Hangoskönyv
Mindenki nyugodjon meg, hátra lehet dőlni, fújjuk ki a levegőt: a lab leak – miszerint a pandémia okozója egy „laborszökevény” vírus – mégsem konteó. Megmondta a CIA, a legfensőbb fektcsekker szerv, hogy az új igazság mostantól a régi hazugság, ami őrület volt, valósággá vált.
A TikTok-tiltás és az algoritmikus soft power korszaka
Az algoritmusok és a közösségimédia-platformok feletti harc koránt sem lefutott, sőt, még csak most kezdődik igazán.
„Hétfőtől újra két nem lesz Amerikában”, olvashattuk nemrég. Két nem, mármint férfi és nő. Ha ugyanezt egy-két évtizeddel korábban olvastuk volna, pislogni kezdünk, hogy erre ugyan mi szükség van? Tán ennyire ráérnek a világ vezetői, hogy evidenciákat foglalnak rendeletekbe? Esetleg azt is törvénybe kell iktatni, hogy a víz nedves?
Donald Trump és a politikai szimbólumok világa
Panama-csatorna, Grönland, vámpolitika – nincs új a nap alatt. Mi köti össze Donald Trumpot Theodore Roosevelttel, de főleg William McKinley-vel? Milyen szimbolikus lépések és értékválasztások juttatják eszünkbe a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóját és az akkori amerikai politikát?
Miért tűnik Pécs igazi városnak, és miért nincs belőle több itthon
Szeretek utazni, országon kívül és belül is, utóbbit pedig még szívesebben teszem, mióta létezik a pofátlanul olcsó országbérlet. Kimondottan szeretem a nagyvárosokat, ezekből viszont egyre kevesebb van. És nem a városok népességére gondolok, hanem arra a nyüzsgésre, ami várossá tesz egy várost. A kevés kivételek egyike Pécs.
A Twin Peaks óta félek, ha egyedül maradok egy franciaággyal
David Lynch filmjeinek ugyan kétségtelenül része a sötétség, a sokszor nyomasztó világ őrületének megjelenítése, az emberi létezés abszurditása, de csak a felületes néző gondolhatja, hogy a testet öltött rémálmok pőre bemutatása volnának az egyedüli lényeg, a végcél.
Korai öröm: a tényellenőrzés alkonya?
Mielőtt pezsgőt bontanánk, hogy búcsút inthetünk a tényellenőrök és a közösségi médiás cenzúra világának, hátrébb kell lépnünk egyet, hogy megértsük, mi is történt – és történik – itt valójában a dezinformáció elleni harc címszava alatt.
Mára elcsendesültek a NER sportfejlesztései körüli hitviták, amiket, az a gyanúm, végül is a miniszterelnök nyert meg. A következő idők fontos kérdése lesz, mi történik azzal, amit az Orbán-rendszer ezen a területen mostanáig elért.
A melegirodalom mint antipolitika
Van itt két felkavaró könyv, a melegek világáról vonultatnak fel epizódokat, de nem a melegség unalmas kortársi ábrázolásában utaznak, mentesek az egysíkú netflixes maszlagtól. Létezik érvényes identitáspolitikai irodalom, miközben politikai cégér lett az LMBT-művészet, az LMBT-témájú regény és vers, az egysíkú, bugyuta és unalmas Meseország.
Startup vagy politikai párt a Tisza? Mitől startup egy vállalkozás? És egyáltalán, vannak még politikai pártok Magyarországon? Szóba kerül továbbá Vogel Evelin és a lóverseny is.
Érveim a „Fidesz+Izé”, vagy a „Magyar Péter+Izé” koalíciók mellett
A koalíciós kormányzás szerintem önérték, és mind a Fidesznek, mind Magyar Péternek jót tenne, ha 2026 után kormányozva ilyen kontrollt kapna. Ehhez azonban vissza kellene térni Varga Judit javaslatához. Az előttünk álló bő egy évben fog eldőlni, belecsúszunk-e egy otromba kétpártrendszerbe vagy megpróbálunk mégis beszélni és megegyezni egymással.
Daytona Blue és a Trump-háromszög
„2024 hosszú év volt Amerikában. Pályarendező év. Jön az új világrendszer: Novus Ordo Seclorum. Határozottabb Amerika és új angolszász hegemónia következik.” Amerikai anziksz szörfökkel, hullámokkal és autópályákkal, valamint világpolitikával és a Trump-elnökség kilátásaival.
Az ápoltak átvették az irányítást a tébolydában
Az, hogy politikai szekértáborok vannak, nem új. Az azonban, hogy a szekértáborharcban több százezer ember vegyen napi szinten részt egyre inkább megkülönböztethetetlen stílusban és harcmodorban, igen.
Negyedszáz év magány – a magára maradt Nyugat
25 éve léptünk be az új évezredbe, s ez a negyedszázad javarészt arról szólt, mekkorát tévedtünk az elején. A 2000-ben a nyilvánosság tereit szinte hézagmentesen kitöltő korszellem 2025-re elpárolgott. Nem megkérdőjeleződött, nem átalakult – megsemmisült.
Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Ékszerek? Ruhák? Drága autók? Csupa rossz válasz. Egy elegáns Balaton-parti bisztróban nem ezekből derül ki, hogy valaki a társadalom magas státuszú csoportjához tartozik. Igen, a szerző elárulja a megfejtést. Végül eljutunk oda, hogyan nyerhet valaki 2026-ban választást Magyarországon. Valamint oda is, mi volt a kormánypárti kommunikáció egyik komoly tévedése Magyar Péter ügyében.
2024: araszolás és száguldás jobbra
A világ elhúzódó konfliktusokkal küszködik, nő a bizonytalanság, az európai politika kaotikusabbá vált. Orbán szövetségesei erősödtek, de korántsem játszik minden a miniszterelnök kezére. Mindeközben itthon egy NER-ből jött ember a NER-ellenesség jelszavával letakarítja a baloldaliakat, a liberálisokat, a progresszíveket és egyéb haladó erőket a pályáról. A baloldaliak, a liberálisok és a sajtómunkások többsége pedig tapsikol ennek.
Keménykalap és krumpliorr – a Sándor-palotában
Röviden: innen úgy tűnik, a Fidesz direkt, jól fölfogott önérdekből csinál bohócot az államfőből, aki ezt vagy nem is észleli, vagy készakarva hagyja. Tudnánk ezen változtatni!
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Magyar Péter két valódi győzelméről
Röviden: ha megnyeri a 2026-os választást, nem a Fidesz vagy a volt ellenzék fog kormányozni vele, pláne helyette, míg, ha egyetlen ellenzékiként veszíti el azt, akkor sem tudnak visszajönni a pályára a régi ellenzékiek.
Ha nagyon akarom, a karanténidőszakból is előáshatok szép emlékeket. Jobb lakásba költöztem, befejeztem egy régóta húzódó projektet, lettek új barátaim, sőt bajtársaim, akikkel tartottuk egymásban a lelket, és együtt vártuk, hogy vége legyen a rémálomnak. Mert rémálom volt, és a legjobban az ébredést szerettem benne.
Fogaknak csikorgása, gerincek roppanása – arról, ami vár ránk, és amit tehetünk
Mi, akik a nyilvánosságban írunk és beszélünk, nem mondunk le az észérvekről, és azt reméljük, hogy azok, akik olvasnak és hallgatnak minket, nem mondanak le az észérvekre való igényről.