Az európai uniós csúcstalálkozóról, az EU szerepéről, a 2010 előtti és utáni gazdasági elit felhizlalásáról, Kapitány István politikai alkalmasságáról és a rezsicsökkentésről is beszélget Gavra Gábor és Kóczián Péter a Visszhangkamra friss adásában.
Az EU-s csúcstalálkozóval kezdődik a beszélgetés. Gavra Gábor összegzi, mi történt: a központi költségvetés csökkentésének kérdése mentén két tagállami koalíció alakult ki, az egyikben pedig fontos szerepe van Magyarországnak. A kohéziós pénzek lefaragása elleni „dél- és kelet-európai félholdban” vagyunk benne, sőt, vétót helyeztünk kilátásba, ha jelentősen megvágnák ezeket a forrásokat. De mennyiben különbözik ez Orbán vétópolitikájától? – kérdezi Gavra.
Kóczián Péter alapvető különbséget lát, hisz Magyar Péter nincs egyedül, jelenleg egy széles és konkrét gazdasági érdek mentén szerveződő, államközi koalíció része, ezen felül meg tudja mutatni, ő is képes vétóval fenyegetni az EU-t, ráadásul ez kikacsintás is azoknak a Tisza-szavazóknak, akiknek csak a NER korrupciójával, nem pedig külpolitikájával volt gondjuk.
A korrupció említése kapcsán Gavra közbeszúrja, hogy az EU 2004 után „a szocialista, illetve a fideszes oligarchát hizlalta fel a fejlesztési pénzekkel”, hisz 2004 és 2022 között „valahogy nem néztek a körmére” a magyar politikai-gazdasági elitnek, a Néppárthoz tartozó Fidesszel nem volt baja az EU-nak. Kóczián két „stratégiai törést” említ az EU–Orbán-viszonyban: először a migráció kérdésénél, majd az ukrajnai háborúnál tört meg a kapcsolat.
Kóczián beszél az Európai Unió kialakulásának okairól, levezeti azt is, hogy miért zajlik folyamatosan „a tőke és a tőkefelhalmozás körüli politikai küzdelem” a posztszocialista országokban, mint Magyarország is. Felidézi Gavra a Simicska Lajosnak tulajdonított 1998-as mondatot, hogy „eddig a komcsik loptak, most mi jövünk”, Kóczián pedig az új Tisza-rendszer gyakorlati kérdésének is ezt látja: „kik lesznek azok, akik a nagytőkéhez illő feladatokat ezentúl megcsinálják”, tulajdonképpen arról van szó, „ki lesz a magyar nagytőkés”. Politikai akarattal létre lehet hozni a gazdasági elitet például az építőipari szférában, ahogy tette azt Orbán Viktor 2010 után, mondja Kóczián, tehát ugyanezt megteheti Magyar Péter is. Jelenleg „keresik a tiszás Mészáros Lőrinceket is”, de Orbán hibájából Magyarnak tanulnia kell, és nem lehet egyetlen emberre „koncentrálni” a gazdasági erőt, azaz „Magyar Péternek egy harmadik rendszerváltást kell létrehoznia” – foglalja össze.
Parragh László nyilatkozata a következő téma. Gavra összefoglalja, hogy miről beszélt a volt kamarai elnök – többek közt, hogy bizonyos állami pályázatoknál előírták, melyik kommunikációs céggel kell majd szerződni. Kóczián kiemeli, hogy Parragh csak már ismert ügyet említett, nem beszélt arról, hogy pályázati eredményekbe „beleszóltak-e fideszesek”.
A harmadik téma a Kapitány István távozási szándékáról szóló pletyka, aminek alapja a szaktárca és a kormány politikai vezérkara közötti konfliktus a rezsicsökkentés kérdésében – végül az energetikáért felelős államtitkár távozik is, foglalja össze Gavra a helyzetet. Kóczián úgy látja, ez nem egyszerűen működési zavar, hanem nagyon mély politikai törésvonal, aminek a közepén Kapitány István áll, és egy „nem nyomott demokráciában” akár szét is szakadna emiatt a Tisza Párt. Magyar Péter azonban nem „szívhatja vissza” a rezsicsökkentést, mert akkor „a Fidesz azonnal rákezd”, magyarázza egyszerűen Kóczián a politikai indokokat a rezsicsökkentés megtartása mellett.
Bejelentkezés