Az új Visszhangkamra témája többek közt a Tisza adópolitikája, főképp az új KATA és a vagyonadó, de szóba kerül Radnai Márk és Hadházy Ákos konfliktusa, és Gavra Gábor és Kóczián Péter végül beszélget arról is, hogy mi lehet Orbán Viktor új ellenzéki narratívája.
A műsor első témája a Tisza adótervei, Gavra megemlíti, hogy „fegyelmezett költségvetési politikát” vár Kármán Andrástól. „Nyugati pénzben vagyunk eladósodva”, a forint vásárlóértéke nagyon kicsi, kezdi Kóczián a helyzetértékelést; leginkább az érdekelné, milyen pénzek állnak a magyar kormány rendelkezésére. Nem látja „azt a megszorítási hajlamot”, amit feltételeznének Magyar Pétertől és a kormánytól, amennyiben olyannyira „pocsék” lenne Magyarország gazdasági helyzete. Kóczián szerint inkább az történik, hogy az eladósodás globálisan valójában senkit sem érdekel, és elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a kormánynak nagyobb pénzügyi mozgástere van, mint amit a nyilvánosság lát.
„Lágy a költségvetési politika”, összegez Kóczián, de a KATA-törvény a kormány első „vitatott döntése”, amit nem „influenszerek és kommentelők véleménye alapján” hoztak meg. Ezért ez egyben teszt is arra, hogyan fogadja a magyar társadalom azt, ha a Tisza-kormány emeli a terheket. Párhuzamba állítja ezt azzal, hogy 2022-től kezdve Orbán is csomó megszorítást alkalmazott, csak épp ahogy most a Tisza, akkoriban ő sem harangozta be ezeket megszorításokként.
„A kádári kisemberre vigyáznia kell a Fidesznek és a Tiszának is”, jegyzi meg Gavra. Kóczián ezt azzal egészíti ki, hogy „kevés tőke van” az országban, amit ráadásul nem jól osztottak el a NER alatt.
Rátérnek a vagyonadóra, Kóczián hangsúlyozza, hogy ez politikai szempontból erős intézkedés, mert egyszerre lehet büntetni a meggazdagodott NER-eseket és kielégíteni a társadalmi igazságérzetet.
A Nemzeti Együttműködési Alapra terelődik a szó, amely egy olyan állami alap lenne, ami a vagyonadó egy meghatározott részéből jönne létre. Gavra kifogása az, hogy ez nem valódi szabad rendelkezés, de Kóczián is rossz konstrukciónak tartja az ötletet, mert „fölösleges politikai vitákat” szül. Kóczián kifejti, hogyan lehetne ez mégis megfelelően működő intézmény, hogy szolgálhatná a demokrácia érdekét, erősíthetné az önrendelkezést, növelhetné az állampolgári részvételt.
Felmerül, hogy a napokban Radnai Márk – Gavra megfogalmazásában – alázta Hadházy Ákost, aki megkérdőjelezte az augusztus 20-i tűzijáték megrendezésének bizonyos körülményeit. Kóczián úgy látja, itt arról van szó, hogy mindenki olyat támadnak az alapító tiszások, aki veszélyezteti a „Tisza auráját”. Politikai fenyegetésként él meg a Tisza-keménymag minden kritikát, és különösen azokét, akik elvileg Orbán-ellenes politikai táborhoz tartoznak, fogalmaz Kóczián, Hadházy támadása mögött pedig politikai logikát lát. Hadházyt a Tisza „potenciális gyújtóbombának” láthatja, akit aztán kénytelen mihamarabb hitelteleníteni, nehogy később hozzá pártoljanak át a Tiszából kiábrándult szavazók.
Gavra átvezeti a beszélgetést arra, mi lehet Orbán új ellenzéki narratívája. Kóczián azon gondolkodik, mennyire nyerő stratégia a mostanában a Fidesztől látott parlamenti működés. Úgy fogalmaz, most épp az dől el, Orbán vezeti-e 2030-ban a Fideszt, hisz még most is egyértelműen „ő a világítótorony”. Kóczián kifejti a véleményét azzal kapcsolatban, mi kell ahhoz, hogy Orbán szövege „nyerő legyen”, szerinte a Bayer-show-ban történő megjelenése az ehhez vezető első taktikai etap – ám ha Magyarék is jól taktikáznak, akkor „el tudják kerülni, hogy ez hasson” szélesebb körben is.
„Magyar Péter életében Orbán Viktor az, ami Orbán életében Gyurcsány Ferenc volt”, jegyzi meg Gavra. Kóczián egyetért, ő is úgy látja, hogy Magyar számára a nyerő narratíva az lehet, ha folyton kicselezi Orbánt és mindig ő mutatkozik a kormányképesebbnek. Végső cél pedig az lehet, hogy a Tisza fellazítsa a Fideszt és létrejöhessen egy új jobboldali erőközpont.
Bejelentkezés