Hallgasd meg!
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 2025. június 14. és július 13. között az Amerikai Egyesült Államokban rendezte meg a FIFA-klubvilágbajnokságot (a továbbiakban: klubvébé). Ez volt a 21. a sorban, de először vett rajta részt 32 csapat. Az esemény jól nyomon követhető volt a magyar nyelvű sportsajtóban is, a több kiváló írás közül kettőt – nyilván a hozzám közelálló sportgazdasági megközelítés okán – hadd emeljek ki: az amúgy is remek Statgalamb, illetve a Holdblog elemzését. A közös tudáshoz a vasárnap véget ért esemény geopolitikai vonatkozásainak számbavételével szeretnék hozzájárulni. Annak bemutatásával, hogy a klubvébé egy újabb tégla volt az új futballvilágrend kiépülésében.
A folyamatok nyilván hosszan érlelődnek a mélyben, de szeretjük konkrét időpontokhoz, eseményekhez kötni a változásokat. Ha az új futballvilágrend kiépülésének origóját keressük, akkor én 2008-ra szavaznék, amikor is a Mansour bin Zayed Al Nahyan (Manszúr) sejk által vezette Abu Dhabi United Group 210 millió font értékű üzlet keretében szeptember elsejével felvásárolta a Manchester City futballvállalatot. 2008 előtt is voltak komoly, nem adott országbeli tulajdonváltások az európai futballban az angol Premier League-ből (PL) az orosz Roman Abramovics (Chelsea, 2003) vagy az amerikai Glazer család (Manchester United, 2005), a George Gillett és Tom Hicks (Liverpool, 2007) befektetéseit hozom példaként. Azonban a 2008 előtti invesztíciók, leszámítva a kótyagos orosz próbálkozásokat, jól illeszkedtek az 1992 után kiépülő futballüzlet fővonalába, ami az európai sport társadalmi beágyazottságával összhangban, ha nem is profitmaximalizáló, de vállalatérték és/vagy nyereségnövelésben volt érdekelt.
Manszúr sejk az Ezeregy éjszaka mesés világából érkezett. Egy olyan országból és kultúrából, ahol a labdarúgás, ha létezett is, „nem volt komoly”. Mi köze van egy elképzelhetetlenül gazdag arab hercegnek az európai munkásosztály szórakozásához? A dolgok kulcsa talán éppen ez: a 2000-es évekre a labdarúgás már nem csak, és nem elsősorban a munkásosztály szórakozása, „a nép ópiuma”, hanem a világ minden pontján érdeklődéssel követett globális márka, a szórakoztatóipar egyik ékköve. Kiváló terep különböző értékek, befolyásolási üzenetek megjelenítésére és terjesztésére óriási eléréssel, igen kedvező ár/érték aránnyal. A Manchester City esetében ez az irány elsőre nem látszott, már csak azért sem, mert a klub mögé szervezett City Football Group zseniális innovációkkal építkezett, és lett mára a világ egyik vezető futballcsapata – nem csak a pályán, a bevételek tekintetében is.
A City története akár még egy felvilágosult trónörökös extravagáns magamutogatásának és/vagy az olajpénzek ruletten történő eljátszásának is tűnhetett volna, ha 2010 májusában az USA, Ausztrália, Japán és Korea mellett Katar nem adta volna be jelentkezését a 2022-es labdarúgó-világbajnokság megrendezésére, majd a szavazáskor, megelőzve a másik négy befolyásos országot, nem kapta volna meg a lehetőséget, hogy házigazda legyen. Ekkor már felvillant, hogy itt nem csak unatkozó arab sejkek szórakozásáról lehet szó.
Szűk egy évvel később, a Paris Saint-Germain Football Club (PSG) futballvállalatát a katari Nasser Al-Khelaifi üzletember vezette csoport vásárolta fel, és kezdett európai futballmértékkel mérve csillagászati pénzeket tömni a klubba. Sorra érkeztek a nagy nevek, akár egy világválogatott is kijött volna belőlük: Thiago Motta, Thiago Silva, Zlatan Ibrahimović, Lucas Moura, David Beckham (kölcsönben), majd 2017-ben világrekordot jelentő 222 millió euró kifizetésével jött a brazil Neymar, aztán 180 millió euróért Kylian Mbappé. Itt már szó sem lehetett klasszikus pénzügyi megtérülésről, elég világossá vált, hogy világpolitikai játszma részese lett a szórakoztatóipari labdarúgás.
De nem csak a pályán lett erős a katari futball – 2019-ben és 2023-ban a nemzeti válogatott megnyerte az Ázsia Kupát –, az ország sokrétű sportszponzorációival és kereszttulajdonlásaival ma már komoly tényezője, „háttérhatalma” a világ labdarúgásának. A 2022-es világbajnoki rendezés pedig, hiába állt az előkészületek alatt a sajtótámadások kereszttüzében, benne sok jogos kritikával, példaértékű volt; Lionel Messi világbajnoki győzelme a fantasztikus francia-argentin döntő után pedig mindent vitt.
A 2010-es években az arab befektetők mellett a kínai és orosz nyomulás is jelezte, változóban van a futballvilág. A Birmingham City futballvállalat 50%-os részesedésének 2009-es megvétele után 2015-2017 között 11 nagyobb akvizíciót hajtottak végre kínai befektetők az angol, spanyol, olasz, francia futballban. És ahogy politikai döntés volt az európai futball kínai inváziója, az ország futballhatalommá alakítása, ugyanúgy politikai határozattal ért véget, legalábbis egy időre: a Párt úgy döntött, hogy a tengerentúlra áramló összes pénzt jobb a helyi fejlesztésre költeni. Azért, ha kisebb számban is, de kínai hídfőállások maradtak az európai labdarúgásban.
Az orosz futball soft powerjének Abramovics Chelsea-je mellett a Gazprom volt a zászlóshajója a 2010-es években. Még a Z generáció is ismeri mint a Bajnokok Ligája főszponzorát, de az Európa-bajnokságok hirdetőjeként is ismerős lehet, a német futballt kedvelők pedig a Schalke 04 fő kereskedelmi partnereként is emlékezhetnek rá. A „nagy dobás” a 2018. évi oroszországi labdarúgó világbajnokság volt, amit tisztességgel le is hoztak. De a soft power korlátait jól mutatja, hogy hiába az orosz nyomulás a futballban, a sportban, az Ukrajna elleni agresszió után Oroszország európai elszigetelődésén ez nem segített, pillanatok alatt vált megbélyegzetté az ország, de hogy a mostani Oroszország-képet mennyiben formálja a korábbi évek soft powerje, nem nagyon tudjuk.
2023 januárjában felrobbant a globális média: Cristiano Ronaldo, a 21. század egyik, vagy más megfogalmazásban, Messi mellett a másik legnagyobb alakja a Saudi Pro League-ben szereplő Al-Nassr csapatához szerződött. Ez most így hogy? – kérdezte mindenki. Azon a nyáron egyébként közel egymilliárd, 957 millió eurót költöttek a szaúdi csapatok játékjogvásárlásra, ami teljesen megborította a labdarúgás munkaerőpiacát. (Forrás: Sports Business Institute) Ez új elem volt a globális futball átrendeződésében, mert a szponzorálás és csapattulajdonlás mellett megjelent a saját bajnokság, a hazai sportszórakoztatóipari piac építésének szándéka is. Ronaldo idén nyáron meghosszabbította lejáró szerződését, a hírek szerint 200 millió eurót fog keresni évente, ami felfoghatatlan, és közvetlen költség-haszon alapon természetesen kitermelhetetlen.
A szaúdiak a világ egyik legnagyobb befektetési alapján, a Public Investment Fundon (PIF) keresztül az elmúlt években számos futballhoz kötődő jogot vásároltak, többek között 2021 októberében megvették a PL-ben szereplő Newcastle United F.C. futballvállalatot is. És itt már elég jól beazonosíthatók a futballon túlmutató szándékok. A szaúdi hosszú távú gazdasági stratégia egyik központi eleme a világ logisztikai folyamataiban játszott meghatározó szerep, amiben a newcastle-i kikötő kulcsszerepet kap, nem mellesleg az Angliában épült mecsetek építésének egyik kiemelt finanszírozója is a PIF volt (2020-ban állítólag leállították a projektet).
Mindeközben az elmúlt öt évben az amerikai befektetők erősítették a szerepvállalásukat az európai futballpiacon. 2024-ben az észak-amerikai befektetők a PL csapatok 50%-ában(!) voltak érdekeltek, a Serie A-ban 45%, a Ligue 1-ban 33% volt ez az arány. Az amerikai befektetők 2020 és 2024 között 69 európai elsőosztályú klubba fektettek be, az európai hivatásos futballt érintő amerikai tranzakciók száma meghaladta a 150-et. (Forrás: CIES). Ugyanakkor az USA-ban a legerősebb hivatásos futball-liga, a Major League Soccer (MLS) is egyre erősebb (gazdasági) lábakon áll. A Forbes adatai szerint egy MLS-csapat átlagos franchise értéke 690 millió dollár napjainkban, 2024-ben a legnagyobb bevételt a Messit is foglalkoztató Inter Miami söpörte be, 180 millió dollárt, egy hivatásos játékos átlagosan 354.390 dollárt keresett 2025-ben (Messi 12 millió dollárt), az átlagos nézőszám 21.711 fő volt a mérkőzéseken. (Forrás: Sports Illustrated, transfermarkt.com) Ez a futballgazdaság Európában is Top10-es liga lenne, nézettségét tekintve a francia első osztállyal vetekszik.
És így érünk el a klubvébéig, ahol az oroszok kivételével történetünk minden meghatározó szereplője összegyűlt, akárcsak a maffia Öt Család Bizottsága, ha már Amerika. A pályán ott volt a Miami, a City, a PSG, a Chelsea, a szaúdi Al-Hilal (75%-ban PIF-tulajdonban, nem mellesleg a nyolcaddöntőben 4:3-ra megverték és kiejtették a Cityt), és bár egyetlen kínai klub sem indult, Zhou Tong játszott az Auckland City színeiben, Ma Ning és Fu Ming mérkőzést vezettek, kínai önkéntesek dolgoztak a pályán és azon kívül. Az esemény szponzorai közül kettő kínai (Hisense és Lenovo), kettő szaúdi (PIF és Qatar Airways), kettő pedig amerikai (Bank of America és Coca Cola) voltak. A közvetítési jogokat az a DAZN társaság szerezte meg, amelyben idén februárban a sportbefektetési egységén, a SURJ-on keresztül kisebbségi részesedést szerzett a PIF. A FIFA elnöke, Gianni Infantino már háromszor is tárgyalt a Fehér Házban, Donald Trump megjelent a vasárnapi döntőn, a pódiumon bohóckodott a díjátadó ceremónián, majd azzal viccelődött, hogy elnöki rendeletet ad ki, miszerint az európai labdarúgást, amit Amerikában soccernek hívnak, ezentúl footballnak kell hívni. Tényleg, mint egy boldog, nagy család.
A klubvébé összdíjazása egyébként meghaladta az egymilliárd dollárt, az első 60 mérkőzés átlagnézőszáma 37.000 fő volt. Jövőre az USA-ban (kisebb részben Mexikóval, Kanadával közösen) a férfi válogatottak világbajnokságát rendezi meg a FIFA, a labdarúgás népszerűsége növekszik az országban, a Sportico szerint a világ legértékesebb 50 futballmárkája közül már most 19 az MLS-ben szerepel. Találóan írta Chadwick professzor: A klubvilágbajnokság tehát nem csupán a labdarúgásról szólt, hanem a hálózatok átformálásáért, a hatalom felhalmozásáért és a befolyás kiterjesztéséért folytatott verseny is volt.
Borítókép: A Chelsea játékosai Donald Trump társaságában ünneplik a labdarúgó klubvilágbajnokságon aratott győzelmet / fotó: Eyepix / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Bejelentkezés