spotify Hallgasd meg!

Kedves Jóérzésű és Független Magyar Értelmiség!

Remélem, egyetértünk abban (mert egyébként mindig egyet szoktunk, és ezt Mi nagyon szeretjük is Bennünk!), hogy döbbenetes és arcpirító az a mód, ahogyan Herendi Gábor filmjét, a Futni mentemet 800 milliós támogatásban részesítette a Nemzeti Filmintézet nevű NER-es kifizetőszerv, miközben a Hogyan tudnék élni nélküled? című, a maga műfajában remek és szórakoztató, zenés filmalkotást, amelyre eddig több mint 600 ezer ember váltott jegyet – megközelítve ezzel a rendszerváltás óta legnézettebb filmet, a Miniszter félrelépet is! –, ugyanez a cég egyetlen fillérrel sem támogatta!

Ez az év a magyar filmipar fekete éve.

Ez az az év, amikor a Nemzet filmintézete nem a nemzetért dolgozott, hanem a hatalomban levők kénye-kedvére a saját csókosainak inkompetens „művészi” törekvéseit támogatta.

Pedig azért a vak is látta a különbséget a két film között.

F**ni mentem

Herendi Gábor filmje többször megnevettetett. Hogy ezt leginkább a hitetlenkedés szülte? És nem vele, hanem rajta? Na de akkor is! Ez a film annyira rossz, hogy az már jó.

Elmondjam belőle a kedvenc poénomat?

Amikor a Hevér Gábor által játszott ügyvéd így szól a főnökéről:
– Tudod, hogy hívja a gyerekeit? Ballépés Egy, Ballépés Kettő, Ballépés Három!

A cseh filmen (mert ez egy remake, az remélem, világos mindenkinek) alapuló romkom minden elemében egy 2000-es évek környéki tévéfilmre hasonlít. A film sajnos meg sem próbálja kifordítani magából a jól ismert romkom-karaktertípusokat, ezért aztán olyan érzése támad az embernek, hogy egy kelet-európai pénzből kelet-európai embereknek készült amerikai reklámfilmet néz.

Ráadásul a casting során valószínűleg valaki nagyon beleszeretett a borostás, állandóan vizes hajú Ember Márk arcába profilból, mert mintha nettó húsz perc csak abból áll a filmben, hogy a színész hol nagyon bájosan, hol nagyon szexin, de általában csak zavarba ejtően kínosan néz mélyen valaki szemébe.

Divinyi Réka és szerzőtársa sablonszövegeket ír, így hát a legnagyobb jóindulattal sem lehet mást mondani erre a filmre, mint hogy egyszerűen rettentő kínos, súlytalan limonádé, és sem a cseh eredetit nem emeli eggyel magasabb szintre, sem azokat az alapvetően tehetséges színészeket, akik játszanak benne.

Sajtból van a Hold

Megnéztük az utóbbi hét legmagasabb nézőszámait produkáló magyar filmjét, a Hogyan tudnék élni nélküled? című romantikus zenés vígjátékot, amely nem is annyira a 90-es évek Balatonjáról, hanem a személyiségfejlődésről szól.

Megszületett a tökéletes középosztály-komédia!

Kellenek néha ilyen bájos, szórakoztató filmek is, a Hogyan tudnék élni nélküled? pedig korrekt darabja ennek a műfajnak – szerencsésen elkerüli például a magyar vígjátéki hagyományokba oly szilárdan beépült alpáriságot. Goda Krisztina és szerzőtársa beleszőtt több olyan szálat is a történetbe, ami mélységet ad a filmnek. Ez a mélység a lélektani megközelítésnek, a napjainkban felkapott, népszerű pszichológiai kérdéseknek köszönhető, úgy mint a gyászmunka vagy a transzgenerációs traumafeldolgozás.

A Hogyan tudnék élni nélküled? teljesen hétköznapi, de épp ezért életszagú karakterei azok, amitől igazán működni tud ez a filmolyan alakokat vonultat fel, amilyenekből mindenki családjában vagy környezetében megtalálható legalább egy.

Megb*****k, srácok!!!

Gyerekek, baj van, most szóltak a telexesek, az Origón vették észre, hogy rossz volt az infó, szóljatok majd a Magyar Hangnak, a HVG-nek, 444-nek és a többi Függetlennek, hogy

NEM A FUTNI MENTEM KAPOTT NFI-TÁMOT, HANEM A HOGYAN TUDNÉK!!!

Gyorsan, gyorsan vissza az egész!

K***a gyorsan ki kell cserélni mindent! Herendi Gábort Orosz Dénesre, Divinyi Rékát Goda Krisztára, Ember Márkot… ja, Ember Márkot nem kell lecserélni, ő maradhat mindenhol!

Tehát az új irány:

a Futni mentem szuper és Független,

a Hogyan tudnék élni nélküled? f*stalicska és NER-es!!!

Tehát akkor így lesz helyes és igaz a véleményünk:

A Hogyan tudnék élni nélküled? annyira rossz film, hogy az már jó – a Futni mentem viszont annyira jó, hogy az tényleg jó, és nem kell ahhoz 180 fokos fordulatot tennie, hogy a rosszaságon keresztül megint jó legyen, ami sokkal jobb és olcsóbb is!

Van az a poén a Demjén-mjuzikelben, hogy „– Te is érezted? – Igen, azt hiszem, egy hal nekiúszott a csónaknak. – Nem, a szabadságot a színpadon!” Egyszerűen borzalmas, elviselhetetlenül gyenge az a poén viszont, hogy az igazgató Ballépéseknek hívja a gyerekeit, inkább csak olyan habkönnyű, vígjátéki, bájos, de hát ilyen ez a műfaj, nem kell itt most Lars von Triert várni.

A Hogyan tudnék…? története nagyon kiszámítható, a karakterek idegborzolóan laposak. Ellenben a Futni mentem sztorija otthonosan ismerős, a karakterek pedig üdítően semmitmondóan vannak kidolgozva, és ezzel is remek kikapcsolódást biztosítanak a karácsonyi vásár forgatagából betérő nézőnek.

Ember Márk folyton közelről látszik, mert ő a főszereplő, és mindig a szemébe kell néznünk, ami Orosz Dénes filmjében nagyon fárasztó. Viszont Herendi Gábornál remek választás, hogy Ember Márk a főszereplő, mert egyszerűen jó ránézni, főleg a szemébe!

A Futni mentemben zseniális az az egysnittes jelenet, amikor Lovas Rozi zoknit keresgél a lakásban, és végigjár minden szobát. Micsoda ötlet! Egy snittben! A Hogyan tudnék…?-filmben azonban elviselhetetlen, hogy a vasúti kocsiban egysnittesben őrjöngik végig az utat a Balatonhoz. Szabadságon volt a vágó, vagy mi? Hát az embernek jojózik a szeme!

A rendszerváltás óta nem mentek annyian moziba magyar filmre, mint a Futni mentem-re az utóbbi hónapban. Talán csak a Hogyan tudnék…?-ra ültek közel ugyanennyien, pedig az szar.

Egy szó mint száz: a Hogyan tudnék élni nélküled? -ről a legnagyobb jóindulattal sem lehet mást írni, mint hogy egyszerűen rettentő kínos, súlytalan, a filmes mjuzikelek kis Bicebócája, csak nem olyan szimpatikus. A Futni mentem ezzel szemben egy habkönnyű vígjáték, nem is kell többet várni tőle, de a maga nemében megújítja a polgári komédia műfaját, gyakorlatilag a romkom Karamazov testvérek-je, leiskolázza Kierkegaardot, és remélhetőleg megbuktatja Orbán Viktort!


A szerző író, dramaturg, műfordító, színész