Zima néni örül. Kapott szociális tűzifát, mert elrendelték, hogy minden rászorulónak gyorsan, de gyorsan. Egy szatyorral. Nézte, nézte, két-három órát elfűt vele. Vagy vele fűtenek el az istenek. Irénke hozta, látszott rajta a szégyen-szürke. Ledobta a kályha mellé. Tessék Zima néni, ha lesz még, hozok jövő héten. Eszik rendesen? Gyógyszereket szedi? Vigyázzon magára. Itt egy aláírás, és kész. Ja, majd én aláírom. Irénke sokat elbír. A szatyor fát nehezen. Leszóltak nagyon fentről, hogy

nem fagyhat meg senki ezen a télen. Még a rendőrök is a fát vágják. Ide hallatszik a fűrészek hangja.

A város közepén is hallja. Biztos pszichés. A romházak jégcsapjait számolja közben. Valamelyik akkora, akár egy kard. Int a sofőrnek, hogy guruljon két házzal lejjebb. Gézának is jár fa. Fekete zacskóban. Tisztára, mint egy mini hullazsák. Elég metaforikus. Irénke is, csak nem úgy.

Géza: három sztrók, csípőprotézis, két mankó, végítélet. A szociális bérlakása elég mélyen van, hosszú, jeges lépcső. Irénke elcsúszik, a szatyor fa szanaszét. Életficam. Irénke olyat kong, hogy az utca végén is hallani. Vagyis az esése kong. A mozdulatsorban van az a hang. Pedig ő mondta, hogy egy ennyire rokkant embernek hogyan utalhattak ki lakást ennyire lent. Ez is erősíti a kongást. Nyáron se tud felmenni rendesen azokon a kibaszott lépcsőkön, nemhogy ebben a hidegben. Na mindegy. Feltápászkodik valahogy, de amint feláll, kinyílik a Szakácsék ajtaja, és Szakácsné kiönti a vödörből a szart meg húgyot. Majdnem eltalálja Irénkét. Nincs benti vécé, a kintit meg elfújta a szél, meg szétszedték a vaddisznók. De lehetnek még kreatívabb változatok. Színesebbek, életszagúbbak.

Mint ahogy Zsolti, a sofőr fent, a kocsi mellett cigizve halálra röhögi magát a jeleneten. Nem is fogja vissza magát. Amúgy jó ember, csak túl sok szart látott. Túl sok szatyor vizes tűzifát. Kurva keveset keres a sofőrködéssel, és amikor alkalma van rá, röhögéssel egészíti ki. Nem siet segíteni a nőnek. Ő választotta ezt a szakmát, hát viselje a következményeit. Viseli és ficamodik közben, így megy ez. Géza próbál segíteni, de egy mozdulatnál többre nem futja tőle. A lakása sötét, nemrég kapcsolták ki az áramot. Ki szokták. Havi hetvenezer nem sokra elég. Odaadja azt is a Szakácséknak. A Szakács vág neki érte fát. Már ha éppen van. Mármint fa. Szakácsné meg főz neki egy tányér ételt. Ez a biznisz.

Irénke áll a nagyszobában, aminek betonlapokból van az alja, és átengedi magán a borzasztó hideget. Hogy minden sejtjében érezze. Valami vezeklésféle ez nála. Meditáció. Talán elképzeli ilyenkor, hogy van isten. Ebben a szobában a legnehezebb elképzelni.

Valószínűleg azért itt csinálja. A nehézségi fok miatt. Így hiteles. A rendőrök is hordják a tűzifát. A katonák is hordják. Meg vágják. Csak nem a kormány által megígértet, az nincs sehol. Csak a lapokban studírozzák magukat vele. Meg a tévében, hogy mindenki kap egy köbmétert. Irénke inkább köp egy köbmétert. Ezek mennyit hazudnak. Szégyen.

 

 

Borítókép: Illusztráció, tüzifa / fotó: Pixnio