Hont András műsorában Makai Máté íróval, volt utánpótlás-edzővel, és Dénes Ferenc sportközgazdásszal lát neki a hétvégi zakó feldolgozásának.
A meccs után milliókból felszakadó kérdésre, hogy „mi történt velünk?”, Dénes Ferenc lakonikusan annyit válaszol: „semmi különös”. Szerinte egyszerűen most az íreknek jött ki a lépés, míg számos más esetben meg nekünk, és ebben „semmi tragédiát” nem lát.
Makai Máté viszont „kisebb fajta traumaként” élte meg a vereséget. Neki már a tavalyi Európa-bajnokság előtti, írekkel szembeni felkészítő meccs nyomán „nagyon rossz megérzései voltak”. Ugyanakkor hozzáteszi: „elég alaposan felépítették az elvárásokat a fiúk. Most azt tapasztalja, hogy ismét előkerültek azok a hangok, hogy a válogatottal „el lehet intézni egy legyintéssel, ugyanolyan szar, mint volt”. Ám ez szerinte igazságtalan ítélet, hiszen az alapvető változásokat már az is jelzi, hogy „lehet elvárásunk”, van élményünk arról, hogy nemzetközi tornán játszunk.
Hont András úgy tapasztalta a lelátón, hogy a szurkolók nagyon éretten vették tudomásul a kudarcot. „Persze egy gyászoló közönség ment ki, de olyan gyászoló közönség, amelyik tudja, hogy az élet rendje az, hogy a szerettünk meghal.”
A műsorvezető arról számol be, hogy a környezetében látott, hallott reakciók teljesen ellentétes irányúak, és „egyiknek nincs érintkezése a másikkal”. Lehet, hogy a foci is belekerült abba a végletekig polarizált világba, ahol már nem csupán arról van, hogy nem értünk egyet, hanem hogy az információinkat is alapvetően máshonnan szerezzük” – veti fel Hont.
Dénes Ferenc éppen ezért vonult ki ezekből a közéleti vitákból már hónapokkal ezelőtt. Úgy tervezi, a választások után „újra kinyitja a kocsmát”, de addig nem szeretné látni, hogy „az emberek elhagyták az agyukat.”
Makai Máté leginkább az utolsó pillanatig küzdő, „ha kell akkor megáll a szívem a pályán” mentalitást hiányolja a magyar válogatottból. „Ha én sírok a válogatott eredménye miatt, akkor csúszni-mászni kell a pályán a játékosoknak” – szögez le.
A műsorban szóba került a „magyar foci másik valósága”, a klubfutball is, amely egészen más képet mutat, mint a kudarcaival együtt is fejlődő nemzeti tizenegy. Dénes szerint „a válogatott egy külön entitás”, attól, hogy győznek, vagy vereséget szenvednek, nem leszünk se többen, se kevesebben, sem a Vasas pályán, sem az MTK pályán.”
Mivel lehet lelkesíteni egy világsztárt az öltözőben? Mi az egyenlege a „TAO-korszaknak”? Miért kell külföldieket igazolni a válogatottba, és helyes-e ez? Tudunk örülni vereség után is, ha a fiúk 90 percig jól fociztak? Játszhat-e egyszer egy bajnokságban a Fradi és a Steaua?
Kiderül a műsorból.
Bejelentkezés