állat
Gyerekkorom óta nem öltem meg állatot. Még véletlenül sem. Az úttest közepén totyogó galamboknál reflexből lassítok. Bogarakat sem szívesen csapok le, a döglegyeket is igyekszem kitessékelni, a porszívózáskor komoly lelki tusával rombolom szét a pókok építményeit. Kerülöm a tekintetüket.
Kezdem elfelejteni, de a sejtjeim még emlékeznek, vagy az izmaim, nem is tudom. Minden képet elpakoltam, leszedtem a falról, amin rajta volt. Nem bírta el a lelkem, hogy lássam. Aztán két-három hónappal később lassan kezdtem visszatenni a fotókat. Kétnaponta egyet. Nagyon lassú kétnapok voltak azok.
Ki néz rád kutyád szemén át? | Rendhagyó nekrológ egy családtagról
A kutya a nyugati életmód egyik legismertebb szimbóluma, de mégis olyan, mint a gyerek, amelynek védelméről szavakban ugyancsak rengeteget beszélnek, a gyakorlatban azonban az ellátórendszer hiányosságai miatt a tragédiák körforgása zavartalanul újratermeli az áldozatokat. Filozofikus töprengés egy kutya urnája fölött.