Na, akkor beszéljünk egy kicsit a Firkagate-ről. Firkagate alatt azt az eseménysort értem, amit Orbán Viktor A4-es papírra rajzolt firkálmánya befutott néhány nap alatt a magyar nyilvánosságban. A történteket kifejezetten érdekesnek és sajátosnak, és bizonyos értelemben meg nagyon is jellegzetesnek és szimptomatikusnak gondolom, jellemzőnek a korra, amiben élünk, a kultúrára, amit fogyasztunk – vagy fogyasztatni (van ilyen szó?) akarnak velünk –, és a szűkebb közéleti klímára, ami bennünket körülvesz. Szűkebb pátriárkánk. Érdekesnek és sajátosnak gondolom azt, ahogyan a történetnek politikán túli dimenziói lettek, tömegkulturális és popkulturális kiterjedései, jellegzetesnek pedig azt, ahogyan ez a rajz bizonyosfajta politikai kommunikációs és mémesedési utat bejárt. Nagyon is tipikus és sokat elmond arról, „amiben vagyunk”, hogy ki mindenki volt itten a mémesgazda, hogy ezzel a gyalázatos szóviccel éljek.
Az alaphelyzetet talán nem kell elmesélni, ám azért mégis csak szolgáltató módon járnék el, legalábbis felidézem a történteket. Orbán Viktor november 11-én az ATV stúdiójában járt, ahol Rónai Egon interjút készített vele. A miniszterelnök az interjú során, a beszélgetés teljes ideje alatt rajzolgatott egy papírra. Kapásból nem tudtam felidézni, hogy csinált-e ilyet korábban is, ám azóta tájékozódtam: volt rá példa, de az egészen biztos, hogy ha történt is ilyen, annak a recepciója nem volt ennyire látványos (és/illetve/de nem lett belőle ilyen módon látvány, sem a dolog tényleges, sem a dolog átvitt értelmében). A képet (mármint a rajzot) már az adás végén bemutatták a kamerának, lett belőle közösségi médiás fotó is. Azt nem gondolnám, hogy ez egy előre megtervezett húzás volt, és még csak azt sem gondolom, hogy az adás végén már látták benne a nagy mémesedési és kommunikációs potenciált, egyszerűen csak egy jó poénnak látszhatott.
Innentől viszont felpörögtek az események. És nagyon is jellegzetesen pörögtek fel.
Osztogatni, mutogatni, magyarázni kezdték a rajzot, mintha legalábbis a NER titokzatos Rosette-i köve lenne tele különös hieroglifákkal. Mondjuk, hieroglifákról szólva, valóban nem sok minden derül ki arról, „mire gondolt a költő”, amikor firkálgatott, mindenesetre Orbán később úgy kommentálta a rajzot, hogy ő pontosan tudja, mi mit jelent rajta. A megfejtés a szokásos spektrumon zajlott az elmúlt napokban: kezdve a grazi klinika emlegetéséről (lám, Orbán Viktor vélt mentális állapotát ez a rajz is alátámasztja) az egészen komoly elemzésekig. A Partizántól a The Fair Rightig és Ripostig többen is videós tartalomban foglalkoztak a firkálmánnyal, de természetesen bejelentkezett az online sajtó is.
Zenekarok, előadók használták mémként az Orbán-rajzot, vagy az Orbán-firka modorában készítettek saját firkálmányokat, láttam ilyet a Carson Cománál és a Fish! zenekarnál is. Állítólag van, aki meg akarta vásárolni Rónai Egontól az eredeti rajzot. Hohó, megérkeztünk a műtárgykereskedelem területére! Mindeközben, lásd még kortárs képzőművészeti alkotás, az Orbán-rajzra rápörgött a merchandise-ipar is, van, aki bögrére, pólóra nyomatta, a Fidesz pedig, látva, hogy mi kerekedett az Orbán-skicc körül, hogy az miféle popkulturális termékké transzformálódott, természetesen rápörgött a trendre és a hájpra, az úgynevezett háborúellenes győri DPK-nagygyűlésre már pólóval, kapucnis felsővel készültek. Az egyik műsorvezető, Szabó Zsófi egyenesen ilyen ruhadarabot viselt a színpadon. Mi több, az eseményt felvezető kisvideóban is rákérdeztek a miniszterelnöknél a rajzra, a színpadi beszélgetés során pedig Orbán már – itt már minden bizonnyal legalábbis részint tudatosan – tett is egy vonatkozó kiszólást, miszerint most megint rajzolgat. És kikacsintott a közönségre.
A történet többek közt azért is érdekes, mert az elmúlt hónapok egyik időről időre visszatérő, központi kérdése, hogy – rettenetes szavak következnek, elnézést – ki tematizál, ki viszi a központi narratívát, ki uralja a közbeszédet, azon belül is a közösségi médiás kommunikációt.
Itt ugye nem az történt, hogy a Fidesz már-már mitologikus dimenziókban létező kommunikációs apparátusa épített meg nagy erőkkel egy történetet, nem Rogán Antal vizionált udvari mágusai társaságában nagy firkológiát a Karmelita palotában, hanem az, hogy egy, a kezdetben csak egyszeri poénnak látszó jelenség kelt egyfelől önálló életre, másfelől pedig lett mém úgy, hogy a hájpot, a trendet részben, sőt főleg azok pörgették, akik az ironikus gesztusaikkal, a közléseikkel, a reakcióikkal lényegében kinevetni óhajtották Orbánt, és nevettek is rajta, valamint azok, akik valamiféle különleges jelentőséget tulajdonítottak egy A4-es papírra rajzolt firkálmánynak, és orbanológiát csináltak belőle. A Fidesz pedig egy ponton hátradőlt, és kért egy kávét – még akkor is, ha maga a jelenség nem fog tovább tartani néhány hétnél.
Posztposztmodern politika és tömegkultúra ez a javából. A történet szól egyfelől arról, hogy milyen gesztusokból áll össze a kortárs tömegkulturális tájkép – persze mindez a Warhol-féle Campbell leveskonzerv-sorozat után már nem dimenzióugrás, de azért egy kisebbfajta lólépés ahhoz képest is. Nem lepődnék meg különösebben, ha hamarosan elkészülne drMáriástól az „Orbán Viktor rajzokat sorozatgyárt Andy Warhol műhelyében” című alkotás. Esetleg egy olyan kép, ahol a miniszterelnök Picassóként sokszorosítja és látja el kézjegyével a művet. Szól mindez másfelől arról az impulzusközéletről és politikai látványpékségről, amiben tartózkodunk nap mint nap, és itt felesleges is szétszálazni, mi történik a valóságban és mi a virtuális térben – az Orbán Viktor-féle firka körüli pezsgés, hogy konokpéterezzek egy kicsit, a Debord-i spektákulum a maga legteljesebb valójában. Az, hogy egy politikus irkafirkája uralja a közbeszédet napokon keresztül, és inspirál reakcióra más közszereplőket, azért mégis csak egészen bizarr – persze, ha közben meg rátekintünk a kor monitorjára, még csak nem is nevezhető annyira szürreálisnak.
És impulzustörténés, mert ahogyan a jelenség trendingelt, úgy fog lefutni is. Persze emlékezni fogunk rá, vicces kis sztori lesz a múltból, de jön majd a következő ilyen, meg a következő, és az azt követő. Nem tennék rá nagyobb téteket, hogy az Orbán-firkálmányt kiállítják majd a Nemzeti Galériában.
Borítókép: Orbán Viktor rajza, részlet / forrás: Facebook
Bejelentkezés