Pécsen egy szórakozóhelyen razziázott a rendőrség, hatósági ellenőrzést tartottak az illetékes szervek. Igaz, eredménytelenül, abban a tekintetben, hogy nem állítottak elő droghasználót, drogkereskedőt, nem találtak szabálytalanságot, de nem ez a lényeg, mert éppen találhattak is volna valamit. A gond a fellépés arányosságával és indokoltságával van.
Az ehhez hasonló razziák nemcsak a szórakozni vágyókat, hanem magukat a klubtulajdonosokat félemlíthetik meg a hatályos rendelkezések alapján, azaz, ahol úgymond felüti a fejét a probléma, ahol kábítószer-kereskedelem miatt eljárás indul, azt a helyet immáron három hónapra ideiglenesen be is zárathatja a rendőrség, korlátozva ezzel a kiszámítható működést, ami végső soron a hely ellehetetlenüléséhez is vezethet. De, tegyük hozzá gyorsan, akár az is ellehetetlenítheti egy hely működését, ha olyan típusú rendőrségi kiszállások vetnek árnyékot a működésére, mint ami most zajlott le Pécsen – mely esetben kimegy a hatóság és nem talál semmit, közben viszont úgy jár el, ahogy a beszámolók szerint a rendőrség viselkedett a Pécsi Est Caféban. Kinek van kedve egy olyan helyre járni, ahol ilyen „élmények” érik vagy aminek „ilyen a híre”. (A Pécsi Est Café egyébként több közleményben is reagált a razziára – itt a legutóbbi.)
A szórakozóhelyek hatósági ellenőrzése egyébként önmagában rendben van, az államnak van dolga ezeken a színtereken, de a legtöbb ellenőrzés lebonyolítható úgy is, hogy azok a vendégeket ne zavarják és ne nyomasszák. Azt, hogy ezek a klubok adnak-e számlát, be vannak-e jelentve az alkalmazottak, vannak-e menekülési útvonalak, tűzvédelmileg rendben van-e az épület, a rendőrség kivonulása nélkül is ellenőrizhetik. A hatóságoknak, beleértve a rendőrséget is, a szórakozni vágyók érdekében kellene fellépni, az ő biztonságukat kellene szem előtt tartani. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a rendőrség komoly energiákat fektet a kábítószer-használat üldözése során abba, hogy szúrópróbaszerűen vizsgálja át az állampolgárokat (lásd az egyéb diszkórazziákat Budapesten). Ez talán túlmutat a jogalkotói szándékon is.
A Pécsi Est Caféban történtekről szóló beszámolók szerint ráadásul ez alkalommal megfélemlítő módon léptek fel a rend őrei: a jelenlévők féltek, a rendőrök tiltották a telefonhasználatot, fenyegető tónusban kommunikáltak, ami, ha így történt, eléggé elszomorító. A rendőrség dolga drog ügyében talán inkább máshol, a szervezett bűnözés elleni fellépés különböző területein lenne – a probléma kezelésre szánt források hatékonyabb felhasználást igényelnének. Pécsen mintaértékű addiktológiai ellátási rendszer működik rendkívül felkészült prevenciós szakemberekkel, akik a szórakozóhelyeken is nyújtanának ártalomcsökkentő, prevenciós szolgáltatásokat.
Igazán sajnálatos és a kábítószer-probléma jelenlegi hazai általános kezelésére is utal, hogy pont az érintett szakemberek megkérdezése nélkül történnek beavatkozások a területen. A drogtéma, illetve annak kommunikációja ma jellemzően a bűnüldözési beavatkozásokban csúcsosodik ki, ami teljesen torz képet közvetít a valós helyzetről. Pedig az üzenetek fontosak.
Arnold Petra, Elekes Zsuzsanna és Paksi Borbála sajtótermékeket vizsgáló kutatásukban a drogjelenség médiareprezentációját vizsgálták az elmúlt 25 évben. A 18–64 éves magyarok igen alacsony hányadának van tapasztalata a kábítószerrel. Az életük során a szert kipróbálók aránya az Európai Unió országaiban átlagosan 22%, míg nálunk csak 7,9%. A drogfogyasztással kapcsolatos véleményformálásban a médiának így bizony jelentős szerepe lehet. Az emberek jellemzően azt láthatták az elmúlt évtizedekben, hogy a hírekben a kérdést dominánsan a bűnüldözéssel hozzák összefüggésbe. Míg 1999 és 2007 között nőtt a kezeléssel, ellátással kapcsolatos cikkek száma, ez 2022-re jelentősen lecsökkent, a prevencióról szóló kommunikáció pedig gyakorlatilag el is tűnt, ami komoly probléma.
A rendészeti megközelítés túlsúlya fokozza a droghasználók hangsúlyos megbélyegzését. A kezelés lehetőségeinek bemutatása nélkül kevesebb információ jut el az emberekhez arról, hogyan lehet eljutni a vonatkozó ellátásokba. A beavatkozások sikerességéről szóló pozitív portrék viszont sokat segítenének a kezelő intézményekbe vetett bizalom elősegítésében.
Ami tágabb környezetünket, például az Európai Unió drogstratégiáját illeti, az Európai Bizottság 2025 decemberében új, a 2025 és 2030 közötti időszakra vonatkozó uniós drogstratégiát és akciótervet mutatott be, amire itthon is érdemes volna figyelmet fordítani. Az új stratégia kulcsszava a biztonság. Felhívja a figyelmet arra, hogy a droghasználat és kereskedelem Európa-szerte növekedett. Figyelmeztet arra, hogy a bűnszervezetek egyre kiterjedtebben használják az információs technológiákat, és kihasználják az online jelenlét nyújtotta lehetőségeket, például az e-kereskedelmi platformokat. Komoly fenyegetést jelent a kábítószerek, beleértve a dizájner drogok előállításához szükséges alapanyagok, úgynevezett prekurzorok kiterjedt kereskedelme. Ennek a stratégiának az elsődleges célja a polgárok jóllétének szavatolása, a közegészségügy javítása és a biztonság megteremtése.
Magyarországnak egyelőre nincs hatályos drogstratégiája, pedig igény volna rá: a szakemberek régóta sürgetik annak megalkotását. Az új uniós drogstratégia időzítése jó alkalom lehetne és konszenzusos keretet jelenthetne egy új hazai stratégia megalkotásához. A fenyegető tónusú drograzziák, a tiltásra irányuló, nyomasztó nyilatkozatok, a kevésbé hiteles médiaszemélyiségek drog elleni kiállása helyett ennek megalkotása lenne ma a szakpolitika sürgető, elsődleges feladata.
A szerző szociológus
Borítóképünkon a Pécsi Est Café / fotó: Kovács Zoltán, Pécsi Est
Bejelentkezés