Visszatért az ÁsottShalom. A legújabb adás témája elsősorban Tusványos, amelynek tanulságait Hont András  az ÖT oldalának két szerzőjével, Tóth Csaba Tiborral, és a Dr Ratius néven publikáló Rácz Andrással beszélte át.

Hont András a 444 és a Telex tudósítását idézte. Az előbbi szerint „Orbán csúcsra járatta az EU-ellenes világháborús uszítást és rettegtetést”, az utóbbiban viszont azt írják: a miniszterelnök „igyekezett magához képest a lehető legkevésbé megosztó beszédet mondani”. „Na most akkor, melyik?” – fordult vendégeihez a műsorvezető.
 


Tóth Csaba szerint Orbán geopolitikai mondanivalójának „voltak tényszerű alapjai”, ám ezek már számos alkalommal korábban elhangzottak. Úgy véli, a kormányfő azért nem igazán tudott újat mondani, mert reményeivel ellentétben a helyzet Trump beiktatásával sem változott, a békéhez nem kerültünk közelebb. Hiába vártak sokan egy új Daytont, vagy Oslót, ez egyelőre nem következett be.

Rácz András szerint a magyar sajtó és az elemzők „nagyon lemaradtak”. Azt várták, hogy Orbán valami rendkívüli súlyú, vagy nagyon kemény dolgot fog mondani. Azt várták, hogy a Fidesz az eddigi „szélre vivő” úton halad tovább, de a kormánypárt láthatóan nem ezt teszi. Úgy látja, a miniszterelnök beszédében éppen az volt a rendkívüli, hogy „semmi megrázó, vagy átütő” nem hangzott el, se ez szerinte „egy középre kanyarodó Fidesznek a meghirdetését” jelzi. Rácz „kádári beszédnek” érzi Orbán szavait, amelynek fő mondanivalója az „aki nincs ellenünk, az velünk van.”

Tóth Csaba ezzel szemben emlékeztet a februári évértékelőn beharangozott „nagytakarításra” és a Pride betiltását célzó törvényre. Hangsúlyozza, hogy Orbán tusványosi szavai legfeljebb ehhez képest nevezhetőek mérsékeltnek.

Hont András arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyar Péter székesfehérvári beszédére „ellenzéki mércével mérve szép méretű” tömeg gyűlt össze, de ennyit „Márki-Zay is tudott. Szerinte ugyanez igaz Tusványosra is, ahol most is nagyjából annyian mentek el, mint amennyien szoktak. Úgy véli, „a felszín fel tud fodrozódni”, de valójában „beállt politikai viszonyok vannak”.

Rácz András ugyanakkor megjegyzi: sokan azok közül, akik egy évtizeddel ezelőtt fideszesek voltak, ma már nem azok. „A polgárságot szépen lemorzsolták a Fideszről” – mutat rá. Úgy véli, a kormánypártban most kezdenek erre ráébredni, ezért akarják ismét megszólítani a középosztályt.

Tóth Csaba nem tagadja meg szakmáját, és egy történettudományi elméletre hivatkozva arra mutat rá, hogy a forradalmak, nagy változások nem akkor következnek be, amikor a legrosszabb a társadalmi helyzet, hanem akkor, amikor már kezd kialakulni egy önálló egzisztenciával bíró középosztály, amely „sajátságos politikát” akar kialakítani. Úgy véli, a „milliárdosok és oligarchák elleni düh” jelentős részben a „feltörekvő, vagy épp lecsúszóban levő középosztály dühe”.

Miért a pálmafák alól sírnak a leghangosabban az elviselhetetlen helyzet miatt? A lokális és globális tőke küzdelmében hova álljanak a középosztálybeli belgák? Miért szavaznak a legszegényebbek együtt a leggazdagabbakkal? Orbán a sajátjainak keményebbet üzen, mint a választóknak? Öreges erőlködés, vagy naprakész innováció a Digitális Polgári Körök indítása? Lehet-e még polgári arca a Fidesznek? Hogyan jutott el a Tisza Padányi Viktortól Jászi Oszkárig? Magyar Péter a mi Donald Trumpunk?

Kiderül az adásból.