Trianon, magyar, Krasznahorkai

Trianon egy kastély. Sőt, kettő. Versailles-ban vannak, Párizs mellett.
Trianon egy metonímia. Sok mindent jelenthet.
Trianon százöt éve volt. Százöt év hosszú idő. Történt azóta egy és más.
Persze előtte is.
Trianon nem volt igazságos. A békeszerződések sosem azok.
Hiszen a háborúk sem.
Trianon hatásai máig is érezhetők. Ez amúgy minden történelmi eseményre igaz.
Ha egy multiverzum részei vagyunk, akkor végtelen számú univerzumban nem volt Trianon. Ezek nem feltétlenül jobb helyek ennél.
Nem is feltétlenül rosszabbak.
Trianon habart zöldborsófőzelék. Van, aki feltéttel szereti, mások feltétlenül is gyűlölik. Még a feltétek is különbözők.
Trianon furkósbot. Előszeretettel lóbálják a Trianonért felelős egykorvolt politikák mai nagy tisztelői.
Trianon a keserű pohár, benne sör. Döglődő darázs benne a politika. Megcsíp, ha lenyeled.
Trianonért mindenki felelős. Trianonért senki sem felelős. Trianonért mindig mások felelősek.
Trianon elmúlt. Senki sem él már a felelősök közül. A felelőtlenek közül sem.
Trianon folyamatos múltidő. Benne élünk. Mindig benne fogunk élni.
Trianon előtt is volt történelem.
Kudarcok, sikerek. Mind relatívok. Kinek micsodák. 
Trianont Benárd Ágost, a Kormányzó Úr Őfőméltósága Kormányának népjóléti minisztere és Drasche-Lázár Alfréd külügyminisztériumi államtitkár, a békeszerződés aláírására kinevezett rendkívüli és felhatalmazott miniszter írták alá.
Trianont nem írta alá Kun Béla, Károlyi Mihály, Schvartz Tivadar, valamint sokan mások sem.
Mindig mások, mindig nem mi – döngi a sörben a döglődő darázs.
Trianon amputálás utáni fantomfájdalom. A testnek hiányoznak a levágott végtagok, és a levágott végtagoknak hiányzik a test.
Az organikus metaforák mindig tévesek. Az országok nem testek: történelmi alakulatok. Se kezük, se lábuk. Fejükön isten bokrétás kalapja. Fejük sincsen.
Van, akinek fáj Trianon. Ettől nem lesz magyar. Nem ettől lesz magyar.
Van, akinek nem fáj Trianon. Ettől nem lesz nemmagyar. Nem ettől lesz nemmagyar.
Vannak nemmagyarok, akiknek fáj Trianon, és vannak magyarok, akiknek nem.
Vannak, akiknek se nem fáj, se nem nem fáj. Teljesen függetlenül attól, hogy magyarok-e, vagy nemmagyarok.
És ebben Trianon olyan, mint bármi más.
Trianon mindenfelé határtalan.

A magyarazakinekfájt nem Illyés Gyula írta.
Még csak nem is Karinthy Frigyes. Nem, a másik Karinthy sem, meg még a harmadik sem.
Patrubány Miklós a jogtulajdonos.
Jókora marhaságot mondott Patrubány Miklós, mikor önmagát össznemzeti etalonná tette.
Mindenki marhaságot mond, ha önmagát össznemzeti etalonná teszi.
Senki sem mimagyar. Senki.

Trianon történelem.
A történelem megtörtént. Nem lehet vele vitatkozni. Nem válaszol.
Ha a történelem nevében válaszolunk, az csak monológ.
Trianon ürügy, mentség, menedék. Sebtapasz, hintőpor.
Hej, ha nem lett volna! Akkor mi…
Akkor mi?

Mi a magyar most?
Rút szibarita váz. Országok, vezérek. Töltött káposzta. Dózsa és Werbőczy.
Szalonnazsíron pirított, apróra vágott hagyma, pirospaprika rá, csak oda ne keseredjen.
Krumplileves, kása, cibere. Gundel-palacsinta, akciós párizsi.
Bakony, Balaton. Az Alföld tengersík vidékje. Itt, ez az város. Vagyunk lakói.
Nyelv, zene, tánc, szöveg és szövegöröm, malom alja, fokos. Magányos ló viharverte síkon.
Történelem, társadalom. Folyamatos múltidő. Mellérendelt szenvedő szerkezetek.
Fölérendelt álszenvedők.
Örkény „magyarni” igéje. Addig majdcsak kibírjuk.
Valahogy.

Krasznahorkai író.
Krasznahorkai magyar író.
Krasznahorkai kortárs magyar író.
Ezek tények. Tőlem függetlenek.
Krasznahorkai a legjobb kortárs magyar író.
Ez vélemény. Tőlem függ: az enyém.
Krasznahorkai szerint a magyarok buták. Ez a véleménye.
Szerintem ez butaság. Nincs olyan, hogy „a magyarok”. Butaság persze van.
A butaság nem magyarfüggő.
Ami általában igaz, az nem igaz. Ez általában mindenre igaz.

Egy véleménynek nem kell igaznak lennie.
Akkor sem, ha kortárs magyar író véleménye.
Más véleményével szemben butaság elvárásokat támasztani.
Akkor is, ha kortárs magyar író véleménye.
Egy vélemény mindig magában hordja ellenvéleményeit.
Én a lecsót csípősen szeretem. Úgy ízlik, ha fáj, mint sokaknak Trianon.
Az „ízlik” szónak nem véletlenül nincs felszólító módja.
A „magyar” szónak sem véletlenül nincs felszólító módja.
Ha lenne, az nagy baj lenne. Szándék, az lenne rá.
Nagy baj van.
Ha úgy tetszik, Trianon miatt. Vagy nem. Vagy részben. Talán a szándék miatt.
Magyarj, kurta, neked is jut. Finom a rétes. Este kapod.
Esteledik.

Krasznahorkai író. Az író ír. Beszél. Eszik, ürít, alszik, álmában talán horkol is.
Nem kell bárkivel is egyszerre lépnie.
Nem kellene senkinek, aki nem hadsereg.
Csak az menjen katonának, aki olyat szeret.
Csodálatos egy világ! Elfér benne minden vélemény.
Ha nem, akkor szűkre szabták. Hogy kicsodák? Mindig mások.
Miattuk volt Trianon.
Trianon, magyar, Krasznahorkai – alkoss belőlük mondatot.
A te mondatod lesz. Viseld bokrétás kalapként fejeden.
The rest is silence. A szünetben a büfé üzemel.