Ismerik a viccet, miszerint a nehéz idők erős embereket szülnek?
A nyugati civilizáció technológiai fejlődése ezt az örökérvényűnek gondolt igazságot is felülírta. Ma már egészen biztos, hogy az elhúzódó krízis a csereszabatos technokraták tökéletes keltetője.
Miután ismét világuralomra törnek a tőkés társaságok a transzkontinentális szabadkereskedelmi egyezmények befektetésvédelmi záradékaival, és az ExxonMobil is visszatért a világ legnagyobb kőolajkészletéhez Venezuelába (mert az ottani elnököt elrabolta Amerika…), valószínűleg jogosan mondhatjuk, az összképet tekintve majdnem teljesen mindegy, van-e kormánya Belgiumnak, Franciaországnak, vagy hogy ki vezeti Németországot, Magyarországot, vagy akár az Európai Bizottságot.
S ehhez nincs szükség egy Mátrix-szerű összeesküvésre. Ez csupán menedzselés.
Rendszerhiba vagy figyelemelterelés?
De ha már Mátrix. Vajon melyik a tényleges rendszerhiba (legalábbis a valóságban, a világot működtető gazdaság szintjén)? Orbán Viktor egy aktuális uniós vétója? Vagy az európai zöld átállás csendes elnapolása?
Előbbinek sok következménye nincs. A háború folytatódik, az Oroszországgal szembeni szankciók működnek, de legalább játszik az érzelmi húrjainkon, Lisszabontól Tallinnig. Azt viszont már Brüsszel sem bírta el, hogy a valóság gyors egymásutánban kétszer is rárúgta az ajtót a brüsszelitákra a NER gazdasági motorját jelentő (németországi) autóipari gyárak képében. Először jött a sakk, és a klímavédő tüntetések gyanús csendjében, a karácsonyi ünnepek előtt az Európai Unió lényegében lemondott arról, hogy 2035 után betiltsa a belső égésű motorok forgalmazását. (Nyilván nagyon magas labda lenne azzal jönni, hogy ha Greta Thunberg a terrorizmus támogatása helyett marad a klímaválság elleni küzdelemnél, akkor talán nem hajoltak volna meg ilyen könnyen az uniós technokraták az autóipar előtt – de mindegy is). Aztán mattolták is a közösséget, amikor az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen 25 év után megkötötte a Mercosur-egyezményt, elcserélve a német autókat a dél-amerikai élelmiszerre.
Ennyi pénze Orbán Viktoréknak is van
A holnapunk és a tegnapunk megértése érdekében továbbra is mindenkinek ajánlom Francis Ford Coppola 2024-es opuszát, a Megalopoliszt. Ebben a legvisszataszítóbb, éppen ezért legemberibb karakter, Clodio Pulcher figyelmeztet a lényegre: „You want power, you go public, that’s where the real power is.” („Ha hatalmat akarsz, lépj a nyilvánosság elé, ott van a valódi hatalom.”)
S ha uralod a nyilvánosságot, nem veti fel senki a kínos kérdéseket. Például azt, hogy az Ukrajna 2 évi működtetésére szánt 90 milliárd eurós uniós támogatás (napi árfolyamon: 34 857 milliárd forint) valójában kevesebb, mint amennyi bevétele van egy év alatt a NER államháztartásának (2025-ös előirányzat: 38 728 milliárd forint). Mindezt úgy, hogy közben itthon – a hírek szerint – romokban vannak a kórházak és iskolák.
A 21. század olajfinomítója
A valódi hatalom kiépítését szolgálta az a másik karácsonyi üzleti hír is (december 24-re időzítve), miszerint az amerikai Nvidia a tröszt- és versenyszabályokat elegánsan kikerülve 20 milliárd dolláros (kb. 7400 milliárd forintos) eszközvásárlási és licencelési szerződést kötött a Groq chipgyártóval. Míg az elmúlt évek a mesterséges intelligencia- (MI-) modellek betanításáról (training) szóltak – ahol az Nvidia GPU-k egyeduralkodók voltak –, a jövő a modellek futtatásáé (inference). A Groq LPU technológiája működtetés terén kínál áttörést.
Mivel mindez nekem is kínai (khmm!), így magyarázták el számomra, hogy a tranzakció lényegét én is megértsem: gyakorlatilag az Nvidia lett a 21. század „olajfinomítója”, az új Standard Oil. Ők finomítják az adatot (nyersanyagot) hasznosítható döntésekké (üzemanyag), és ebből a háborús gépezet is ugyanúgy tankol, mint a ChatGPT.
Amikor egy amerikai bíró kimondta a hús-vér szerzők által indított Anthropic-perben, hogy a mesterséges intelligencia tanulása „transzformatív” és nem másolás, a technológia jogi alapjait betonozták be. Mindezt a fair use jegyében, 2025 nyarától jogszerűen. Bár az emberi lények ünnepelték a kártérítést, hogy az Anthropicnak 1,5 milliárd dollárt kell fizetnie a kalózoldalakról letöltött művek miatt, azonban a győzelem egyértelműen a gépeké. Alakulhatott volna úgy is, hogy az Anthropicnak (és az OpenAI-nak is) minden egyes felhasználó minden egyes kérdése után jogdíjat kellene fizetnie, ami fenntarthatatlanná tette volna az MI-technológiát. Nekünk ez a 1,5 milliárd dollár felfoghatatlan vagyon. Nekik? A piaci „belépőjegy” ára. Ezzel a peren kívüli egyezséggel és a „Fair Use” ítélettel felhúzták a virtuális börtön falát legkésőbb 2025 szeptemberében.
A Netflix már a spájzban van
Arra is nagy téttel fogadhatunk, hogy ha lesz is kormányváltás idén Magyarországon, az semmilyen befolyással nem lesz arra, hogy nagyságrendileg kétévnyi „ukrán pénznek” megfelelő összegért (82,7 milliárd dollár, körülbelül 32 ezer milliárd forint) a Netflix felvásárolja a Warner Bros. stúdióját és a streaming üzletágát (HBO/Max). A tavaly december 5-én bejelentett üzlet, a médiaóriások egyesülése valóban kényelmessé teheti a digitális átállást. Nem kell gondolkodni, mit nézzünk, az algoritmus jobban tudja. A kultúra (végre...) nem alulról szerveződik, hanem a board roomokban patikamérlegen mérik ki a „woke” és a „konzervatív” tartalmak arányát a profitmaximalizálás jegyében.
Így számolják ki a béke árát
Hogy színház az egész a világ, azt a BlackRock alapkezelő egyik regionális vezetője magyarázta el nekem viszonylag plasztikus módon. Azért tudnak a globális tőkepiacon akár öt évre is előre tervezni, mert az átalakulás irányáról már döntöttek a nagyok az Egyesült Államokban. A hedge fundokban kezelt vagyon 2029-re 37 ezer milliárd dollárra bővülhet a 2024-es 24 ezer milliárdról (ezt most nem váltom át forintra).
A BlackRock nemrégiben csendben piacra dobott egy befektetési alapot, ami kifejezetten az európai fegyverkezésre spekulál: ez az iShares Europe Defence ETF. Nem árulnak zsákbamacskát: a prospektusban feketén-fehéren leírták, hogy az üzleti lehetőséget az Európai Unió „Readiness 2030” programja teremti meg, amely 800 milliárd eurót (igen, jól emlékeznek, ebből kapunk 6300 milliárd forintot a magyar a védelmi iparra) tervez védelmi kiadásokra fordítani. A portfóliójukban ott figyel a német Rheinmetall, a francia Thales és a Safran. Amikor tehát a francia elnök vagy a német kancellár „európai szuverenitásról” beszél, valójában a BlackRock részvényeseinek osztalékát készítik elő.
Jellemző az is, hogy amint Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, a hírek szerint a BlackRock azonnal befagyasztotta az ukrán újjáépítési alapról szóló tárgyalásokat. Amíg volt amerikai állami garancia (az adófizetők pénzéből), addig csábító volt Ukrajna, most viszont újra „kockázatos eszközzé” vált. A BlackRock a Microsofttal karöltve elindította a Global AI Infrastructure Investment Partnershipet, egy szerény 100 milliárd dolláros (36 ezer milliárd forintos) projektet. A cél itt sem kórházak vagy iskolák felhúzása, hanem az adatközpontok és az energiaellátás kiépítése a mesterséges intelligencia számára.
A kormányok ma már csak megrendelők – legyen szó a Liszt Ferenc reptérre vezető gyorsvasútról, a francia energiaszektorról vagy az ukrajnai biztonsági garanciáról. Egy NATO-szerződést ma már bárki felrúghat, Európa túlélése azon múlik, hogy van-e elég gyártókapacitása a Rheinmetallnak és elég chipje az Nvidiának.
Ha Orbán Viktor valóban csak egy hiba a Mátrixban, akkor ne aggódjunk, a digitális börtön lassan kiépül számára is. Addig meg nézek valami sorozatot.
Borítókép: A Mátrix című film jelenete / forrás: Facebook
Bejelentkezés