Hangoskönyv
Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Ékszerek? Ruhák? Drága autók? Csupa rossz válasz. Egy elegáns Balaton-parti bisztróban nem ezekből derül ki, hogy valaki a társadalom magas státuszú csoportjához tartozik. Igen, a szerző elárulja a megfejtést. Végül eljutunk oda, hogyan nyerhet valaki 2026-ban választást Magyarországon. Valamint oda is, mi volt a kormánypárti kommunikáció egyik komoly tévedése Magyar Péter ügyében.
2024: araszolás és száguldás jobbra
A világ elhúzódó konfliktusokkal küszködik, nő a bizonytalanság, az európai politika kaotikusabbá vált. Orbán szövetségesei erősödtek, de korántsem játszik minden a miniszterelnök kezére. Mindeközben itthon egy NER-ből jött ember a NER-ellenesség jelszavával letakarítja a baloldaliakat, a liberálisokat, a progresszíveket és egyéb haladó erőket a pályáról. A baloldaliak, a liberálisok és a sajtómunkások többsége pedig tapsikol ennek.
Keménykalap és krumpliorr – a Sándor-palotában
Röviden: innen úgy tűnik, a Fidesz direkt, jól fölfogott önérdekből csinál bohócot az államfőből, aki ezt vagy nem is észleli, vagy készakarva hagyja. Tudnánk ezen változtatni!
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Magyar Péter két valódi győzelméről
Röviden: ha megnyeri a 2026-os választást, nem a Fidesz vagy a volt ellenzék fog kormányozni vele, pláne helyette, míg, ha egyetlen ellenzékiként veszíti el azt, akkor sem tudnak visszajönni a pályára a régi ellenzékiek.
Ha nagyon akarom, a karanténidőszakból is előáshatok szép emlékeket. Jobb lakásba költöztem, befejeztem egy régóta húzódó projektet, lettek új barátaim, sőt bajtársaim, akikkel tartottuk egymásban a lelket, és együtt vártuk, hogy vége legyen a rémálomnak. Mert rémálom volt, és a legjobban az ébredést szerettem benne.
Fogaknak csikorgása, gerincek roppanása – arról, ami vár ránk, és amit tehetünk
Mi, akik a nyilvánosságban írunk és beszélünk, nem mondunk le az észérvekről, és azt reméljük, hogy azok, akik olvasnak és hallgatnak minket, nem mondanak le az észérvekre való igényről.
Kiengedjük a kezünkből az önmagunk feletti hatalmat egy tál akciós lencséért
Itt élünk Magyarországon, ki elkövetőként, ki áldozatként – a legtöbben mindkettőként egyszerre. De azért jóval többen vannak-vagyunk az áldozatok. Elkövetőségünknek leginkább a belenyugvásunkat tekinthetjük: hogy – még ha a darabot, a rendezőt, a színészi játékot és a büfé kínálatát kritizáljuk is – alapjában elfogadjuk a színpadot mit olyat, elhisszük, hogy azok a deszkák a világot jelentik, és más világ nem is lehetséges.
Táborokba gyűlt bitangok, szevasztok!
A lebutított táborlogika megöli a kíváncsiságot, elfojtja az eredetiséget, lerontja a teljesítményeket, fölszámolja a morális tartást, az elvszerűséget. Végül igénytelenné teszi azt is, ami állítólag mozgatja, amit szolgálni kíván: a politikát.