailag kiemelkedő jelentőségű. Nem elsősorban politikai berendezkedése vagy a Nyugattal való ideológiai ellentéte miatt, hanem mert hatalmas szénhidrogén-, ritkaföldfém-, és ásványkészletekkel rendelkezik, és fontos földrajzi kapocs a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, a Kaukázus, és a Perzsa-öböl között. Így nemcsak az energiapolitikában, hanem a kereskedelemben és katonai-stratégiai szempontból is kulcsfontosságú szereplő.
Nem véletlen, hogy Irán közel fél évszázada folyamatos nemzetközi szankciók és politikai nyomás alatt áll, miközben nála autoriterebb, de gazdaságilag kevésbé jelentős országokat kevésbé ér hasonló figyelem. Irán stratégiai céllá tette a külpolitikai függetlenséget, és a szankciók ellenére sem omlott össze. Az ország jelentős technológiai és hadiipari fejlesztéseket ért el, saját ballisztikus rakéta- és drónprogramokat működtet, valamint kiterjedt regionális befolyási hálózatot épített ki. Egy szankciók nélküli, gazdaságilag megerősödött Irán valódi nagyhatalommá válhatna a világpolitikában, ami jelentős változásokat hozhatna a nemzetközi erőviszonyokban.
A földrajzi és természeti adottságok jelentősége
Irán egyik legnagyobb előnye földrajzi elhelyezkedésében rejlik: nyugaton Törökország és Irak, északon a Kaukázus és Türkmenisztán, keleten Afganisztán és Pakisztán, délen pedig a Hormuzi-szoros határolja, amely kiemelten fontos, hiszen a világ tengeri olajszállításainak mintegy 20 százaléka ezen a szűk folyosón halad át. Így az ország nemcsak energia-nagyhatalom, hanem az energiaszállítási útvonalak ellenőrzésének potenciális birtokosa is, ami páratlan stratégiai súlyt kölcsönöz számára.
Gazdaságának szerkezete szorosan összefügg természeti kincseivel, amelyek mennyiség és sokszínűség tekintetében világszinten is kiemelkedők. A déli tartományok, mint Huzesztán, Hormozgán és Busehr hatalmas olaj- és földgázmezőkkel büszkélkedhetnek, amivel Irán a világ harmadik legnagyobb olajtartalékával, valamint a második legnagyobb földgázkészletével rendelkezik, beleértve a Kaszpi-tenger alatti lelőhelyeket is. A közép- és kelet-iráni régiók, különösen Kermán és Jazd bővelkednek vasércben, ami az országot világviszonylatban a második leggazdagabbá teszi ezen a téren. A nyugati hegyvidékek, így Loresztán és Hamadán, valamint Sisztán–Beludzsisztán bizonyos részei a világ negyedik legnagyobb lítiumkészletét rejtik magukban, amely a jövő technológiai harcaiban kulcsfontosságú lehet.
Ezen felül Irán réz-, cink-, urán-, mangán-, ólom-, arany-, ezüst- és kobaltkészletei is jelentősek, amelyek nemcsak gazdasági, hanem ipari szempontból is stratégiai értéket képviselnek. Figyelemre méltó, hogy bár az ország területe csupán a világ 17. legnagyobbja, területileg háromszorosa Franciaországnak, és olyan természeti erőforrás-koncentrációval rendelkezik, amely jóval nagyobb államokat is felülmúlhat. Gyakorlatilag bármelyik pontján található valamilyen gazdasági vagy ipari szempontból értékes nyersanyag, ami jelentős belső gazdasági alapot és széles geopolitikai mozgásteret biztosít. Nem véletlen, hogy a nagyhatalmak gazdasági és stratégiai érdekei éppen ezen a térségen keresztezik egymást.
Geopolitikai szerep és külpolitikai irányvonal
A külpolitikai színtéren Irán az elmúlt évtizedekben olyan doktrínát alakított ki, amely a szuverenitás, az önálló stratégiai döntéshozatal és az elrettentés elvére épül – éles kontrasztot alkotva a Pahlavi-dinasztia időszakával, amikor az ország kül- és gazdaságpolitikáját alapvetően a brit és amerikai érdekek irányították. Az 1979-es iszlám forradalom ezzel szemben a nemzeti önrendelkezés és külpolitikai autonómia szimbólumává vált, amely nemcsak a belpolitikai berendezkedést, hanem a térségi kapcsolatrendszert is átalakította.
A síita világ integrálása, az ideológiai befolyás kiterjesztése és a térség stabilitásának „iráni modellje” új erőteret hozott létre, amelyben a Hezbollah Libanonban, a Hashd al-Shaabi Irakban és a hútik Jemenben már nem csupán proxy-szereplők, hanem katonai és stratégiai ellensúlyai a szaúdi–izraeli–amerikai tengelynek. Irán jelenléte ezekben a konfliktuszónákban nemcsak vallási vagy ideológiai motivációból fakad, hanem mélyen stratégiai: a regionális egyensúly átalakítására törekszik, miközben saját biztonsági doktrínáját is kiszélesíti.
A nagyhatalmak viszonyulása ehhez a szerephez szintén figyelemre méltó. Oroszország például nemcsak katonai és gazdasági szövetségese Iránnak, hanem stratégiai partnere is, különösen a Kaukázus térségében. Irán ugyanis kiegyensúlyozó erőt képvisel Örményország és Azerbajdzsán között: Teherán tradicionálisan jó viszonyt ápol Jerevánnal, miközben képes féken tartani a bakui ambíciókat is, ami Moszkva számára kulcsfontosságú, hiszen a Kaukázus továbbra is az orosz érdekszféra részének számít.
Kína ezzel párhuzamosan Iránban nem csupán egy nyersanyagban gazdag, olcsó energiahordozókat kínáló országot lát, hanem a globális infrastrukturális víziója, az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés egyik meghatározó szárazföldi csomópontját. Egy stabil, kiszámítható és együttműködő Irán Peking számára nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai szempontból is kulcstényező: összekötő kapocs Kelet és Nyugat, Közép-Ázsia, a Kaukázus és a Közel-Kelet között. Ez az összefonódás magyarázza, hogy miközben a nyugati szankciók célja Irán elszigetelése, a világ két legnagyobb nem-nyugati hatalma – Oroszország és Kína – épp ellenkezőleg: stratégiai szövetségesként építi be Teheránt saját globális pozícióinak erősítésébe.
Kilátások
Irán ma történelmi fordulóponton áll, amely egyszerre rejt kihívásokat és páratlan lehetőségeket. A hosszú évek nemzetközi nyomása, szankciói és régiós konfliktusai ellenére geopolitikai pozíciója, természeti kincsei és stratégiai fekvése továbbra is jelentős értéket képvisel. A globális hatalmi viszonyok átrendeződése közepette lehetősége nyílik arra, hogy ne csupán túlélőként, hanem aktív és meghatározó szereplőként jelenjen meg.
Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy megtalálja az egyensúlyt a belső stabilitás megteremtése, a gazdasági fejlődés ösztönzése és a nemzetközi együttműködések bővítése között. Csak így válhat képesé arra, hogy a folyamatos kihívások ellenére kiteljesítse stratégiai potenciálját. Proxyjaival, nukleáris és ballisztikus fegyverkezésével, valamint Oroszországgal és Kínával kialakított partnerségével Irán már nem csupán regionális, hanem globális jelentőségű tényezővé válhat.
Ha sikerül átlépnie ezt a kritikus időszakot, olyan pozícióba kerülhet, amely által hosszú távon alakíthatja a Közel-Kelet és a világ hatalmi viszonyait. Ezzel nemcsak az iráni vezetés ambíciója válik valóra, hanem a nemzetközi politika egyik új sarokkövévé is válhat a következő évtizedekben.
A szerző nemzetközi üzletfejlesztési tanácsadó és a közel-keleti régió szakértője.
Borítókép: Ali Hamenei Teheránban, 2025. július 6-án / fotó: Iranian Leader Press Off. / Hand / ANADOLU / Anadolu via AFP
Bejelentkezés