2015-ben rajzoltam egy mémet. Kérem a Munkácsy-díjat!

Lemondott az Albert Einstein Bizottság, mert az Albert Einstein-díjat valami fasiszta kóklernek ítélték, aki nem lépett egyszerre a többi kinyúlt kardigános közpénztolvajjal. A kormánypárti revolversajtó a kiközösített giccskészítő védelmében listázza a belterjes, degenerált, pöcsfestő belpesti klikket. A nép körében ismeretlen képzőművészek állami pénzen hizlalt gőgjét méricskéli mindkét politikai oldal. Személyes ismerősök kommentelnek pro és kontra, „tanárom volt”. Ki más tenné – az alkotásaik elérése közel nulla.

Sikertelen művész az összes. Nem alkottak világraszólót, mert magukhoz beszélnek, tét nélkül; egymást veregetik hátba, vagy lökik el az asztal mellől – attól, amin az állami húsosfazék van. Szigorúan őrzött akolmeleg, ahol mindenki felügyeli a másikat, ahonnan nézve a magukat piacra bocsátó kisemberek rideg világa egyszerre nevetséges és rémisztő. Gyűjtik a díjakat és a titulusokat, mint egy afrikai tábornok a medálokat, mint egy gyerek a matricákat a Lutra-albumba, életjáradékként, automatikusan, amennyiben betartják a közösségi irányelveket. Ez nem kreativitást szül, hanem kredencializmus vezérelte konformitást, ami a nagyközönségnek érdektelen műveket fial.

Jó hír, hogy tudok segíteni a művészkollégáknak, tudok példát mutatni egy valóban sikeres alkotással, ugyanis én festettem egy világraszólót! Kizárólagosságomban persze tévedhetek, ezért ezúton faszméregetésre is invitálom a kollégákat: kérem, saját sikereik bemutatásával cáfoljanak!

Első lépés: megszületik (2015)

2015. december 16-ának sötét késődélutánján egeret ragadtam az MS Paint-ben. (Erre egy csúcskategóriás 15”-os MacBookot használtam, virtuális Windows XP-vel, ami túlzásnak tűnhet, de egy valódi Művésznek minőségi eszközök kellenek, alumínium, üveg, retinakijelző, kaliforniai dizájn — a kisember nyomorúságos, tartalomfogyasztásra is épphogy alkalmas, temus kacatjával NEM képes alkotni. Ezek a kezek túl finomak ahhoz, zongorához szoktak, nem lapáthoz. Bölcsészlányok valagához.)

Időben félúton voltunk a Gamergate és Trump első megválasztása között, csúcsra járt az akkor még kontrollálatlan, underground, memetikus közösségi médiahackelés, zabolázatlan, vad energia tombolt az interneten. Egy inspiráló közeg, aminek a vágóélét próbálta minden valamire való alkotó meglovagolni.

Az abban a röpke pillanatban divatos formátumot a szándékosan primitívre rajzolt, minimális szöveg segítségével maximális üzenetet humoros és virális módon közvetítő alkotások jelentették. Ebbe a versenybe szálltam be én is. 19:46 perckor lett kész a mű: