Már nem az a kérdés, hogy Kína utoléri-e Amerikát, hanem az, hogy le tudja-e hagyni - mondta el az ÖT YouTube-csatornáján, a Szemben Kócziánnal című műsorban Dr. Szenes Zoltán volt honvéd vezérkari főnök, a NATO déli szárnyának egykori logisztikai vezetője.
A szakember szerint az Ománban megkezdett amerikai–iráni-tárgyalások nyomán rövid távon csökkent annak az esélye, hogy az Egyesült Államok katonai támadást indítson Irán ellen. Ugyanakkor hangsúlyozta: a diplomácia mögött továbbra is jelentős katonai nyomás áll, amely érdemben befolyásolja a tárgyalási folyamatokat.
Kína vagy Oroszország? Ki állhat Irán mögött?
Szenes Zoltán úgy látja, „a közvetlen veszély elhárult”, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy „amíg ment a vita arról, hogy Irán egyáltalán leül-e tárgyalni, addig megvolt az esély” egy katonai eszkalációra. Felidézte: az Egyesült Államok az elmúlt időszakban folyamatosan erősítette közel-keleti jelenlétét, repülőgép-hordozó csapásmérő kötelékekkel és jelentős csapatösszevonásokkal. „Ma már több mint ötvenezer amerikai katona van a térségben” – mutatott rá. A volt NATO-tisztségviselő szerint a katonai erődemonstráció k CENTCOM a tárgyalóasztalnál: a katonai erő „hitelesíti” a folyamatot
A volt NATO-tisztségviselő kiemelte, hogy az ománi egyeztetéseken részt vett az amerikai Középső Parancsnokság parancsnoka is. Ez szerinte azt jelzi, hogy „nemcsak a diplomatáknál van a vezénylő pálca, hanem ott van a katonai erő is”, ami „hitelesíti a tárgyalásokat”.
Szenes Zoltán szerint a legfőbb cél továbbra is az, hogy Irán ne váljon nukleáris fegyverrel rendelkező országgá. „Nem akarják, hogy Irán kinője magát egy nukleáris hatalommá, mert ez megborítaná a közel-keleti egyensúlyt” – mondta. Úgy fogalmazott: a térségben „állandó regionális verseny zajlik”, ezért „minden eszközzel próbálják megakadályozni”, hogy Irán eljusson az atomfegyverig.
A Kína szerepére vonatkozó felvetéseket a nyugalmazott vezérezredes elutasította. „Nukleáris ügyekben nem hiszem, hogy Kína állna Irán mögött, inkább az oroszok” – szögezte le.
Ukrajna: „orosz–ukrán összecsapás, amelyre rátapadtak a nagyhatalmak”
A szakember szerint Oroszország hosszú távon mindenképp vesztese lesz az Ukrajna ellen indított háborúnak, mert ezzel a konfliktussal „egy évtizedet vesztegetett el fejlődés tekintetében” – mutatott rá. Hozzátette: a helyzet elmérgesedéséért az ukrán politikai elit is „vastagon felelős”, mert az utóbbi évtizedekben „nem tudták eldönteni”, milyen orientáció irányába haladjon az ország.
A háborút Szenes Zoltán úgy jellemezte, mint „ez egy orosz–ukrán összecsapást, amelyre rátapadtak a nagyhatalmak”. Úgy vélte, a konfliktus nem zárható le Kijev bevonása nélkül: „Ukrajna kell hozzá, olyan megoldás kell, amelyben Ukrajna partner”.
Ugyanakkor leszögezte: „amerikai garancia nélkül egy megállapodás nem érne sokat”. Az Európai Uniót önmagában gyengének tartja az elrettentésre: „az Európai Uniónak nincs saját hadereje”, a döntéshozatal „konszenzusos”, miközben az Egyesült Államok „saját hatáskörben” képes gyors katonai lépésekre – mutatott rá a szakember.
Szenes Zoltán hangsúlyozta Donald Trump politikájában „nem NATO-tól való elszakadásról van szó, hanem munkamegosztásról”. Szerinte az amerikai érdek is az, hogy „Európa biztonsági ügyeivel egyre inkább az európaiak foglalkozzanak”, ezért az EU-nak „többet kell költenie” a védelemre, és ki kell töltenie a keletkező űrt.
A sorkatonaság nem megoldás
A magyar haderőfejlesztésről a volt vezérkari főnök úgy fogalmazott: „abszolút rendben van”. Ugyanakkor szükségesnek tart egy új, a jelenlegi helyzethez igazított Zrínyi-programot. Szerinte ma már nem a korábban jellemző expedíciós missziók, hanem sokkal inkább az elrettentő erő kialakítása a fő feladat.
A sorkatonai szolgálat visszahozását Szenes Zoltán nem tartja célszerűnek. „A jelenlegi helyzetben nem látom, hogy át kellene térni sorkatonai szolgálatra” – jelentette ki, kiemelve, hogy a modern haderő „high-tech” képességeket és komoly kiképzési hátteret igényel.
A legnagyobb kihívás: Kína
A globális erőviszonyokról szólva Kínát nevezte a század egyik legnagyobb kihívásának. „Kína technológiai fejlődése rakétaszerű” – mondta, és úgy vélte, a kínai erő valódi alapja a technológiai innováció. Úgy látja, e téren már nem csak utolérték az Egyesült Államokat, de Washingtonnak most már komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy Peking ne előzze le.
Tajvan kapcsán kijelentette: a sziget „mindenképp Kínáé lesz”. A kérdés csupán az, hogy ezt katonai erővel vagy békés úton valósítják meg.
Nem a konnektivitással van a baj, hanem a stratégia hiányával
Szenes Zoltán összegzése szerint „a katonai gondolkodásban váltás van, és Európának alkalmazkodnia kell ehhez”. Úgy vélte, a biztonságpolitikai döntések halogatása hosszú távon komoly kockázatokat hordoz, ezért a fejlesztéseket és a stratégiai tervezést nem lehet elodázni.
Szenes szerint a magyar kormány által meghirdetett stratégiai konnektivitás „nem lenne rossz, ha közben stabil tagjai lennénk az euroatlanti rendszernek”. Ez azonban szerinte ma nincs így, mert „állandóan veszekszünk” a szövetségeseinkkel. Szerinte ennek a fő oka, hogy „a pártpolitika beszivárgott” a NATO-kapcsolatok területére is. Hozzátette: Magyarország a világhatalmak között nem tud úgy egyensúlyozni, mint a nála jelentősebb középhatalmak.
Komoly gondnak tartja, hogy az országnak 2011 óta nincs hivatalosan lefektetett külpolitikai stratégiája. Ez ugyan nagyobb „improvizációs mozgásteret” ad a politikusoknak, de hosszú távon egy ilyen dokumentum megalkotása nélkülözhetetlen. Ha nincs magyar külpolitikai stratégia, „mit tanítsunk a fiataloknak az egyetemen?” – jegyezte meg.
Bejelentkezés