A hódmezővásárhelyi rendőrkapitány öngyilkossága kapcsán joggal merült fel az emberekben, hogy Szabó Zsolt tragikus tettéhez vajon milyen mértékben járulhatott hozzá a Promenád24 oldalán megjelent lejárató cikk. Hogy hozzájárult-e vagy sem, nem tudjuk kideríteni vagy megállapítani, ám beszédes, hogy az említett médiafelület az esetet követően „kegyeleti okokból” eltávolította a cikket. Bár erre aligha volt szükségük, ugyanis a választókörzet országgyűlési képviselője, a kormányon lévő párt építési és beruházási minisztere, Lázár János a lap segítségére sietetett, és azt mondta: „Remélem, hogy a magyar rendőrség nem olyan gyönge, hogy egy újságcikk miatt egy vezető öngyilkos lesz.”
A közszereplők magánéletében történő vájkálás, úgy tűnik, az utóbbi hetekben jött igazán divatba Magyarországon. Nemrég nagy port kavart a Direkt36 portál oknyomozó cikke is, melyben a szerzők a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány Ferenc politikai összeomlását a volt miniszterelnöknek a párthoz is kötődő magánéleti gondjaival hozták összefüggésbe. A cikk, túl azon, hogy a fősodortól távolabb került Gyurcsány Ferenc ügye kapcsán egy marginális problémából tudott egy részben bulvárízű anyagot rittyenteni, látszólag nem sok téttel bírt. Mivel azonban a kritikák jó része a Direkt36-ra irányult és nem a volt miniszterelnökre, a lap szerkesztője, Pethő András megvédte kollégáit, és azzal érvelt, hogy mivel magánéleti okok befolyásolhatták a DK elnökének lemondását, így a téma igenis közügy. Lehetséges, hogy a Pethőéknek igaza van, ettől függetlenül mérlegelhették volna, hogy minderre valóban szükség van-e – valamiféle empátiából. Ám annak összefüggésében, hogy a Semjén Zsoltot érintő szóbeszédet éppen a DK politikusai, Arató Gergely és Kálmán Olga emelték be a parlamentbe, elgondolkodtató, hogy a Direkt36 cikke körüli vita valójában ártott-e, vagy inkább használt a parlamenti bejutás küszöbén lavírozó pártnak. Tekintve, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt színre lépése óta az úgynevezett óellenzék és famulusaik fényévekre kerültek a fősodratú politikai kommunikációtól, talán nem valóságtól elrugaszkodott az állítás, hogy inkább kapóra jött nekik a megjelenés körüli vita.
De ennek jelen esetben inkább az általános közhangulat, valamint a sajtó és a politika viszonyának leírása szempontjából van jelentősége. Úgy tűnik ugyanis, hogy a közbeszédre és politikára érzékenyeket rendesen igénybe veszik a 2026-os kampányidőszak kommunikációs manőverei, lejáratásai és botrányai. A Szabó Zsolt rendőrkapitány öngyilkosságát megelőző – de azzal bizonyítható módon összefüggésbe nem hozható – cikk megjelenése pedig szintén megenged némi merengést.
Az említett cikk a rendőrkapitány magánéletében vájkált, felelőssé tette őt a hódmezővásárhelyi közbiztonság állapotáért, mely vádakra a polgármester, Márki-Zay Péter statisztikákat idézve cáfolt rá. A cikk szerzője mindemellett összefüggést sugallt a tiszt magánélete és városi közállapotok között. Lázár János azonban bennfentes információkra hivatkozva állítja, hogy kizárólag magánéleti okok vezettek az öngyilkossághoz, majd leszögezte, hogy kegyeleti okokból nem kíván az ügyről többet beszélni.
Azzal azonban, hogy magánéleti okokra hivatkozva tartózkodik a további kommentároktól nem zár ki és nem magyaráz meg semmit. Lázár János ugyanis pontosan tudja, milyen vékony a határ egy köztiszteletben álló, és egy tiszteleten és engedelmességen alapuló rendvédelmi szervezetben dolgozó ember közszereplése és magánélete között. Másképp bizonyára eszébe sem jutna – mint ahogy egyébként az idézett interjúban tette –, hogy visszatámadjon a sajtóra, miszerint az micsoda rágalomhadjáratot folytat fideszes politikusok ellen évek óta. Mert hát tudja ő is, hogy csak egy szociopata nem sértődik meg és veszi magára a támadásokat és vádakat, melyeket a közhivatalában elszenved. És nyilván nem is tenne olyan állításokat egy ember öngyilkossága kapcsán, hogy az az illető karakterbeli gyengeségéből fakad.
És persze, mi sem egyszerűbb, mint kegyeleti okokra hivatkozva – ám valójában a további kínos kérdéseket megelőzendő – rövidre zárni a témát. A kegyeleti figyelmességet, mellyel éppúgy él a Promenád24 szerkesztősége, mint a mindig döntésre kész, mentálisan erős és rátermett építési és beruházási miniszter, természetesen megköszöni majd Szabó Zsolt családja. Ám amikor a riporterek már a „Semjén-ügyről” kérdezik a minisztert, kiderül, hogy miért fontos valójában Lázár János számára gyorsan a magánügy keretei közé utalni a kérdést. Mindezt azután, hogy vagy tizenötször visszakérdezett az őt faggató riporternél, hogy „milyen ügyről” kérdezi, noha tudtommal továbbra sem feladata a sajtó munkatársainál – pökhendi módon – visszakérdezni, vagy a vele szemben egyébként tisztelettel fellépő riportereket hergelni. Kétségtelen, hogy nem rá osztották a szimpatikus miniszter szerepét.
A Semjén Zsoltot ért támadás – folytatja a miniszter – a magyar államot ért támadás, míg, mivel Szabó esete Lázár szerint magánügy, nem állítható, hogy az ügy bármiféle intézmény, jelen esetben egy ellenzéki városvezetés ellen irányuló támadás lett volna. A hivatkozási alapnak tekintett, sebtében elkészült Tuzson-jelentés szerint a Szőlő utcai ügy szálai azonban egészen Londonig és az MI6 által esetlegesen beszervezett Káncz Csabáig érnek. Ez igazolná, hogy a Semjén Zsoltot ért vád a magyar állam elleni támadás. Azonban, amikor nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva érvel Lázár, éppen azzal a ténnyel csúsztat, amellyel a kormány egyébként kikéri magának a Semjén Zsoltot érintő szóbeszédet. Ha ugyanis Semjén Zsolt érintettsége valóban csak rágalom és pletyka, akkor az őt ért vádak is leválnak a magyar államot ért támadásról, amennyiben – a dolgok jelenlegi állása szerint – neki semmi köze az egészhez. Ha személyében (magánszemélyként) támadják és hergelik a miniszterelnök-helyettest, akárcsak a rendőrkapitányt, akkor az, ezek szerint, nem közügy. Másképp legalábbis nem tudom értelmezni a miniszter logikáját.
Úgy tűnik persze, mindez sok hűhó semmiért, mert nem sok mindent igazol azon túl, hogy Lázár János képes úgy facsarni a szavakat, hogy kimosdassa korábbi állításait, miszerint a nyilvánosan megalázott rendőrkapitány halála pusztán gyengeség jele lehet. Továbbá azt, hogy az egész ügy kevésbé érdekli őt, mint a miniszterelnök-helyettest besározó vádak.
Míg azonban egy rendőrkapitány tragikus öngyilkossága esetén a kormány annyira volt képes, hogy – nyilván a térségi érintettség miatt – a meggondolatlan és sértő megnyilatkozásairól is híres Lázárt szalasztotta részvétet nyilvánítani, addig a Semjén Zsoltot érintő pedofilvádak ügyében nem óvakodott szupergyorsan eljárni és – mint minden esetben, amikor kritika éri a mindenkori Fidesz-kormányok működését – szuverenitásvédelmi kérdést csinálni az egészből.
Kész szerencse, hogy Szabó Zsolt esetében, az ügy magántermészetét ismerve, ilyen mértékű alaposságról szó sem lehet, így sosem derül ki, a propagandasajtó esetleges manipulációjáról van-e szó. Lázár miniszter pedig éppolyan dörzsölten válaszol a Promenád24-hez való viszonyát firtató kérdésekre, ahogy más helyzetekben is teszi.
De nem csak Lázár János huszonötezredik tapintatlanságáról és a Fidesz által alkalmazott kettős mércéről van itt szó. Hanem egy általános attitűdről, mely valójában nem ismeri el, sőt megveti az emberi gyengeséget, továbbá e nézetre épít kampánystratégiát. Valójában Semjén Zsoltot sem emberi mivoltában félti a magyar állam, amennyiben az őt ért támadást az országot ért támadássá dagasztja – talán emiatt is volt olyan dühös. És az Orbán Viktor kihívójává előlépett Magyar Pétert sem amiatt támadja a kormány – pardon, a Fidesz – első sorban, mert ne tudná elvezetni az országot, hanem mert „rossz ember”. A gyengesége, a jellemtelensége és az erőszakossága rabja. Erről Rogán Antal sem volt rest értekezni a Mandiner és Lentulai Krisztián vendégeként – hiszen ez most a legfőbb üzenet.
A másik rosszemberezése, empátiát nélkülöző lenézése és vitából történő kirekesztése a baloldali-liberális tömbök kommunikációját is jellemezte az elmúlt években, évtizedekben. Ez azon alapul, hogy a jobboldali politikai formációk elsősorban reálpolitikai döntésekre, preventívebb, megőrző jellegű kulturális aktusokra fókuszálnak, és energiáikat nem egyfajta utópisztikus altruizmus köti le. Mindemellett a jobboldali közvélemény a mai napig traumaként hivatkozik a rendszerváltást követő másfél-két évtized liberális politikai kommunikációjára, leginkább a SZDSZ körül csoportosuló értelmiségiek lekezelő megnyilatkozásaira, és a konzervatívabb nézőpontok sajtóból történő száműzésére. Ám a Fidesz – a kommunikációjában legalábbis – mindent megtesz azért, hogy az ezekért járó megértés és jóvátétel mára érvényességét veszítse. A morális fölény, mely a jobboldali újságírókat megilleti, legalábbis Gulyás Gergely szerint, emiatt már biztosan nem jár.
Világos tehát a narratíva, azaz a másik vitapozíciójának megkérdőjelezése és az empátia hiánya, ezúttal a Fidesz részéről: mi jó emberek vagyunk, ti pedig rosszak. Aki pedig őket támadja, az a hazát támadja. És hogy valóban igazuk van-e, és lehet-e brit titkosszolgálati érintettsége a Szőlő utcai ügynek, pont annyira nem fogjuk mi, kívülállók megtudni, mint ahogy azt sem, hogy Szabó Zsoltnál mi volt az utolsó csepp a pohárban. Business as usual.
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Lázár János építési és közlekedési miniszter a lőkösházi vasútállomáson 2025. szeptember 23-án / fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Benko Vivien Cher
Bejelentkezés