A teheráni „Szent Mária” metróállomás nem csupán egy új megálló a föld alatt, hanem egy szimbolikus kapu is: kultúrák, vallások és emberek közötti párbeszéd kapuja. Egy hely, ahol az utasok – akár tudatosan, akár csak egy pillanatra – egy békésebb világ lehetőségét látják meg.

2025 nyara fordulópontot jelent a Perzsa-öböl történetében. Két támadás – egy iráni és egy izraeli – is ért katari helyszíneket, a két esemény pedig egymást erősítve alapjaiban rengette meg az Öböl biztonsági rendszerét.

Iránról gyakran a nemzetközi politikai viták, nukleáris tárgyalások és szankciók jutnak eszünkbe. De vajon mi történik a mindennapi gazdaságban, az ipari üzemek mélyén? Hogyan épít ki egy ország saját autóipart úgy, hogy közben évtizedek óta szigorú kereskedelmi korlátozások sújtják? És miért lehet érdekes ez nekünk, kívülállóknak?

Proxyjaival, nukleáris és ballisztikus fegyverkezésével, valamint Oroszországgal és Kínával kialakított partnerségével Irán már nem csupán regionális, hanem globális jelentőségű tényezővé válhat.

„A kérdés már nem az, hogy lesz-e újabb összecsapás, hanem az, mikor, milyen formában, és milyen következményekkel. Ebben az ingatag térben nemcsak az számít, ki rendelkezik több fegyverrel, hanem az is, ki tud türelmesebben, következetesebben és hosszabb távon gondolkodni” – írja szerzőnk Teheránból.

Itt nincs kiszámíthatóság. Egy üzlet nem egy ajánlattal kezdődik, hanem a negyedik csésze teánál. A „holnap” inkább hangulatjelzés, mint időpont. A szerződések papíron vannak, de az igazi megállapodás a gesztusokban, tekintetekben, csendekben születik.