Németországban a Bundestag tisztségeiből kiszorították, beszédjogaiban korlátozzák és folyamatos alkotmányvédelmi megfigyelés alatt tartják a legnagyobb ellenzéki pártot, az AfD-t. Romániában az Alkotmánybíróság előbb megsemmisítette az elnökválasztás Călin Georgescu győzelmével végződött első fordulóját, majd a független jelöltet ki is iktatta a további versengésből. Franciaországban egy elsőfokú (!) bírósági döntés azonnali hatállyal öt évre eltiltotta a választásokon való indulástól a következő elnökválasztás legnagyobb esélyesét, Marine Le Pent. Ausztriában a vég nélküli koalíciós tárgyalások egyetlen célja az volt, hogy ellenzékben tartsák a választások győztesét, az amúgy többszörösen kormányviselt FPÖ-t. Mind a négy, a liberális demokrácia eszményéből csúfot űző történet az elmúlt háromnegyedév európai politikájának fejleménye, és valamennyi mögött felsejlik a jó öreg fasisztaveszély motívuma.
Csehországban viszont – persze csak szigorúan látszólag – egy egészen másik forgatókönyv bontakozik ki. A Cseh Képviselőház május 30-án a cseh büntető törvénykönyv 403. szakaszának módosításával a kommunista mozgalom támogatásának kifejezését, a „kommunizmus előmozdítását” öt év börtönbüntetéssel is fenyegeti, a törvény a „kommunista ideológia dicsőítését” és a kommunista szimbólumok megosztását a nácizmus előmozdításához hasonlítja. A jelenlévő 160 képviselő közül 86 szavazott a módosítás mellett, beleértve a kormányzó koalíciós pártok összes képviselőjét (egy tartózkodást leszámítva). A magyar parlamentben annak idején – olykor egyedül is – kiálltam az önkényuralmi jelképek és a holokauszttagadás kriminalizálása ellen. A cseh törvényalkotás azonban a jogkorlátozás mélységével és a jogfogalmak bizonytalanságával is túltett a magyar büntető jogalkotáson. Ahogyan az Európai Balpárt közleménye fogalmazott: „Ez a lépés támadást jelent a politikai pluralizmus, a demokratikus szabadságjogok, valamint az antifasiszta és munkásmozgalmak öröksége ellen”. A prágai megoldás egészében egy 7. cikk szerinti eljárásért kiáltana, ha az valóban a szabadság és a jogállamiság tiszteletben tartását szolgálná, és nem valami egészen mást.
Mégis mi indokolta a cseh törvényhozásban a rendszerváltás után harminchat évvel az antikommunista hisztériakeltést? A prágai parlamentben jelenleg az ilyen-olyan címkékkel feldíszített progresszív erők vannak többségben. Sokatmondó, hogy a Fiala-kormány által Budapestre küldött nagykövet – V4 ide, történelmi kapcsolatok oda – a legfontosabbnak azt tartotta, hogy nem fog visszariadni a számukra fontos témáktól, amibe beletartozik az „LMBTQ-közösség” jogainak támogatása is, amik úgymond univerzálisak és túlmutatnak a határokon. A NATO-központból a Hradzsinba ejtőernyőzött cseh elnök, Petr Pavel ma a legnagyobb háborús héják egyike az európai politikában. A progresszív kormánykoalíció időközben felbomlott, október 3-4-én parlamenti választások lesznek Csehországban. A közvélemény-kutatásokban toronymagasan vezet a magát liberálisként definiáló, de Orbán szövetségeseként a Patrióták közé tartozó, Andrej Babiš volt miniszterelnök vezette ANO. Csakhogy az ANO egyedül biztosan nem szerzi meg a mandátumok többségét, de lehet, hogy még a Mi Hazánkkal egy EP-frakciót alkotó SPD is kevés lesz a stabil kormányzáshoz.
S itt jön képbe a Stačilo! (Elég!). A posztkommunista térségben egyedül Csehországban tudott tartósan a parlamentben ragadni egy radikális baloldali párt, és ugyancsak egyedül a cseheknél választották a kommunisták a tőke helyett Marxot a rendszerváltás után. A vagyon- és hatalomátmentésből kimaradt, ám a marxista eszmékhez hű KSCM azonban 2021-ben kihullott a parlamentből. A parlamenten kívül a kommunisták egy szélesebb pártszövetséget gründoltak, ez lett a Stačilo! Ehhez csatlakoztak az európai szocialistákhoz tartozó – ha azóta onnan ki nem zárták őket – és hosszú időn át kormányzó, Lubomír Zaorálek volt külügyminiszter által fémjelzett szocdemek. A Stačilo! ma patrióta baloldaliként határozza meg magát, jelszavai között olyanokat találunk, hogy „Brüsszel diktálja? Elég!”, továbbá „Állítsuk meg az illegális migrációt!”. Több szereplőjüket a járványidőszakban dezinformációval vádolták, élesen bírálják a Nyugat ukrajnai szerepvállalását és Izrael gázai fellépését. A Stačilo! pártszövetséget a kampányfinisben biztos bejutónak mérik, 7-8%-kal. Ők a példa arra, hogy az antiimperialista baloldali politika ma szükségszerűen szuverenista. Könnyen lehet, hogy rajtuk múlik Babiš következő kormánya, Babiš következő kormányzásán pedig elég sok minden a V4-ben és azon is túl, egész Európában.
A megkésett cseh antikommunista jogalkotás a KSCM-et, illetve a Stačilo! pártszövetséget vette célba. Abban tehát nagyon is van közös a szélsőjobboldallal riogató román, német, osztrák és francia, valamint a kommunizmus rémképét előrántó cseh hatalmi elit játszmái között, hogy mindegyik esetben egy szuverenista kormányzásnak akarják elejét venni. A sors fintora, hogy az antifasiszta hagyományok megbélyegzésével Petr Fiala éppen Orbán Viktorral kerül egy platformra.
Az Európai Balpárt most tiltakozik, és mintha rácsodálkozna: a progresszívek keményen fellépnek azokkal szemben, akik ellenállnak a neoliberalizmusnak, a hadiipari, gyógyszeripari konszernek érdekeinek. Mikor vonják le végre kontinensszerte azt a következtetést, hogy a progresszívekkel létesített identitáspolitikai frigy csak az elcsatornázást erősíti, és belátható időn belül a baloldali politika megszűnéséhez vezet?
Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő
Borítókép: Választási plakátok Prágában, a kép bal oldalán a Stačilo! pártszövetségé / fotó: Michal Cizek / AFP
Bejelentkezés