Kollár Árpád
A Himnuszt szabad elemezni, interpretálni, földolgozni. Jól vagy rosszul, gyengén vagy színvonalasan. Az igazi kérdés az, hogy van-e benne többlet, van-e benne kraft, van-e mögötte gondolat. És hogy miért is habosítjuk ezt az egészet? Nincs jobb dolgunk?
„A klasszikus, szürke Nokián sokáig megőriztem a fényképét rossz fölbontásban első fiam szülőszobás képével együtt: itt egy vidra, itt meg egy mongolszemű csecsemő sír és lila a bőre. Aztán elveszett vagy kidobtam az egyik újrakezdésnél, mintha a takarítással nyert kevés lendület változtatna valamit is rajtunk.” Kollár Árpád három új verse.
A szülőföld határa szépen meghatározható néhány természetes pont segítségével. A Csikériai szöllők, a Ludasi-tó, a Tisza-part Martonosnál, a Makkhetesi-erdő, a Szelevényi-erdő, a Horgosi-puszta, a gyorstelepítésű drótakadály. Röszkén a Fölszabadulás utcát a kanyar után lezárja a kerítés.
Trianon: határok a térképen, hasadékok köztünk
Mint anyaországi magyar, arra teszek kísérletet, hogy felvázoljam, mit jelent, mint jelenthet Trianon nekünk, akik a maradék országban születtünk és élünk.
Trianon, magyar, Krasznahorkai
Trianon egy kastély. Sőt, kettő. Versailles-ban vannak, Párizs mellett. Trianon egy metonímia. Sok mindent jelenthet. Trianon százöt éve volt. Százöt év hosszú idő. Történt azóta egy és más. Persze előtte is. Trianon nem volt igazságos. A békeszerződések sosem azok. Hiszen a háborúk sem.
„Vallomásától meg vagyok rendülve” – Krasznahorkai László és Kollár Árpád levelezése
Kollár Árpád az oldalunkon közölt Trianon az nem egy ház című írásában végső soron Krasznahorkai Lászlót is megszólítja. Krasznahorkai reakcióként válaszlevelet küldött Kollárnak, aki viszontválaszban reagált. A két levelet az írók engedélyével közöljük.