Hont András
Ceglédi Zoltán
Konok Péter
Schiffer András
Balogh Gábor
Nefelejcs Gergő
Szarka Károly
Makai Máté
Gazics György
Kolek Zsolt
ÖT
Joseph Hargitai
Kiss Noémi
Dénes Ferenc
Papp László Tamás
Toroczkay András
Kert Attila
Csutak Zsolt
Megadja Gábor
Kustán Magyari Attila
Kovács Tibor
Németh Róbert
Kollár Árpád
Zdenyák József
Schillinger Gyöngyvér
Szabó Borbála
Dr. Ratius
Dobrowiecki Péter
Máté Gergő
Jánossy András
Orcsik Roland
Sopotnik Zoltán
André Ferenc
Purosz Leonidasz
Róth Elza
Portörő Péter
Nagy-Bato Jonatán
Rátosi Milán
Fonay Tamás
Sabater
Felcser V. Örs
Tóth Csaba
Nagy Pál
Ujvári Barbara
Zeck Julianna
Radnóti Zoltán
Székely Sándor
Bánkövi Dorottya
Sasvári Péter
Orbán György
Setyerov Zorán
Sarkadi-Illyés Csaba
Tóth Csaba Tibor
Anikay Antal
Nagy Attila Tibor
Nagy Szabolcs
Katona Zoltán
Zulik Ákos
Benkő Levente
Krasznahorkai Emma
Kóczián Péter
Nagy Mátyás
Gavra Gábor
Feró Dalma
Juhász Géza
Antlfinger Edvárd
Tóth Emese
Tevesz László
Salamon Eszter
Bazsó Bálint
Boros Tamás
Mikes Imre
Rostás Szabolcs
Iván Ildikó
Liberti Rezső
Révész Máriusz
Giró-Szász Áron
Francesca Rivafinoli

Hangoskönyv

Joseph Hargitai

Amerikai Sztahanov | 22. rész: Miért sírt a torockói medve?

Szerették a gyerekek a családi legendákat. Meséltem nekik a sötétben, amíg el nem aludtak. Volt sok kedvencük, százszor is végighallgatták ezeket. Danny a kenyeres, a torockói medve, és persze a Frog Prince.

Zeck Julianna

A mentőautó az éjjel megint elvitt valakit

Görcsösen szorítják egymás kezét. Ha valamelyikük megbillen, elvágódnak az aszfalton. Illúzió, hogy meg tudják tartani egymást. Körülöttük menetel a felgyorsult tömeg. Lassúságuk felkiáltójel a végtelen hömpölygésben. Senki sem fordul utánuk, nem látják őket, mintha már nem is lennének.

Sasvári Péter

Megjelent a konstruktív kritika az észak-koreai filmekben – a rezsim gyengülésének jele ez, vagy valós liberalizáció?

Egy ideje változóban van Észak-Korea „filmipara”. Már amennyiben beszélhetünk ilyenről a mindent tervgazdaságban termelő diktatúrában. Míg korábban az 1950-es éveket idéző hősi eposzokat gyártottak, fekete-fehér karakterekkel, ma már a Kádár-kori magyar „kritikus” művekre emlékeztető alkotások is napvilágot látnak.

Papp László Tamás

Borisz Jelcin soha el nem mondott őszödi beszéde

Öveket becsatolni, a történelem fővonaláról átváltunk egy ismeretlenbe tartó sínpárra.

Anikay Antal

Euroszovjet alkonyzóna

Európának újra kellene gondolnia a saját helyét és szerepét a világban, és új európai stratégiát alkotni. Félő, hogy mindez Ursula von der Leyen nyugdíjaztatása nélkül aligha fog menni.

Németh Róbert

Kutyaszorítóban. Néhány gondolat a mocskos fideszezésről és a könnyűzenéről

Azzal szemben, amit mindösszesen mocskos fideszezésnek nevezünk, mindenféle túlfeszült intézményi reakció felesleges és kontraproduktív. Egy akármilyen fennálló rendszer csak rosszul, de inkább nevetségesen jöhet ki egy efféle pengeváltásból.

Joseph Hargitai

Amerikai Sztahanov | 21. rész: Római kút, Hegyeshalom

Ez a dráma nyitóképe, ahogy a két mozdony átrobog a határon. Budapestről indulnak mint felmentő vonat, egy veszteglő gőzöst váltani Károlyházán. Ott összekapcsolják a két mozdonyt, és indulnak Kelet helyett Nyugat felé. Egy beépített vasutas haver a Hegyeshalom–Ostbahn vágányra állítja őket, és felugrik hozzájuk a mozdonyra. Így érkeznek hárman Ausztriába.

Sopotnik Zoltán

Jónás | Kenszel Pikcsör, 10. rész

„Az egyetlen buszjáratot, ami bejött ide, már két éve elvették, egyszerűen nem jár be semmilyen busz. Az embereknek legalább két-három kilométert kell gyalogolniuk a következő megállóig, ami azért a nehezen mozgó nyugdíjasoknak és az iskolába, netán dolgozni siető embereknek elég nehéz. Bár alig van munka Nógrádban, de akkor is.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizedik része.

Nefelejcs Gergő

Éjszakai élet a Nyolcban: lehetséges-e, hogy mindenkinek jó legyen?

Budapest VIII. kerülete, a Józsefváros két külön világ. A belső része, a Palotanegyed már bőven integrálódott a turistás belvárosi vérkeringésbe, miközben a Körúton kívüli „Nyócnak” még mindig rossz a híre. A kerület viszont őrült tempóban változik. A budapesti éjszakai életet áttekintő sorozatunk legújabb epizódja.

Szarka Károly

Hátizsákkal Horvátországban | Balkáni képeslapok, 4. rész

Amikor először készültem Horvátországba, nem értem be azzal, hogy végig ugyanazon az üdülőhelyen pancsoljak a tengerben és élvezzem a napsütést: azt terveztem, hogy vonattal és busszal utazva, hátizsákkal jutok el a lehető legtöbb helyre, érintve Zágrábot, Pulát, Fiumét, Zadart, Splitet és Dubrovnikot, és útközben bekerült a tervbe Rovinj, Krk, Korčula, később pedig megnéztem a Plitvicei-tavakat is.

Sasvári Péter

Szimbolikusan és a valóságban is lefejezik a gall kakast a nyugat-afrikai „puccsövezet” országaiban

Nyugat-Afrikában „puccsövezet” alakult ki, miután katonatisztek több, egymással határos országban is eltávolították a főleg franciabarát politikai vezetést. Most Oroszország és Kína felé orientálódnak.

Joseph Hargitai

A vágy villamosa Alaszkába vezet

Alaszka mitologikus hely és sajátos Vadnyugat Amerika számára. Nem véletlenül választották a Trump–Putyin csúcs helyszínéül.

Szarka Károly

Trieszt vagy Trst, Ljubljana vagy Laibach? | Balkáni képeslapok, 3. rész

A Balkánt az utóbbi néhány évben szerettem meg, annyira, hogy azóta igyekszem minden nyáron eljutni oda, és a lehető legkevesebb pénzből a lehető legtöbb helyet útba ejteni. De hol kezdődik a Balkán? A majdnem osztrák Szlovénia még oda tartozik? És ha igen, akkor esetleg oda tartozik a kicsit osztrák, kicsit szlovén Trieszt is?

Joseph Hargitai

Amerikai Sztahanov | 20. rész: Rex

Nyitott ajtónál alszik. Hallgatjuk feleségemmel, ahogy szuszog. Valami koppan. Álmában kiejtette a telefont a kezéből. A feleségem átsuhan a szobájába, és felveszi. Mintha egy horrorfilmben lennénk, kihátrál a szobából. Mutatja a telefont. Mr. Kennedy, 23:12. Találkozhatunk holnap, a harmadik órám után.

Konok Péter

Pokolkutyák az ösvényen – a társadalom változik, a blues örök

A blues senkié, gyümölcse mindenkié. A blues színes, ezért nincs egyetlen színe. A blues – blues. Mindig más, alapjában mindig ugyanaz. Még akkor is, ha már nem blues, még akkor sem, mikor ízig-vérig az.

Nefelejcs Gergő

Budapest bulinegyednek látszik, de valójában kocsmasivatag – a Margit-negyed-balhéról

Európa más városaiban a vigalmi negyedek mellett létezik a helyi lakosság vérmérsékletéhez illő helyi, kerületi vendéglátás is. Budapesten a helyzet viszont láthatóan átlendült a végletes koncentráció felé. Abból a szempontból is, hogy egyre inkább a nagy láncok és vendéglátóipari nagyvállalatok uralják az éjszakát.

Szarka Károly

A magyarok újra megszerették a bolgár tengerpartot | Balkáni képeslapok, 2. rész

Bulgária Fekete-tengeri partvidéke olcsóbb az Adriánál, de a Balatonnál sem drágább, sőt. A legtöbb partszakaszon hasonlóak a szabadstrandok, mint a Balkán-félsziget nyugati oldalán, viszonylag kevés szolgáltatással, elvétve egy-egy öltözőfülkével, a forgalmasabb helyeken büfékkel, éttermekkel, és szinte végig finom szemcsés homokkal és tiszta vízzel. Képes útinapló ezúttal Burgaszból, Neszebarból, Várnából, és a régi bolgár fővárosból, Veliko Tarnovóból.

Joseph Hargitai

Amerikai Sztahanov | 19. rész: New York, Fradi

Van egy brazil srác a dráma-tanszéken, Bernardo. Fűz, hogy menjek le vele focizni a parkba. Veszünk pár doboz sört, és kiülünk a padra. Várunk a sorunkra. Ő a zöld sárga brazil mezben, rajtam zöld-fehér Nyilasi-nyolcas. Felderítőmunkát végzünk. Jegyzetelünk.

Szarka Károly

Tényleg kell az euró a bolgároknak? | Balkáni képeslapok, 1. rész

Bulgáriát az Unió legszegényebb tagállamaként szokás emlegetni, viszont a tervek szerint jövőre bevezetik náluk az eurót. Az ország tele van remek kirándulóhelyekkel, sokszínű, a nyugati, az egykori szocialista és a régi török hatásokat is magukon viselő városokkal, és nem mellesleg egy gyönyörű tengerparttal, a bolgár konyha meg kimondottan izgalmas. Képes útinapló Szófiából és Plovdivból.

Ujvári Barbara

Amikor a szankciók kreativitást szülnek: hol van Irán autóipara a globális gazdasági hálóban?

Iránról gyakran a nemzetközi politikai viták, nukleáris tárgyalások és szankciók jutnak eszünkbe. De vajon mi történik a mindennapi gazdaságban, az ipari üzemek mélyén? Hogyan épít ki egy ország saját autóipart úgy, hogy közben évtizedek óta szigorú kereskedelmi korlátozások sújtják? És miért lehet érdekes ez nekünk, kívülállóknak?