Márciusban írtam egy cikket az ÖT oldalára arról, hogy az Egyesült Államok politikája dél-amerikai forgatókönyv szerint halad, aminek fő oka, hogy a más politikai kultúrájú bevándorlók száma olyan magasra nőtt, hogy nélkülük már nem lehet választást nyerni, az ő preferenciáik pedig mások. Ezért eljött a bal- és jobboldali populisták korszaka, ami meg fogja gyengíteni Amerikát. A New York-i választás és Zohran Mamdani győzelme tökéletes bizonyítéka ennek az elképzelésnek, és nem sok jót sejtet a jövőre nézve.
Mamdani forradalma
Zohran Mamdani győzelme bombaként robbant be a nemzetközi politikába. Pedig annyira nem volt meglepő, mert New York küldött már egy hozzá sok mindenben hasonló embert a nagypolitikába Alexandria Ocasio-Cortez személyében a város kongresszusi képviselőjeként. Mindketten egyértelműen a jövő emberei, még ha ez a jövő nem is jelent feltétlenül fejlődést. Politikájuk és világlátásuk az USA-ban ultrabaloldalinak számítanak, Magyarországon azonban nem. A Fidesz politikájában például Mamdani vállalásainak egy része, jó néhány kevésbé piacbarát elképzelés már megvalósult.
Mamdani és Ocasio-Cortez felemelkedése egészen más szempontból érdekes. Mindketten baloldali populista celebek, tele forradalmi hévvel, és a legfőbb hagyományos amerikai elvek — az öngondoskodás, az érdemalapú társadalom, a verseny — ellen szítanak lázadást.
Amit mondanak, sokkal közelebb áll a dél-amerikai rezsimek baloldaliságához, mint az európaihoz. Az európai baloldal alapvetően a teljesen megszilárdult szociális piacgazdaság keretei között működik, elfogadva az USA liberális alapelveit, de a szociális rendszer keretei között segítve a rászorulókat. Nem az a forradalmi hevület motiválja őket, mint Mamdanit. Ő le akarja rombolni az Egyesült Államok alapvető értékeit, és a demokratikus szocializmus keretei között akar valami újat felépíteni. Tudjuk, ez csak elméletileg létező fogalom, mert a demokrácia gyorsan szembekerül a szocializmus ígéreteivel, és akkor a vezetők, ha tehetik, mindig a szocializmust választják, és a demokráciát dobják sutba.
Egy nem amerikai politikai közösség
Mamdani közössége semmiben nem emlékeztet a hagyományos amerikai szavazótáborra, és a politikai kommunikációja is nagyon más. Sokkal inkább egy öntudatra ébredt harmadik világbeli közösséghez kommunikál, akik az USA-t és annak alapvető értékeit már az őket ért elnyomás bizonyítékának látják. A rá szavazó New York ebben az értelemben — Mandani szavai szerint — már nem amerikai város.
Győzelmi beszédében így fogalmazott: „Köszönjük azoknak, akiket olyan gyakran elfelejt ennek a város politikája, akik ezt a mozgalmat a magukévá tették. A jemeni bodegatulajdonosokról beszélek és a mexikói nagymamákról, a szenegáli taxisofőrökről és az üzbég ápolónőkről, a trinidadi szakácsokról és az etiópiai nagynénikről.”
Ezek között nem találunk egyetlen amerikait sem. Nincs olvasztótégely, nincs közös kultúra — itt más nemzetek tagjai vannak, akik történetesen a városban élnek. Nem jemeni származású amerikaiak, hanem jemeniek. Ez természetesen nem véletlen: New York, amely az USA olvasztótégelyének szimbóluma volt, mára mini világtérkép lett, a multikulturalizmus szimbóluma, ahol a különböző kultúrák már nem akarnak feloldódni az amerikaiban.
New York etnikai összetétele a következőképpen fest (az amerikai etnikai kategóriák szerint): nem hispán fehérek: 31,2%, hispánok/latinók: 29%, feketék/afroamerikaiak: 23,1%, ázsiaiak: 14,5%, Két vagy több rassz: 8,9%. Ezen belül a muszlimok aránya 9%.
Mamdani és Ocasio-Cortez kommunikációja átalakította a várost, és azt üzente az embereknek: nem kell a hagyományos amerikai keretek között politizálni. Azok lerombolhatók.
Az új populista politika már nem a szavazók amerikai énjéhez szól, hanem az eredeti nemzeti identitásukhoz. Ez a politika az ő politikai kultúrájukat és elvárásrendszerüket kívánja kielégíteni, és nem akarja senki eladni nekik az amerikai álmot. Ez már az ő városuk, és a saját képükre formálják lépésről lépésre.
Sadiq Khan polgármesterségének tanulságai
Ami most történik, nagyrészt előrevetíti az Egyesült Államokon belüli kibékíthetetlen ideológiai és kulturális ellentéteket. A törések egyre erőteljesebben felszínre kerülnek, mert Donald Trump agresszív politikája ezeket felerősíti majd. A MAGA és a Mamdani-féle baloldal közé szorul be a szavazók jó része, akiknek elképesztően nehéz lesz választást nyerni a jövőben, és az is nehéz lesz, hogy az ő elveik szerint irányítsák az USA-t.
A Mamdani-félék működése várhatóan gyengíti majd a gazdaságot, ahogy arra már az új New York-i polgármester megválasztása előtt rámutatott a Washington Post cikke, London hanyatlása szomorú előjel a New York-iak számára címmel. A londoni városvezető, Sadiq Khan alakja és politikája kétségtelenül sok tekintetben emlékeztet Zohran Mamdanira. Khan vezetése alatt leállt a brit főváros fejlődése, nincsenek építkezések, mert a polgármester szinte semmit nem engedélyez. Esnek a drága lakások árai, a termelékenység éves átlagban 0,3%-ot csökkent, miközben az ország többi részén 0,7%-kal nőtt.
Ne számítsunk semmi jóra Zohran Mamdanitól se, és ne számítsunk semmi jóra, ami az Egyesült Államokat illeti – a viszonyok már nem lesznek átláthatóbbak.
Borítókép: Zohran Mamdani, New York polgármestere a New York-i City Hall Parkban, 2025. november 21-én / fotó: ANGELA WEISS / AFP
Bejelentkezés