Amikor múlt hétvégén egy furry agyonlőtte Utahban a konzervatív influenszert, Charlie Kirköt, akkor még nem gondoltam, hogy rá egy hétre a miniszterelnök úr a szokásos pénteki rádióinterjújában azt pedzegeti majd, hogy terroristának szándékozik nyilvánítani.
Hogy a szavának súlya van, azt jelzi, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter sem tétlenkedett, hanem EU-s szinten indítványozta, hogy a terror elleni harc jegyében nyilvánítsák mindenhol terrorszervezetté az Antifát.
Ez minden kétséget kizárólag azt mutatja, hogy Magyarország egy szuverén állam: itt a dolgok a maguk rendjén-módján, a sajátos logikájukat követve történnek, a politikai osztályunk jól érzi a népnek a lelkét. Hát pont most derült ki, hogy az ország fővárosának egyik legforgalmasabb közparkjában egész nyáron éjjelente neonáci fiatalok verték-fenyegették (terrorizálták!) a hajléktalanokat, ilyen légkörben természetes, hogy a lakosság félelmeire megnyugvást nyújtsunk, így adja magát, hogy terrorszervezetté nyilvánítsuk a szervezetként, szervezetten ritkán fellépő Antifát, leánykori nevén: az antifasizmust.
Ebben a helyzetben én csak azt várom epekedve, hogy melyik fideszes vagy Mi Hazánk-os politikusra testálják azt a hálátlan feladatot, hogy az ország legismertebb antifasiszta ellenállójának emlékét eltiporják, és leverjék a Bajcsy-Zsilinszky út tábláját – gondolom, már csak azt kell kitalálni, hogy mégis mire kéne átnevezni az utat. Mondjuk, a Gömbös Gyula sugárút adná magát, attól biztos visítanának a libsik.
De hát ennek a fele se tréfa. A magyar igazságügy eddig is találékony volt, példának okáért a gyűlölet-bűncselekmények passzusát kreatívan alkalmazták a masírozó gárdisták ellen fellépő cigányság vagy a 2023-as Antifa-támadások kriminalizálására (melynek értelmében a magyar jog szerint a szélsőséges nacionalisták védelmezendő kisebbség), és utóbbi után merült fel a Mi Hazánk tájékáról, hogy tulajdonképpen terroristáknak kellene minősíteni a Becsület Napja náci dzsembori és a Kitörés-túra (Decathlonba öltöztetett náci dzsembori) ellen tüntetőket.
A terrorizmus tényállása viszont már nemzetközi jogi környezetbe illeszkedik, és bőven túlmegy azon, hogy kit, mivel és hogyan lehet lejáratni a nyilvánosságban. Az utóbbit illetően is egészen könnyedén átlépett a magyar közélet azon, amikor egy ártatlan szikrás aktivistát tartottak hetekig fogva, mondván, hogy erőszakos az Antifa: a magyar kispolgári etikett irtózik mindenféle erőszaktól, kivéve, ha azt az állam által szankcionáltan végzik az ő kívánalmai szerint. Így pedig az erőszakosság vádja is elég ahhoz, hogy undorral elforduljanak valakitől az emberek: ilyen értelemben pedig a vérfagyasztó Charlie Kirk-merénylet kétségkívül príma alkalom arra, hogy összekenjük vele a politikai ellenfeleinket.
Hogy mi az irány, azt talán nem is Donald Trump jelzi jól, hanem Bayer Zsolt, aki a Kirk-megemlékezésen arról delirált, hogy az iskolákban és az egyetemeken képezik erőszakos, szélsőbaloldali vadállattá a gyerekeinket. Ez alighanem újdonságként hatott mindenki számára, akinek valami köze is volt valaha a magyar felsőoktatáshoz, ahonnét Marxot és Engelst is kilúgozták, és a szociológusok is félik kimondani az „osztály” kifejezést – de egy vitriolos cikksorozat majd minden bizonnyal feltárja, hogy melyik tanszékeken is folyik a woke-dzsihadista kiképzés.
Ha valakit terroristának minősítenek, akkor az a legkevesebb, hogy súlyos börtönévek várnak rá – és arra is, aki támogatja. A terrorellenes harc jegyében ugyanis a financiális apparátust is mozgósítani kell, minden banknak és pénzintézetnek monitoroznia kell az ügyfeleit, hogy azok nem finanszíroznak-e véletlenül terrorszervezetet. Ez bejegyzett szervezetek esetében, ahol van tagság, még viszonylag egyszerű – ám az antifasizmus még militáns formáiban is sokkal inkább egy idea. Vannak országok, ahol léteznek ernyőszervezetek, amik összehangolják az antifasiszták akcióit, de Magyarországon ilyen nincs, ha csak a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szervezetét nem tekintjük annak, ám terrorvádba fogni Hanti Vilmost azért mégis meredek lenne.
Így a nagy szavak könnyen lehet, hogy fennakadnak a valóság betonfalán, pont úgy, ahogy az átláthatósági törvény is elhasalt. Mert a magyar antifasiszták ugyan kikérhetik maguknak, hogy nácikat elküldeni a fenébe állampolgári alapjog, de láthatóan az ilyen liberális lózungok nem fordulnak termőre. Ám, ha a bankszövetség betelefonál a törvényhozásba, hogy szórakozzatok a saját lábatok közt lengő micsodával, akkor esetlegesen a honatyáink is elgondolkodnak azon, hogy nem túlzás-e Facebook-aktivitás alapján vegzálni az állampolgárokat – ugyanis szervezet híján nagyjából ez lenne a kitétel arra, hogy valakit felvesznek-e a terrorista-nyilvántartásba.
(Szó se róla, egyébként még üdvös is lehetne. Én magam szélmalomharcot vívok a baloldalon, hogy tán nem kéne mindent jegyzőkönyvbe adnunk, de hát a közléskényszer és a lájkok nagyobb urak a józan észnél: egy kis terror talán adna némi tartást ennek a közegnek!)
De végső soron az ember egy politikai döntés mögött a politikai indítékot keresi. 2025-ben, a választások előtt viszont ez aztán az igazi talány. Érzésem szerint a Tisza mögé bevonult ellenzéki tömb pont az, amely eddig is úgy volt vele, hogy az antifasizmus épp olyan rossz, mint a fasizmus: a relativizmus sötétségében minden tehén fekete, ugye. Így az ellenzék megosztása e kérdés mentén nem játszik, ha csak nem a Mi Hazánk szavazóit szeretné átcsábítgatni a kormánypárt – ám aki a náci-nosztalgia miatt volt a jobboldalon, az már régen megtalálta a maga számítását a regnáló párt hátországában. Akik kitartanak Toroczkaiék mellett, azoknak valószínűleg az Antifa-kérdés mára egy sokadlagos, szimbolikus ügy, és hát a Pride betiltásának kudarca után mindez maximum eső után köpönyeg. Rosszul néz ki az erős ember-imidzs, ha még a kígyóvállú libsik is meg tudják fektetni.
Marad hát az „üldözés az üldözés kedvéért”-magyarázat, azaz mindegy, csak legyen valami a műsoron. Ebben pedig ott egy korszakos tévedés: tudniillik a magyar antifasizmus legújabb hullámának fő hajtóereje nem is az volt, hogy az utcán masírozó nácikat ennyivel többen gyűlölnék, hanem az, hogy a NER a könnyűzenei színterekbe is bulldózerrel belehajtott, az ennek való beintés pedig Antifa-színezetű. Ahol érdemkeresztet kap a Kárpátia, meg el akarják vontatni az A38-ot, és verbálisan lincsel a média, ha nem állsz fel a Nélküledre, ott lassan elkezd szépnek hangzani a Bella ciao.
És, hát ezekben a közegekben az emberek legfeljebb álmodoztak dolgok levegőbe röpítéséről. De ki tudja, ha elkezdi őket vegzálni a rendőrség, meg elveszik a lehetőségeiket, akkor a végén még lehet, hogy Kapu Tibor után tényleg újabb magyart küldenének majd az űrbe.
Borítókép: Antifa-graffiti az Olaszországi Bariban, 2025. szeptemberében / fotó: Matteo Della Torre / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Bejelentkezés