Hangoskönyv
Így kúsznak be az „ólomévek” Amerikába – Charlie Kirk halálára
Amikor Charlie Kirköt élő egyenes adásban a nyaki ütőerén lőtték meg, amelytől szinte azonnal meghalt, arra gondoltam, hogy a szavak lehetnek visszataszítóak, szavakkal lehet bántani tömegeket, szavakkal akár még egy ország tönkretételéhez is hozzá lehet járulni, de a szavak nem tettek, a szavak nem gyilkolnak.
Amerikai Sztahanov | 25. rész: Hedvig – Az igazságos világba vetett hit
Beállok a sorba a jegyért. Antwerpenbe megyek, mondja bemutatkozás helyett egy mellettem álló nő, de ha szeretnéd, itt maradok estére veled. Mondja ezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És talán az is, bár lehet, hogy csak a holland csajoknak osztotta az élet ezt a titkos, minden hagyományt felülíró jolly joker lapot.
Tényleg az a legfontosabb, hogy ki nyer 2026-ban?
Szerintem nem. Persze, fontos, de akadnak fontosabb kérdések is. Nem az éppen regnáló kormány és a kiépült rendszer minden bajunk forrása, ahogy az új kihívó megjelenésének sincs túl nagy jelentősége – nem ő jelenti a legnagyobb veszélyt a fennálló rendre, ha az egyik oldalról nézzük, és nem ő hozza el a megváltást, ha a másikról. De képesek vagyunk-e több oldalról nézni a dolgot?
Anyám, a vogon | Kenszel Pikcsör, 11. rész
„Azokban az időkben tele volt zajjal meg zenével az egész város. Egyrészt ott voltak a gyárak a maguk dallamaival, mellettük pedig minden utcában legalább három kocsma, amiből kettőben élőzene szólt, rövid felfutása volt akkor a bluesnak, és rengeteg helyen az ment. A punk mellett valahogy mi is játszottunk bluest, sajátos felfogásban, amit nem sokan ismertek fel.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenegyedik része.
Amerikai Sztahanov | 24. rész: Educated and Dedicated – A fehér kiváltság
Messenger One, röviden M1, a legmagasabb biciklisfutár-kategória New Yorkban. Kevesen érik el ezt a minősítést, meg kell küzdeni érte. A teherbírók, a gyorsak és a megbízhatók kapják, bár segít, ha lejattolunk a diszpécsereknek a jövedelmezőbb fuvarokért.
Értelmetlen, de káros: a kocsmai dohányzás tilalmáról
Amikor a hazai vendéglátásról beszélünk, az elmúlt időszakban az éjszakai zárórákról vagy a pihenni vágyó lakókat zavaró hangos vendégek problémáiról beszélünk. Pedig e kettő mögött létezik egy szoros összefüggés, amiről kevesebb szó esik.
Hírek a jövőből: golyózápor a NER-sajtóvezérre, merénylet Magyar Péter ellen
Mi lenne, ha a kormánypárti média vezetőjére gépfegyverrel lőnének, ellenzéki politikusok lakásánál pedig bombák robbannának? A jelenlegi légkörben a hideg polgárháború jó eséllyel azonnal felforrósodna.
Amerikai Sztahanov | 23. rész: A Covid-diktatúra – az első napok
Az ördög álarcosbálja.
Leáldozóban Zelenszkij csillaga? Kényszerpályákon az ukrán elnök
A mostani helyzet Zelenszkij karrierjét így vagy úgy, de felemészti majd.
A Himnuszt szabad elemezni, interpretálni, földolgozni. Jól vagy rosszul, gyengén vagy színvonalasan. Az igazi kérdés az, hogy van-e benne többlet, van-e benne kraft, van-e mögötte gondolat. És hogy miért is habosítjuk ezt az egészet? Nincs jobb dolgunk?
Béke a lenyelt békáért? Nullaösszegű játék lehet az orosz–ukrán rendezés is
A nemzetközi viszonyrendszerben Donald Trump egyértelműen átvette az irányítást, a kommunikációs tematizálást, teljességgel háttérbe szorítva nagy riválisát, Kínát.
Amerikai Sztahanov | 22. rész: Miért sírt a torockói medve?
Szerették a gyerekek a családi legendákat. Meséltem nekik a sötétben, amíg el nem aludtak. Volt sok kedvencük, százszor is végighallgatták ezeket. Danny a kenyeres, a torockói medve, és persze a Frog Prince.
A mentőautó az éjjel megint elvitt valakit
Görcsösen szorítják egymás kezét. Ha valamelyikük megbillen, elvágódnak az aszfalton. Illúzió, hogy meg tudják tartani egymást. Körülöttük menetel a felgyorsult tömeg. Lassúságuk felkiáltójel a végtelen hömpölygésben. Senki sem fordul utánuk, nem látják őket, mintha már nem is lennének.
Egy ideje változóban van Észak-Korea „filmipara”. Már amennyiben beszélhetünk ilyenről a mindent tervgazdaságban termelő diktatúrában. Míg korábban az 1950-es éveket idéző hősi eposzokat gyártottak, fekete-fehér karakterekkel, ma már a Kádár-kori magyar „kritikus” művekre emlékeztető alkotások is napvilágot látnak.
Borisz Jelcin soha el nem mondott őszödi beszéde
Öveket becsatolni, a történelem fővonaláról átváltunk egy ismeretlenbe tartó sínpárra.
Európának újra kellene gondolnia a saját helyét és szerepét a világban, és új európai stratégiát alkotni. Félő, hogy mindez Ursula von der Leyen nyugdíjaztatása nélkül aligha fog menni.
Kutyaszorítóban. Néhány gondolat a mocskos fideszezésről és a könnyűzenéről
Azzal szemben, amit mindösszesen mocskos fideszezésnek nevezünk, mindenféle túlfeszült intézményi reakció felesleges és kontraproduktív. Egy akármilyen fennálló rendszer csak rosszul, de inkább nevetségesen jöhet ki egy efféle pengeváltásból.
Amerikai Sztahanov | 21. rész: Római kút, Hegyeshalom
Ez a dráma nyitóképe, ahogy a két mozdony átrobog a határon. Budapestről indulnak mint felmentő vonat, egy veszteglő gőzöst váltani Károlyházán. Ott összekapcsolják a két mozdonyt, és indulnak Kelet helyett Nyugat felé. Egy beépített vasutas haver a Hegyeshalom–Ostbahn vágányra állítja őket, és felugrik hozzájuk a mozdonyra. Így érkeznek hárman Ausztriába.
Jónás | Kenszel Pikcsör, 10. rész
„Az egyetlen buszjáratot, ami bejött ide, már két éve elvették, egyszerűen nem jár be semmilyen busz. Az embereknek legalább két-három kilométert kell gyalogolniuk a következő megállóig, ami azért a nehezen mozgó nyugdíjasoknak és az iskolába, netán dolgozni siető embereknek elég nehéz. Bár alig van munka Nógrádban, de akkor is.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizedik része.
Éjszakai élet a Nyolcban: lehetséges-e, hogy mindenkinek jó legyen?
Budapest VIII. kerülete, a Józsefváros két külön világ. A belső része, a Palotanegyed már bőven integrálódott a turistás belvárosi vérkeringésbe, miközben a Körúton kívüli „Nyócnak” még mindig rossz a híre. A kerület viszont őrült tempóban változik. A budapesti éjszakai életet áttekintő sorozatunk legújabb epizódja.
Hátizsákkal Horvátországban | Balkáni képeslapok, 4. rész
Amikor először készültem Horvátországba, nem értem be azzal, hogy végig ugyanazon az üdülőhelyen pancsoljak a tengerben és élvezzem a napsütést: azt terveztem, hogy vonattal és busszal utazva, hátizsákkal jutok el a lehető legtöbb helyre, érintve Zágrábot, Pulát, Fiumét, Zadart, Splitet és Dubrovnikot, és útközben bekerült a tervbe Rovinj, Krk, Korčula, később pedig megnéztem a Plitvicei-tavakat is.