A B’nai B’rith nyári táborokban gyakran mentek ezek a kvízjátékok. Legtöbbször ebéd közben. Mindig hangosan. Ment az ordítás, mindegyik asztal a saját indulóját énekelte, volt, hogy az összes asztal egyszerre a magáét. A gyerekek ütötték az asztalokat, bármivel, amihez éppen hozzájutottak, kanalakkal, poharakkal, billegtették a székeket is – komplett ritmusszekcióvá alakult ilyenkor az egész ebédlő. A lényeg, gondolom, az volt, hogy ne lehessen semmit se hallani, vagy éppen gyakorolták, hogyan legyenek irányíthatatlanok. Hiába ültek az öregebbek az asztalfőnél, ha beleszóltak vagy csitítani akartak, azonnal záporoztak feléjük a sótartók, a zsemlék és az összegyűrt papírszalvéták.
Mintha nem lett volna elég zaj, ebben a tébolyban ment a napi okosság is a hangosbemondón. Recsegett, ropogott a napi százötven kérdés. Carpe Diem, meg kell ragadni minden pillanatot a tanulásra. Nem volt különösebb tematika, jöttek össze-vissza a kérdések az élet minden területéről. Baseball, futball, amerikai történelem, rabbinikus levelek, milyen színű ma Rachel Greenblatt bugyija, zsidó vagy nem zsidó. Persze a zsidó vagy nem zsidó keltette a legnagyobb zajt.
Michael Jackson?
Neeeeeeeem!
Bill Clinton?
Neeeeeeeem!
Cyndi Lauper?
Zsidóóóóóóóóóó!
Felrobbant ilyenkor az egész ebédlő, rezgett az összes ablak, táncoltak a vizespoharak a tálcákon.
És persze jött az örök kérdés is, hogy melyik városban él a legtöbb zsidó. És a helyes válasz erre nem Tel Aviv vagy Jeruzsálem. A helyes válasz New York.
***
Szerdára virradóra megtudtuk, hogy Zohran Mamdani megnyerte a New York-i demokrata előválasztást. Nemhogy megnyerte, aratott. Közel sem volt hozzá a befutó nagy név, Andrew Cuomo. Magában is nagy hír lett volna, hogy Zohran közel tíz százalékkal megverte a kétszeres demokrata kormányzót, de az igazi meglepetés az volt – lehet, hogy mai világban ez már nem meglepetés –, hogy ki is ő, ki a felesége, és milyen politikát képviselnek.
Kezdhetjük a feleségével, nem is azért, mert a hölgyeké az elsőbbség, inkább azért, mert ő itt az igazi sztár. Mintha egy film noirból lépett volna közénk, ide New York utcáira, Brooklynba. A szíriai származású, huszonhét éves Rama Duwaji egy igazi femme fatale. Grafikus, animátor, gyönyörű nő, és gyönyörű dolgokat csinál.
A maga módján, grafikusként része annak a globális intifádának, ami az alapvető politikai mozgatója ennek a forradalomszerűségnek. Politikai töltésű rajzfilmjei bátran nyúlnak a Közel-Kelet legmélyebb problémáihoz. Nem kiabálós, ökölrázós módon, inkább úgy, hogy elvezet bennünket egyfajta modern, álomszerű realizmusba – a megélt és a megálmodott világ keverékébe.
Igazán szép dolgok ezek.
A globális intifáda nemcsak elérkezett Brooklynba, kedden győzelmet is aratott. De mi is ez az intifáda? A nyers fordítás lerázás, a béklyók lerázása. A palesztin relációban ez az izraeli béklyók lerázását jelenti, de ez önmagában még nem nyerne választásokat New Yorkban. Több kellett ehhez. Miféle elkeseredésben találta meg az éltető energiáját ez a kampány?
A nagyobbik fiamat kérdezem, aki szívvel-lélekkel Zohranra szavazott. Ezzel orvosoljuk New York City tizenöt éves demokrata kormányzásának kudarcát, érdeklődöm cinikusan. Menjünk egy még radikálisabb úton? Ez nem egy Trump-ellenes szavazat, ez a demokraták kudarca elleni szavazat. A demokraták zárták le ezt a várost a Covid alatt, a demokraták tették tönkre a kis üzletek ezreit, ők züllesztették, adóztatták a végsőkig a várost. És most államosítani akarjátok a boltokat? Ingyen ez, meg ingyen az? Megtárgyaltuk már sokszor, nincs semmi ingyen az életben. Valaki mindig fizet.
Nem érti. Csak szerelmes a csajba. Ez van az utcán Brooklynban. És mit mondjak, csak ismételni tudom, szép a lány és jóképű a srác is. Jó lovat pénzelt Alex Soros. Van valami bennük, ami megmozgatja az embereket, olyan Jackie és Jack Kennedy-erejű a vonzerő – Camelot –, egy reményteljes időszak ígérete, optimizmus, kulturális felvirágzás, bizalom. Ilyen világról álmodozik ez a generáció, a kommunista Make America Great Again-verzió. Naivak, nem járták még meg a pokolba vezető, kikövezett utat.
Zohran Mamdani az amerikai liberális elit, vagy mondhatnánk, a globális liberális elit terméke. Harminchárom éves, muzulmán, Ugandában született, jómódú indiai szülők gyermeke. A drága magánegyetemi évek után – átugorva a munka világát – valahogy azonnal a politikában találta magát. Már 2020-ban megválasztották New York állam képviselőházába. 2015-ben, huszonhárom évesen kezdte az első kampányát. Politikája összefoglalható pár sorban. Minden, ami Trump-ellenes, minden, ami Izrael-ellenes, és minden, ami a gazdagokat támadja, utóbbinál nem lehet tudni, hol húzza meg a határt. Népszerű pamfletjében azt írja, toljuk át az adóterheket a gazdagabb, fehér kerületekre. Hmm, küldi sms-ben a kisebbik – kevésbé naiv – fiam. A fehér kerületekre. Szóval itt tartunk.
Mi is az a manapság nagyon népszerű amerikai democratic socialist? A DSA – a Democratic Socialists of America?
A szélsőbal tárháza, vagy ahogy ők mondják, ernyőszervezete. Befér ez alá mindenféle radikalizmus. Ugyanakkor szeretnek a Demokrata Párt és a Független Párt választói közegében kampányolni, mert így nem szembetűnő a radikalizmusuk, és nem kell vörös zászló alatt menetelniük. A Demokrata Párt sajnálatosan elfogadta, vagy pontosabban befogadta őket, mert nélkülük nem tudnának nyerni. Nagyobb probléma az, hogy a választási rendszer is elfogadta, hogy a radikálisok a demokrata logó alatt futhassanak.
És mi lesz most mindebből?
Megy mindenhol a duma, beindultak az üzletek a háttérben. Mikszáth Kálmán egy nagyregényt írt volna erről. Pillanatok alatt felpörgött a New York-i demokrata maffia, jönnek-mennek az üzenetek, nagy nap ez a fogadóházaknál is. Mi lesz novemberben a választásokon? Hogyan lehet majd a kommunizmus és az antiszemitizmus szellemét visszaszorítani a palackba?
Az üzleti világ azonnal felsorakozott a függetlenként futó Eric Adams mögé. A jelentős szavazatot és befolyást képviselő zsidóság még mérlegel. A kérdés, ha a demokrata bázis megoszlik, elegendő-e ez a republikánus győzelemhez, és ha a republikánusok együttműködnek a függetlenekkel, le tudják-e győzni a radikális baloldalt.
Braveheart-hangulat van. A rettenthetetlen. Egy győzelmes fiatal oroszlán kerülgeti a sátrakat. A háttérben megvillannak a kések, az éjszaka csendjében kinyílnak a csapdák.
***
Nem tudom, manapság milyen a nyár a B’nai B’rith táborokban. Nem tudom, népszerű-e még a kvízjáték a zajos ebédlőkben. És ha igen kérdezik-e, hogy
Zohran Mamdani?
Noooooooo!
És egyelőre nincs második kérdés. Nincs még kire szavazni.
Borítókép: Zohran Mamdani 2025. áprilisában / fotó: AFP / Angela Weiss
Bejelentkezés