Az ÁsottShalom legújabb adásában Hont András Tóth Csaba Tibor és Megadja Gábor társaságában a Charlie Kirk-gyilkosságot és az odáig vezető utat járja körül. A két, magát elkötelezett bal-, illetve jobboldalinak valló történész-publicista beszélgetéséből tanulságos vita bontakozik ki. 
 


Tóth Csaba szerint az elmúlt években Amerikában kialakult rgy „radikális liberalizmus”, amely eltávolodott az erőszakmentességtől és az élet feltétlen tiszteletétől. Úgy látja, ennek fő oka, hogy amikor „teljesen kiürül és eszköztelenné válik” egy politikai közösség, akkor „bejön az elkeseredés, a sötétebb gondolkodás”.

Megadja Gábor szerint azonban nincs új a nap alatt, a „radikális baloldaliság történetében” már számos alkalommal előfordult, hogy merényleteket, vagy terrorcselekményeket igazoltak ideológiai alapon. Ma ezt azzal igazolják, hogy az Egyesült Államokban a „rendszerszintű rasszizmus”, a „rendszerszintű homo-és transzfóbia” uralkodik, s ezzel szembe erőszakosan is fel lehet lépni.

Tóth Csaba Tibor ugyanakkor ara hívja fel a figyelmet, hogy az USA mára „egy végtelenül brutalizált” társadalommá vált, ahol az erőszak mindennapossá vált még az állam, a hatóságok részéről is. Az antitrumpista mozgalmak fő bástyáiként szolgáló egyetemi közegben sokáig „erősen korlátozott, rendőrködött nyelvi környezetben” éltek, ahová a többség számára megélt valóság csak a közelmúltban tört be, s ez sokakat sokkolt, radikalizált – mutat rá.

Megadja úgy véli, a baloldali-liberális szélsőségeseket nem szociális szempontok vezetik, nem „éhező tömegekről” van szó. Ezeknek az embereknek a fő motivációja már nem a gazdasági egyenlősítés, hanem sokkal inkább az „elismerésvágy, hogy ismerj el engem ennek, vagy annak.” Szerinte az, hogy ez a közeg, illetve sokszor a mainstream média is „fasiszta gonosztevőknek” bélyegezte a jobboldali gondolkodásúakat, köztük Charlie Kirköt is, jelentős mértékben hozzájárult az erőszak elszabadulásához. „Hiszen a fasisztákkal szemben megengedett az erőszak” – mutat rá.

Tóth szerint viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy „tele vagyunk szélsőjobbos terrorakciókkal” is, és erre reagálva „kényszerült bele” a baloldali-liberális közeg egy része a radikalizálódásba.

Miért jut újra, meg újra arra a radikális baloldal, hogy „nem marad más, csak az erőszak”? Mi az igazi antifasizmus, és miért nem lehet az egy influenszer agyonlövése? Miért radikalizálódik, aki nem éhezik, és nem nélkülöz? Félelem, gyűlölet, vagy épp az unalom táplálja az erőszakot?  Jobb-, vagy baloldali gyökerű-e az identitásokra építő politika?

Többek közt erről is szól az érdekfeszítő beszélgetés.