Az Eurobarométer szeptember végén nyilvánosságra hozta a felmérését, amelyben az uniós országok sportolását és fizikai aktivitását vizsgálta. Magyarországon a javulás mértéke kiemelkedő volt. A soha nem sportolók aránya 59 százalékról 13 százalékponttal 46 százalékra csökkent. Ez Málta 15 százalékpontos javulása után a második legnagyobb javulás az Európai Unióban. Másképp megfogalmazva, a soha nem sportolók ötöde elkezdett mozogni, és nem a ritkán sportolók aránya nőtt, hiszen még az is csökkent egy hajszálnyit, egy százalékponttal. Azoknak a száma, akik úgy nyilatkoztak, hogy rendszeresen sportolnak, megkétszereződött, 4-ről 8 százalékra emelkedett.
A felmérésből az is kiderült, hogy az Unióban is javult a helyzet, de messze nem olyan mértékben, mint nálunk. Az Unióban a soha nem sportolók aránya 45 százalékról 39 százalékra változott, ami 6 százalékpontos csökkenést jelent, emellett a rendszeresen sportolóké 8-ról 9 százalékra nőtt.
Amikor a Monspart Sarolta Aktív Életmód Stratégiát készítettük, volt egy kisebb vitám Lacza Gyöngyvérrel, a Testnevelési Egyetem rekreáció tanszékének vezetőjével arról, hogy reális-e kitűzni azt a célt, hogy 5 év alatt 15 százalékponttal csökkenjen a soha nem sportolók aránya. A vita még nem dőlt el, de jó esélyem van rá, mivel 4 év alatt a 13 százalékpont biztató. Ha a trendek folytatódnak, akkor egy év alatt az a hiányzó 2 százalékpont össze fog jönni.
Mitől táltosodtak meg a magyarok?
Valószínűleg az Unióhoz hasonlóan Magyarországon is javultak volna valamennyit az adatok, de abban, hogy ez a javulás ilyen kiemelkedő mértékű volt, szerepet játszhatott az Aktív Magyarország program is. Annak köszönhetően, hogy az Orbán-kormány megháromszorozta a Program költségvetését, soha nem látott fejlesztések indulhattak a szabadidősport és az aktív turizmus területén. Felépült több mint 200 bringapark, 50 futókör, 25 görpark, 26 korcsolyapálya, 100 iskolai mászófal, megújult 130 turistaház, erdei és vízparti szálláshely, és újrajelöltek számos turistautat. A Millió lépés az iskoládért játékban több mint 500 ezren gyűjtötték a lépéseket, és közben naponta kaptak egy egészségfejlesztési szemléletformáló üzenetet. A hátrányos helyzetűek aktív osztálykirándulásokon mozoghattak, a nyugdíjasoknak több száz új mozgásprogram indult, a fogyatékkal élők rengeteg új sporteszközhöz jutottak. A digitális világ kihívásai miatt a gyerekek számára újraindult a vándortáborozás, meghirdetésre kerültek az aktív osztálykirándulások és megkezdődött az iskolán kívüli élménysport program: az Éld+. Ezrek vesznek részt a kerékpáros és víziring túrasorozaton, és a Tekerj a zöldbe programon. Idén már közel 100 városban rendezték meg a Mozgás éjszakáját. A sportesemények szervezői több mint 1 milliárd forint támogatáshoz jutottak. Ennek is lehet szerepe abban, hogy évről évre nőtt a sportesemények száma, és az elmúlt időszakban minden évben rekordot dönt a résztvevők száma is. Ezek a programok több százezer embert értek el, és elősegíthették, hogy a sportolás, a mozgás szerethetőbbé, vonzóbbá váljon Magyarországon.
Bár a magyar adat tényleg látványosan javult, azért még nincs okunk az elégedettségre.
Ha megnézzük az adatokat, a mi 46 százalékunkkal szemben Finnországban 10, Svédországban 14 százalék nyilatkozik úgy, hogy soha nem sportol. Szlovéniában 24, Csehországban 25 és Szlovákiában is csak 42 százalék a soha nem sportolók aránya. Van még tér a fejlődésre.
Az Eurobarométer felmérésében rákérdeztek a sporton kívüli fizikai tevékenység gyakoriságára is, (aktív közlekedés, kikapcsolódás, tánc, kertészkedés), és itt is jelentős javulás figyelhető meg. Itt is 10 százalékponttal zuhant a soha, további 8-cal a ritkán mozgók száma, miközben a hetente többször 7, a szinte minden nap mozgók száma pedig 11 százalékponttal nőtt. Így nem az történt, hogy a válaszadók bizonyos mozgásformákat átsoroltak a sporthoz, hanem minden területen nőtt a magyarok fizikai aktivitása.
Képes lehet-e Magyarország hasonlóan nagyot javulni a következő négy év alatt?
Az Eurobarométer kutatása ad is ehhez néhány támpontot. A nők hiába élnek egészségtudatosabban Magyarországon, mint a férfiak, a sportolásuk mértéke sokkal jobban elmarad az uniós átlagtól, mint a férfiaké. (Bár az is lehet, hogy az önbevallásos mérés során a férfiak önképe tér el jobban a valóságtól.) Az alacsony esetszám miatt az életkori adatokat nagyon óvatosan szabad csak kezelni, de úgy tűnik, az egyetemista korosztályra és idősekre érdemes koncentrálni, valamint a munkanélküliekre, hátrányos helyzetűekre, mert itt nagyon jelentős a lemaradásunk az uniós adatokhoz képest. Ezeknek a csoportoknak mindenképpen érdemes célzott programokat indítani.
Ahhoz, hogy a következő négy évben is látványosan csökkenjen a soha nem sportolók aránya, több területen egyszerre kell előrelépni. Csökkenteni kell a gyerekek képernyőidejét, és az iskolai testnevelés középpontjába a mozgás megszerettetését kell állítani. A sportegyesületeknek azoknak a fiataloknak is helyet kell adniuk, akik nem élsportolók, csak rendszeresen szeretnének mozogni. Az egyetemeken, a munkahelyeken és az idősek körében is új, könnyen elérhető lehetőségekre van szükség.
Ösztönözni kell a természetben végzett mozgást, egyszerűsíteni az erdei sportesemények és a vízitúrák szabályait, támogatni az aktív közlekedést, valamint nagyságrendet váltani a Mozgás receptre programban. Indokolt a sport- és fitneszszolgáltatások 27 százalékos áfájának csökkentéséről is gondolkodni, hiszen több uniós ország jóval kedvezőbb kulcsot alkalmaz. A vállalatoknak és az önkormányzatoknak pedig azért kell tenniük, hogy a rendszeres mozgás ne külön program legyen, hanem a mindennapi élet természetes része.
Mi lesz az Aktív Magyarország Programmal?
Ebben a témában lehetünk bizakodóak. Bár több minisztériumban döcögősen mennek a dolgok, sok egyébként jó program is elakadt, a mi területünket ez nem érinti. Az Aktív Magyarország Program folytatódik.
Az Aktív Magyarország Államtitkárság aktív mobilitási főosztálya a Közlekedési Minisztérium közúti közlekedésért felelős államtitkárságához került. Barna Zsolt államtitkárral és kabinetfőnökével, Andrejszki Tamással számos projektben folyamatosan együtt dolgoztunk az elmúlt években. Barna Zsolt a nyilvánosság előtt már többször megköszönte a munkámat, a KRESZ tervezetet, a közel 2000 kilométer kerékpárúttervet. Úgy korrekt, ha én is elmondom, óriási lendülettel álltak munkába. Lesz új KRESZ, lesz közlekedési alapvizsga a tíz év körüli gyerekeknek, erősebbek lesznek a Bringázz a suliba, munkába! kampányok, támogatják az iskolautcák kialakítását (reggelente erős forgalomcsökkentés az iskolák körül), és lehetővé fogják tenni a kerékpáros munkába járás anyagi támogathatóságát. Ez mind segíti, hogy a következő időszakban növekedjen az aktív emberek száma. Egyrészt nagyon örülök, hogy ezek az általunk részben előkészített lépések megvalósulnak, másrészt kicsit keserű a szám íze, mert ezeket már mi is megvalósíthattuk volna.
Az Aktív Életmód Főosztály és az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ a Belügyminisztérium Sportért Felelős Államtitkárságához került. A program sokat vesztett láthatóságából, mert a sportállamtitkár portfóliója sokkal szélesebb, és emiatt jóval kevesebbszer tud ebben a témában megjelenni. Az Aktív Magyarország Program ugyanakkor folytatódik. Megtartották a nevet, a logót, megmaradtak a program munkatársai és megy tovább a munka. Ez már magában is rendkívül szokatlan, szinte egyedülálló a mai politikában, de mindezen felül Pósfai Gábor miniszter többször is elmondta, hogy a jó dolgokat megtartják, a program folytatódni fog és érezhetően növelni fogják a költségvetését. (Kétségkívül már sok hasonló ígéret hangzott el, de hamarosan beterjesztik a költségvetést, és abból majd kiderül, mit is jelent ez a valóságban.)
Ritka, mint a fehér holló, hogy bármely területen elismerik az előző kormány teljesítményét. Az Orbán-kormány azzal, hogy megháromszorozta a program költségvetését, óriásit lépett előre az aktív életmód és az aktív turizmus területén. (A munkám elismerését jelentős részben ennek a költségvetési döntésnek köszönhetem.) De, ha szétnézünk Európában, akkor láthatjuk, hogy uniós szinten még mindig rendkívül keveset költünk erre a területre.
Az életmódunkba persze sok minden beletartozik még, az étkezés, a dohányzás, az alkohol, a közösségi kapcsolatok, de a mozgásnak mindenképpen hangsúlyos szerepe van. Várható élettartamunkat, a betegségben eltöltött időt, a megelőzhető halálozásokat tekintve nagyon rosszul állunk. Ha a rendszeres mozgás, sportolás területén sikerül előrelépnünk, annak komoly egészségnyereség lesz a hozadéka. A tragikus egészségügyi adatainkra ránézve azonban fontos lenne, hogy ezen a területen kormányokon és pártokon átívelve folytatódjon a program.
A finn példa
Finnország egyáltalán nem számított egészséges mintaországnak, rendkívül magas volt a szív- és érrendszeri betegségek okozta korai halálozások száma. A finn kormány, a helyi közösségekkel ezért 1972-ben elindította az ikonikus, azóta világszerte ismertté vált Észak-Karélia-programot, amit később az egész országra kiterjesztett.
1972-ben mindössze egy év volt a különbség a várható élettartam tekintetében hazánkhoz képest: Finnországban 70,7 év, Magyarországon 69,7 év. 2024-ben azonban már 5,6 évre nőtt a különbség: Finnországban 82,3 évre, Magyarországon pedig csak 76,7 évre módosult ez a mutató. A fordulat még látványosabb a férfiak korai szívhalálozásánál. A 65 év alatti férfiak szív-koszorúér betegség miatti halálozása 1972-ben Finnországban (százezer főre vetítve 206) kétszer akkora volt, mint Magyarországon (95). 2019-re azonban a finn érték (22) harmada volt a magyarnak (65).
Az ügy van annyira fontos, hogy ebben a politikai oldalaknak is képesnek kell lenniük az együttműködésre. Ha a következő 25 évben kormányoktól függetlenül következetesen visszük tovább ezt a munkát, reális esélyünk lehet arra, hogy a várható élettartamban, az egészségben eltöltött évek számában és más, ma még nagyon kedvezőtlen mutatókban elérjük, vagy akár meg is haladjuk az uniós átlagot.
Még az is lehet, hogy észre sem vettük, de ennek az első lépéseit már meg is tettük. Az Aktív Magyarország Program kormányváltáson átívelve fennmaradt és folytatódik. Lehet, hogy már el is indult a „magyar Észak-Karélia-program”?
Borítókép: A 41. Telekom Vivicittá futófesztivál félmaratoni versenyének mezőnye a Valdemar és Nina Langlet rakparton 2026. március 22-én / fotó: MTI/Purger Tamás
Bejelentkezés