Aleksandar Vučić szerb elnök, akitől – enyhén szólva – nem áll távol a gyűlöletszítás és a konfliktusok gerjesztése, „békegalambot játszott” New Yorkban, az ENSZ-közgyűlésen.
Azt javasolta, hogy Belgrád legyen a nagyvilág „párbeszédközpontja”.
Mint mondta, a világ mély geopolitikai törésvonallal szembesül, Szerbia pedig nem „ütközőzóna”, hanem „híd”.
„A hidak összekötnek, nem elválasztanak. Ezért most először ajánlom fel, hogy Belgrád legyen a helyszíne a világ minden konfliktusáról szóló párbeszédeknek. Kiváló vendéglátást és teljes biztonságot szavatolunk a résztvevőknek” – jelentette ki.
Mindez egy olyan ember szájából hangzott el, aki soha nem látott megosztottságot idézett elő az országában. A szerbiai és délvidéki utcákon továbbra is „blokádok és kontrablokádok”, demonstrációk és ellentüntetések játszódnak le. Október ötödikére, de főleg november elsejére „gigászi meglepetéseket” harangoztak be a folyamatosan tiltakozó egyetemisták és polgárok. A hatóságok pedig immár a nyílt diktatúrára emlékeztető módszerekkel próbálják megfélemlíteni az elégedetlen tömegeket és megfékezni a lázadás további fokozódását.
Egy újvidéki egyetemista kálváriája: Három rendőr kísérte édesapja temetésére, lábára bilincset erősítettek
A fentiekre reflektáló események és jelenségek közül kiemelkedik Bogdan Jovičić újvidéki egyetemista kálváriája, amely az olykor közömbösnek és érzéketlennek tűnő külföldi közvéleményt is felrázta.
Jovičić augusztus 15-én került rendőri őrizetbe, mert a hatóságok szerint részt vett a Szerb Haladó Párt helyi irodájának megrongálásában. Azóta kétszer hosszabbították meg előzetes letartóztatását, legutóbb újabb 30 nappal.
A rezsimet kiszolgáló média szerint az egyetemista élve akarta elégetni az irodánál levő haladópárti tagokat és aktivistákat. A televíziós műsorokban és a közösségi hálón bemutatott felvételeken azonban csak az látszik, hogy egy Jovičićre hasonlító személy betörte az iroda ablakát.
A közvéleményt különösen felháborította, hogy édesapja temetésére rendőri kísérettel és úgyszólván láncra verve, bilinccsel a lábán engedték el. Szeptember 17-én Jovičić éhségsztrájkba lépett az újvidéki börtönben a vele szembeni kegyetlen bánásmód miatt.
Védőügyvédje az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely befogadta az általa benyújtott keresetet, és megkezdte az eljárást. A strasbourgi testület felszólította a fiatal fogvatartottat, hogy függessze fel az éhségsztrájkot, amit ő 12 napig tartó koplalás után meg is tett.
Ez az első alkalom, hogy a strasbourgi bíróság ún. ideiglenes intézkedést vizsgál Szerbiával szemben a 39. szabály alapján, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 2. cikkére hivatkozva.
A beadvány befogadása önmagában is jelentős siker: a kérelmek 99 százalékát ugyanis elutasítják, még akkor is, ha az érintett minden hazai jogorvoslati lehetőséget kimerített.
A szerbiai ügyvédek és jogvédők egy része egyaránt úgy látja, hogy ha megszületne az ideiglenes intézkedés, az „nagy győzelem lenne Bogdan számára a zsarnokság felett”. (Az ideiglenes intézkedés egy olyan sürgős, átmeneti eljárás, amellyel a bíróság a tagállamoktól az Emberi Jogok Európai Egyezménye által védett jogok helyrehozhatatlan megsértésének közvetlen veszélyét kívánja megelőzni vagy megakadályozni.)
Az egyik tiltakozó fiatal „leendő haláláról” beszéltek a rezsimet kiszolgáló televízióban
Pavle Cicvarić, a belgrádi Politikatudományi Kar egyetemistája, a több mint tíz hónapja tartó szerbiai tiltakozások egyik illusztris alakja az N1 televíziónak nyilatkozva elmondta, hogy sokkos állapotban van, mióta a rezsimet kiszolgáló TV Informerben a „leendő meggyilkolásáról” beszéltek.
Siniša Vučinić szélsőséges haladó káder, a párt főbizottságának tagja ugyanis az Informer műsorában szó szerint úgy fogalmazott: „a blokádosok meg fogják ölni a legfiatalabbat közülük”.
„Mivel körülöttük minden összeomlott, vissza akarják szerezni a tömegtámogatást. Bizonyos Cicvarić, meg lesz ölve – hogy ily módon hozzák vissza az embereket. Sokan kimennek majd az utcára, hogy szolidaritást vállaljanak velük. Azt állítják majd, hogy a rendőrség ölte meg.”
Cicvarić a történtekre reagálva azt mondta, nem egészen dolgozta még fel érzelmileg az eseményt, továbbra is stressz hatása alatt áll. Elmondása szerint az említett televíziós szereplésről szóló információt akkor kapta, amikor egy úgynevezett plenáris ülésen volt.
A fiatalember azt is hozzátette, hogy megijedt, mert soha nem találkozott még ehhez hasonló helyzettel. Szerinte a megoldás a nyilvánosság általi támogatásban rejlik: az egyetemisták, a szabad sajtó és a közvélemény részvétele segíthet, hogy bármilyen fejlemény esetén legyen társadalmi visszhang. Facebook-oldalán azt írta: „Nem tudom, hogy tényleg készülnek-e valamire, de ha mindenesetre történik velem valami, azért kizárólag Aleksandar Vučić rezsimje lesz a felelős.”
Egy lájkért is börtön járhat majd Szerbiában?
A nyomásgyakorlások, a megfélemlítések és a rendőri brutalitás mellett a rezsim a cenzúra fokozásával is megpróbálja elnémítani a kritikus hangokat. Vanja Bajović, a belgrádi Jogtudományi Kar professzora keményen bírálta a Büntető Törvénykönyv tervezett módosításait, amelyeket a kormány most újra közvitára bocsátott – szinte azonos formában, mint tavaly, amikor a közfelháborodás miatt visszavonták. Bajović szerint a javaslat veszélyesen tág megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek súlyosan korlátozhatják a szólásszabadságot.
Példaként említette, hogy a módosítások szerint büntethető lehet mindenki, aki az interneten olyan tartalmat tesz közzé vagy akár csak lájkol, amely „tanácsot ad” esetleges bűncselekmények elkövetéséhez. Ez akár három év börtönt is vonhat maga után, miközben a gyakorlatban a valóban veszélyes tartalmak főként a dark weben találhatók, amelyhez a szerb hatóságok aligha férnek hozzá.
A jogász arra figyelmeztetett, hogy ezzel minden polgári engedetlenségre vagy tiltakozásra buzdító poszt kriminalizálható lesz. „Elég egy lájk, és már bizonyíték van arra, hogy tudatosan hozzáfértünk az adott tartalomhoz” – mondta, hozzátéve: ez a polgári szabadságjogok eltiprásához vezet.
A tervezet emellett bűncselekménnyé nyilvánítja bármilyen beszélgetés rögzítését, kivéve, ha azt az állam végzi. Bajović szerint ez teljes jogi képtelenség, hiszen így lehetetlenné válna a bizonyítékszerzés, a visszaélések leleplezése, sőt az önvédelem is. További problémás elem a titkos adatok kezelése: minden „belső” vagy „bizalmas” jelzéssel ellátott információ kiadása büntetendővé válik, ami szerinte pl. súlyosan veszélyezteti az oknyomozó újságírást megmaradását.
Elnöki prasnyaságok
Aleksandar Vučić szerb elnök, aki nem fukarkodik különböző szaftos jelzőkben, amelyekkel a politikai ellenfeleit illeti, nehezen viseli, ha őt bírálják vagy sértegetik. Különösen érzékeny a közösségi hálón, főleg az X-en megjelenő, olykor valóban vulgáris, vele kapcsolatos bejegyzésekre. Rendkívül groteszk azonban, hogy ezeket az ocsmányságokat szó szerint idézi televíziós szereplései során.
Legutóbb a Blic TV-ben brillírozott. A műsorvezető kérdésére, hogy hajlandó-e párbeszédet folytatni az ellenzékkel és a rendszerellenes értelmiségiekkel, azt válaszolta, hogy bármikor kész a dialógusra, noha az ellenfelei szerint ő „Hitler, siptár és b...i”.
(A „siptár” főleg a kilencvenes évek retorikáját idéző, az albánok megbélyegzését célzó gúnyos megjelölés. Vučićról évekkel ezelőtt elterjedt az a rosszmájú pletyka, hogy a vér szerinti apja egy albán férfi. A tiltakozó tömeg gyakran a „Siptár Ácó” skandálással táncol az elnök idegein. Az X egyes felhasználói is ugyanígy szólítják meg.)
A Blicnek adott interjúban azt is elpanaszolta, hogy az egyik politikai ellenfele „p...-nak” nevezte. Utána elnézést kért a nézőktől, amiért kimondta ezt a szót. A szerbeknél különösen nagy sértésnek számít, ha egy férfit női nemi szervnek neveznek, mert az ő szlengjükben az egy kifejezetten jellemtelen, gyáva embert jelent.
A szerző újságíró
Borítókép: Aleksandar Vučić szerb elnök az ENSZ-közgyűlésben / fotó: TIMOTHY A. CLARY / AFP
Bejelentkezés