A Monológ Extra legfrissebb adásában Ceglédi Zoltán azt latolgatja, mi történhet és mi nem történhet idén a nemzeti ünnepen.
A felvétel még az ünnep előtt készült, így az elemző nem az elhangzott beszédeket vesézi ki, hanem az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján arra keresi a választ, mire számíthatunk október 23-án.
Egyet biztosra vesz: mindenki győztesnek fogja kikiáltani magát. Ugyanakkor számba vesz néhány szempontot, amelyek azért nyújthatnak némi támpontot az események elemzéséhez.
Fontos például, hogy melyik rendezvényen hányan lesznek. Igaz, ennek megítélése ma már nagyon nehéz objektív módon, annyiféle számítási és filmezési és fényképezési mód van, attól függően, hogy ki milyen eredményt akar kihozni – teszi hozzá.
Ceglédi empatikus Magyar Péterrel, aki szerinte nehéz helyzetbe került, miután a „nagyon kudarcos előválasztási hochmecolás” miatt a Tisza képviselőjelöltjei még nincsenek meg. Így aztán október 23-án nem is tudnak felállni az elnök mellé a színpadra. Az előválasztást most úgy kell szerveznie, hogy közben járja az országot, és még Brüsszelben is van egy munkahelye, ahol általában „nem jelenik meg.” „Na és mindezek közepette kellene még az október 23-át is szervezni, úgy, hogy a legutolsó sajtó megkeresésre, is ő válaszol éjszaka, és telekommenteli a különböző sajtófelületeket” – mutat rá az elemző. Szerinte a pártelnöknek el kéne gondolkodnia azon, mennyit vállal, és ezt meddig bírja még.
Ceglédi szerint mindkét nagy párt vezetője komoly kihívásokkal néz szembe, ha 1956-ról akar valamit mondani. Orbán „nem ruszkizhat”, hiszen „egy nyílt seb a politikai testén, hogy az oroszokkal való viszonyban ő alárendelt”. Magyar Péternek viszont úgy kellene a magyar médiaelit és az Európaki Néppárt elvárásainak megfelelő „ruszofób” álláspontot képviselnie, hogy közben „nem húzhatja magára Ukrajnát”, hiszen a kiábrándult fideszeseknek is játszik, „akik meg utálják Ukrajnát”.
Az elemző úgy véli, sem Orbán, sem Magyar nem igazán tud bejelenteni semmi újat, hiszen mindketten már számos petíciót és konzultációt folytatnak. Ugyanakkor Ceglédi szerint Magyar „azzal megnyerhetné a napot”, ha bemutatná a Tisza miniszterelnök-jelöltjét, aki nem ő lenne. Ezt indokolhatná azzal, hogy „ő nem erre szerződött, nem erre alkalmas, nem egy diktatórikus alkat, nem akar egyszemélyi vezetést”. Ugyanakkor hozzáteszi: ezzel megoszlana a sajtófigyelem, amit Magyar nehezen viselne el.
Szintén lényeges tényező lehet, hogy a két párt kiket tud felsorakoztatni a színpadára. A hírességek tekintetében a Tisza áll jobban, a Fidesz 2002 óta nem sok új ismert arcot tudott maga mellé állítani – mutat rá Ceglédi.
Az elemző szerint az egyik legfontosabb kérdés, hogy képesek-e a szónokok úgy beszélni, hogy nem „rángatják oda a színpadra a másikat is”? Lesz-e mondanivalójuk a nemzeti ünnepről is, vagy csak „kommentcsatákat vívják újra”.
Mit érdemes nézni a kormánypárti és az ellenzéki sajtóban az ünnep után? Milyen útravalót kaphatnak a „tüncikézés” után az emberek a vezetőiktől? Lesz új 2006? Miről lesz a legkevesebb szó október 23-án?
Kiderül az adásból.
Bejelentkezés