Izrael a hírek szerint egy viszonylag új palesztin milíciával helyettesítené a Hamászt. A Jasszer Abu Shabab által vezetett Népi Erők ugyanis egy 2024-ben alakult, de igazán csak idén aktivizálódó, kevésbé ismert szervezet. Ám a zsidó állam támogatásával ma már egy kisebb területet is ellenőriznek a Gázai övezet déli részén. Csakhogy a szervezet korábban fosztogatásokban és más bűncselekményekben vett részt, illetve mivel Izraellel kollaborál, így sokan szkeptikusak szerepvállalásuk kapcsán. Csakhogy a Közel-Keleten nem ennyire egyértelmű, ki számít bűnözőnek vagy árulónak. A képlékeny és kaotikus erőviszonyok akár Abu Shabab felemelkedését, de bukását is hozhatják. Mindez pedig hatással lehet Izraelnek, a térségre vonatkozó rendezési terveire, és vica versa.
A beduin hadúr színre lép
Még hónap elején írta meg a The Wall Street Journal, hogy Izrael egy kis létszámú és eddig nem túl aktív palesztin milíciát kezdett el felfegyverezni. A lap szerint ez a fejlemény betekintést enged abba is, hogy a zsidó állam hogyan képzeli el a háború utáni rendezést a Gázai övezetben.
Egy korábban főleg csempészként és drogkereskedőként tevékenykedő hadúr, Jasszer Abu Shabab fegyveresei nemrégiben kezdték el ugyanis Gáza egyes déli területeit ellenőrizni. A milicisták feltehetőleg az izraeli hadseregtől – azaz az Izraeli Védelmi Erőktől (IDF) – kaptak főleg a Hamásztól zsákmányolt kézifegyvereket.
A magukat Népi Erőknek nevező szervezet fegyveres felvonulásairól készült videók bejárták az izraeli sajtót is. Egyes ellenzéki képviselők aggályaikat fogalmazták meg annak kapcsán, hogy miért támogatja Izrael a bűnözői múltú Abu Shabab embereit. Erre válaszul Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök elismerte, hogy a Népi Erőket az IDF fegyverezte fel, ám egyúttal meg is védte a döntést, azzal indokolva, hogy érdekükben áll a Hamásszal szemben álló erőket segíteni.
„Miért probléma ez? Ez egy jó dolog. Izraeli katonák életét menti meg” – mondta az izraeli kormányfő.
Valójában nem meglepő, hogy „Bibi” nagyjából bárkivel együttműködik Gázában. A zsidó állam ugyanis – a lapunknak nyilatkozó Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője szerint – egyelőre nem osztotta meg a világgal, hogy pontosan miként képzeli el a háború utáni rendezést.
„Egyelőre annyi a terv, hogy ameddig Trump ezt megengedi, addig az izraeli hadsereg megy előre” – szögezi le a szakértő, aki szerint Netanjáhú szeretné minél inkább amortizálni a Hamaszt, illetve javítani saját katonai és politikai pozícióit.
Azonban valamit mégis kezdeniük kell a megszállt területekkel. És ebben lehet valamilyen szerepe akár Abu Shabábnak is…
Palesztin nemzet helyett család, törzs, etnikum: Abu Shabab motivációi
Több, egymástól független izraeli forrás is egybehangzóan állítja, hogy a zsidó állam pont ott akar „biztonsági zónát” létrehozni a gázai menekültek részére, illetve a Hamász fegyvereseinek kiszűrésére, ahol most átengedték az uralmat Abu Shabábnak. Ez a Kerem Shalom izraeli kibuc melletti határátkelő, illetve Rafah városának környéke, amely egyben a nemzetközi segélyszállítmányok egyik fő útvonala is.
Ez nem véletlen. Sayfo Omar szerint ugyanis Izrael elsősorban a segélyek kiosztási helyszíneinek kijelölésével tudja mozgatni a gázai lakosságot. A kiürítendő területekre nem telepítenek ilyen pontokat, ahova viszont a lakosságot koncentrálnák, ott osztják ki a lerombolt területen az élethez nélkülözhetetlen élelmet és egyéb segélyt. Osztják, vagy osztatják, hiszen az sem mindegy, kikre bízzák ezt, milyen helyi erőkkel működnek együtt. Jelen esetben, bizonyára, az említett milícia is ide sorolandó.
„Erőink nem kommunikálnak az izraeli hadsereggel, sem közvetlen, sem közvetett módon” – szögezte le Abu Shabab a CNN-nek.
A Népi Erők tehát tagadják, hogy Izrael támogatná őket. Vezetőjük nyilatkozatai szerint a Palesztin Hatóság, azaz a Rámalláhban székelő, nemzetközileg is elismert kormány áll mögöttük. A Hatóság mindezt nem kommentálta, de azt leszögezték, hogy nem küldenek fegyvert Gázába.
A Népi Erőket jelenleg körülbelül 300 fegyveres alkotja, akik főleg Kalasnyikovokkal és más kézifegyverekkel rendelkeznek. A harcosok többsége feltehetőleg beduin, hiszen Abu Shabab egy prominens beduin családból származik. A milíciát pedig szinte biztosan tényleg a zsidó állam támogatja. A nyílt izraeli beismerés és a fegyverek megléte mellett efelé mutat az a tény is, hogy a Népi Erők által ellenőrzött dél-gázai terület izraeli megszállás alatt áll.
„Mi csak méltósággal akarunk élni. Nem csodálkozom rajta, hogy kollaboránsnak neveznek minket. Pedig csak kitartó emberek vagyunk, akik itt akarnak maradni” – mondta a The Wall Street Journalnak Abu Shabab, aki maga is érzi tehát, hogy a Hamász könnyen árulónak bélyegezheti őket.
Sayfo Omar szerint a hadúr „kollaborációja” mögött azonban nemcsak személyes opportunizmus, hanem törzsi lojalitás is keresendő. A szakértő kiemeli, hogy Gázában klánok és törzsek vannak, így épül fel a társadalom, a beduinok számára pedig különösen meghatározó a törzsi kódrendszer.
Ezek a közösségek vérségi és kliensrendszerre épülnek, így alkotnak kiterjedt és az egész társadalmat átszövő hálózatokat. Azaz, mondja a szakértő, Abu Shabab nem palesztin vagy izraeli, hanem beduin szemszögből, azon belül is saját törzse szempontjából, határozza meg magát, és ennek megfelelően szövetkezik, taktikázik.
„Ő pont azt teszi, amit bárki tesz egy ilyen helyzetben: egy külső patrónust keres, akinek a segítségével jobb pozícióba tudja hozni a sajátjait” – mondja erről Sayfo Omar, aki szerint Abu Shabab kizárólag így tudja megtenni, amit elvár tőle a saját törzse, és ami alapján a többi törzs és a klán megítéli őt.
A helyzetet bonyolítja, hogy közössége látszólag elhatárolódik tőle, hiszen egy közleményben nyilvánosan kitagadták, sőt, egyenesen a halálát kívánták. Sayfo Omar szerint azonban ezt érdemes szkepszissel kezelni, ugyanis a hadúr családja esélyesen félelemből cselekszik:
„A törzs szempontjából a cél mindig a kollektív túlélés” – szögezi le a szakértő. Azaz: mivel a Hamász kezében van a fegyver, a családtagok nyilván nem tehetik meg, hogy ne határolójának el az iszlamisták ellenlábasává vált rokontól, ha nem akarnak retorziókat elszenvedni. Ha viszont Abu Shabab jobb pozícióba kerül, magyarázza a kutató, akkor a család rögtön mellé fog állni.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mennyiben nevezhető Abu Shabab egyszerű bűnözőnek vagy banditának. Ehhez meg kell vizsgálni a hadúr életét, illetve, magának a „bűnözésnek” a helyi fogalmát…
Az enyém szabadságharcos, a tied terrorista: a bűnözés fogalma Gázában
Először is kijelenthetjük, hogy a beduin származású Abu Shabab egy meglehetősen gyanús figura. Bár a beduin etnikumon belül családja tekintélyesnek számít, az 1993-as születésű férfi mégis korán elhagyta az iskolát, majd drogkereskedőnek állt, és kábítószert csempészett Egyiptomból Gázába. Fontos megjegyezni, hogy mindez a háború előtt a beduinok egyik „hagyományos” foglalkozásának számított, azaz nem csak hogy nem volt elítélendő a közösség szemében, de az sem meglepő, hogy egy prominens család sarja vagy klán tagja ilyen tevékenységbe bonyolódott. Nem így gondolta azonban a Hamász: bűnözői tevékenysége miatt letartóztatta és hosszú börtönbüntetésre ítélte. A 2023-as izraeli invázió kezdeti szakaszában aztán Abu Shabab sikeresen megszökött a börtönből, miután azt bombatalálat érte. Szabadulása után körülbelül 100, főleg katonaviselt férfit gyűjtött maga köré, és – a zűrzavart, valamint a humanitárius krízist kihasználva – fosztogatásba kezdett. Abu Shabab és bandája főleg Gázába érkező segélykonvojokat támadott meg és rabolt ki. 2024-ben például gépfegyverrel és gránátokkal rohantak le egy ENSZ-konvojt Kerem Salomnál, majd szinte az összes teherautót kirabolták. Az eset székes körű nemzetközi felháborodást váltott ki.
A „kollaborációnál” súlyosabb vádak is felmerülnek tehát a milíciával szemben. Ráadásul, a felelős ENSZ-szervezet egyik vezetője szerint a fosztogatás az izraeli hadsereg jóváhagyásával történik:
„A segélyszállítmányok kirablása a háború kezdete óta folyamatosan zajlik bizonyos bűnbandák által az izraeli megszállás alatti területeken, ahol az izraeliek engedték őket működni a Kerem Salom-i átkelőpontnál.”
Abu Shabab természetesen tagadja ezeket a vádakat is. Úgy nyilatkozott, hogy azért „állított meg” segélykonvojokat, hogy az ellenőrzése alatt álló területen ossza szét az ételt.
„Itt érdemes megjegyezni, hogy a Hamász a segélyeknek a hozzá lojális klánok szétosztásával garantálja társadalmi befolyását, Izrael ezzel tehát a Hamász pozícióját gyengítette” – mondja erről Sayfo Omar.
Ha a Hamász gyengült, akkor – valamennyire – a hadúr erősödhetett, ugyanis 2025-ben aztán Abu Shabab „politikai” babérokra tört: bejelentette, hogy „Népi Erők” néven milíciává szervezte embereit, és Dél-Gázában ellenőrzése alá vonta Shouka település környékét. Ironikus módon arról beszélt, hogy nemcsak a Hamásztól, de a fosztogatóktól is meg akarja védeni az embereket.
Európai szemmel nézve furcsa, hogy egy ilyen figura jelentkezett be egy terület irányítására. A helyzet azonban itt sem olyan egyszerű. Az, hogy Jasszer Abu Shabab bűnöző-e, nehéz kérdés. Nyugati erkölcsi mércével mérve mindenképpen az, mivel illegális, gyakran erőszakos tevekénységekből tartja fenn magát. Gázában azonban a képlet bonyolultabb.
Sayfo Omar itt ismét a klánok és törzsek szerepét emeli ki: az egyének ugyanis elsősorban ezen közösségek tagjaiként léteznek, erkölcsüket ennek kívánalmai határozzák meg. Azaz, a közösségért mindent szabad, ellene semmit. A szakértő utal arra is, hogy ha valaki megélhetést akart biztosítani saját törzsének, annak Gázában sokszor csak a bűnözés maradt:
„Egy olyan övezetben, ahol a háború előtt csak a Hamász tudott munkát adni, illetve (esetleg) az ENSZ, az, hogy valaki csempészettel foglalkozik vagy droggal kereskedik, olyan szükségszerűség, amely családokat tart fenn.”
Ráadásul, a helyi erkölcsi kódex szerint bűnözőnek csupán az számít, aki saját klánját és törzsét elárulja, tőlük lop, vagy nekik árt. Aki viszont – akár illegális eszközökkel – használ közösségének, mondja a kutató, az nemhogy nem bűnöző, de elismerésre méltó férfi.
Azaz, Abu Shabab európai értelemben bűnöző, de a helyi morál szerint „jó beduin”, vagy legalábbis az szeretne lenni. Ez viszont, figyelmeztet Sayfo Omar, azt is jelenti, hogy ő hangsúlyozottan nem palesztin nacionalista vagy az iszlamizmust a palesztin nacionalizmussal keverő szereplő, mint a Hamász. Ez megkönnyíti Izrael dolgát, nemcsak a politikai eszme hiánya miatt, de azért is, mert a zsidó államnak komoly hagyománya van a sivatagi törzsekkel való együttműködésben. A beduinok a zsidók mellé álltak az izraeli függetlenségi háború idején, és azóta is hűségesen szolgálnak – főleg nyomkövetőkként és felderítőkként – az Izraeli Védelmi Erők kötelékében.
De, adódik a kérdés, ha Abu Shabab és erői egy, a palesztin társadalmon belül marginális etnikumot, a beduinokat képviselik, és nem hatja át őket a palesztin nemzeti tudat, mégis milyen szerepet játszhatnak?
Lehet-e Abu Shabab Gáza új ura?
Bár a gázai háború lassan két éve tart, és Izrael jelentősen meggyengítette a Hamászt, még mindig nem mutatott fel alternatívát egy „Hamász utáni Gáza” kapcsán. A Palesztin Hatóságot – azaz a de facto palesztin „államot” – nem engedte szerephez jutni a térségben, az arab országokkal pedig a Gázát érintő, sokszor rengeteg civil életet követelő bombázások miatt nem tudott megegyezni arról, hogy esetlegesen ők gyakoroljanak ott védhatalmi státuszt. Az idő azonban telik, az IDF pedig nem vállalhatja örökké a terület közvetlen irányítását. A zsidó államnak tehát fel kellett mutatnia valamilyen helyi erőt, és úgy tűnik, egy zűrös figurán kívül más nem jelentkezett.
„Izrael célja létrehozni egy hozzá hű, (a Hamásszal) párhuzamos, helyi erőt. De ahhoz, hogy egy ilyen szereplőt a közvélemény is elfogadjon, valamiféle legitimitásra lenne szüksége” – nyilatkozta Hasszan Abu Hanieh, az iszlám csoportok jordán kutatója a The Wall Street Journalnak, annak kapcsán, hogy Izrael nehezen fog elfogadtatni a palesztinokkal egy, a vádak szerint bűnözésben is érintett szereplőt.
„Ez Izrael dilemmája: keresi a Hamász alternatíváját, de valójában nem talál egyetlen olyan szereplőt sem, aki erre a szerepre alkalmas lenne” – tette hozzá Abu Hanieh.
Michael Milstein, az izraeli katonai hírszerzés palesztin ügyekért felelős részlegének korábbi vezetője szerint sincsen komoly esély arra, hogy Abu Shabab és milíciája sikeresen ellenőrzése alá vonja Gázát, mégpedig a hadúr előélete, bűnözői múltja miatt, illetve, mivel szinte semmilyen lakossági támogatással nem bírnak (részben származásuk miatt).
„Biztos vagyok benne, hogy a Hamász lenyomja őket. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy ez a kis emirátus sikeres legyen” – mondta.
Hozzá kell tenni azt is, hogy a gázai társadalom többsége nem beduin, nem az ő törzseikbe illeszkedik, ami szintén rontja a hadúr esélyeit.
Sayfo Omar kissé máshogyan látja mindezt. Ő nem zárja ki egyből Abu Shabab potenciálját. A kutató itt ismét a törzsek szerepére, valamint Abu Shabab – egyelőre nem látható – személyes kvalitásaira utal. Mivel ez a társadalom alapstruktúrája, így általában a politikai döntések is a törzsekre és klánokra alapulnak, nem pedig kizárólag személyekre.
„Amikor egy palesztin párt személyekkel szerződik, rajtuk keresztül a klánjaik lojalitását akarja megszerezni” – mondja a kutató, aki szerint, mivel a háború alatt a Hamász vesztett azon képességéből, hogy érdekeltté tegyen klánokat saját hatalma fenntartásában, így az fokozatosan erodálódott: 2023. október 7-e előtt a társadalomnak csupán nagyjából 30%-ára terjedt ki.
A Hamász pedig, emeli ki a szakértő, elsősorban a segélyezésen keresztül tart fenn lojalitást, hiszen klánonként és törzsenként osztja a segélyt, és mert a térségben az számít a szűkös erőforrások egyikének. Azaz – és itt érünk el egy kulcsfontosságú tényhez –, ha Izrael nagymennyiségű segélyt bíz a Népi Erőkre, például Rafah vagy Kerem Shalom térségében, az jelentősen megnöveli a lehetőségét arra, hogy más törzseket és klánokat maguk mellé állítsanak. Hiába beduin tehát maga a hadúr, így akár számos palesztin közösséget meg tudna nyerni.
Sayfo Omar szerint az, hogy Abu Shabab mit tud majd elérni, nagyban függ a hadúr személyes kvalitásaitól is, amiből egyelőre vajmi keveset látunk, legalábbis kívülről. Illetve, teszi hozzá, attól is, hogy Izrael általánosságban mennyire áll be mögé. A szakértő hangsúlyozza, hogy az erőviszonyok Gázában ma teljesen képlékenyek, nem tudni tehát, mi történik, ha egyszer fegyverszünet lesz. Izraeli források szerint a Hamász katonai potenciálja 90%-át elvesztette, éppen ezért új szereplők számára nyílik majd tér. Az azonban nem tudható, ki lesz a domináns fél.
A The Economist szerint Izraelnek azonban nem is feltétlenül célja, hogy Abu Shabab sikeres legyen. Nekik elég, ha gyengítik a Hamászt, és esetleg más hadurakat is arra biztatnak a Népi Erők megjelenésével és részsikerével, hogy ők is szakítsanak ki saját területet maguknak Gázából.
Abu Shabab erői tehát hiába vontak ellenőrzésük alá néhány négyzetkilométert és a létfontosságú Kerem Shalom határátkelőhelyet – feltehetőleg izraeli támogatással –, sikerük kétesélyes, hiszen sok a fehér folt. Másrészt azonban akár esélyük is lehet felemelkedni.
Egy biztos: a Népi Erőkkel vagy nélkülük, az övezet még mindig nem néz fényes jövő elé.
Bejelentkezés