utópia
Az értelmiség útja az irrelevanciához
Az értelmiség vágya mindig a világ berendezése, pontosabban annak újrarendezése, hiszen az értelmiségi terv mindig szebb, jobb, illatosabb, mint a létező valóság.
Már maga a tézis provokáló és kristálytiszta. Az utópia nem csupán politikai tévedés: teológiai bűn, eretnekség. Aki azt állítja, hogy az ember – megfelelő intézményekkel, neveléssel és technológiákkal – képes tökéletes társadalmat felépíteni, az tagadja az emberi természet alapvető korlátait.
