Konok Péter, Dévényi István, Hont András és Ceglédi Zoltán ezen a héten – Vogyerák Anikó műsorvezetése mellett – az október 23-i nagy rendezvényeket elemezték a legfrissebb ÖT-ben, túllépve a számháborún.
 


Konok Péter szerint a Békemenetet és Nemzeti Menetet „nyugodtan össze lehetne adni”, mert mindkét rendezvényen ugyanarról volt szó, egyébként pedig „a menetelés a politikai passzivitás egy formája”. Az a többiek szerint is megállapítható, hogy mindkét nagy rendezvény, a Fideszé és a Tiszáé is „politikai spektákulumnak”, a valós erők által generált puszta látványnak, látszatnak tekinthető.

Hont András felhívja a figyelmet, mindkét tüntetés lehetett nagy, de az 1990 utáni magyar történelem legnagyobb tüntetése az volt, amit 2018 tavaszán a Fidesz-kétharmad ellen tiltakozók tartottak. Néhány nappal ezelőtt azt láthattuk, hogy a két nagy menet résztvevői még csak nem is reagáltak egymásra, a két menet megfért ugyanabban a városban, néhány utcára egymástól. Azt is megállapítja, hogy a már megismert és „beárazott” kormánypropagandisták mellett megjelentek a másik oldal propagandistái is, ami új elem, és a kétoldali propaganda zaja „kitakarja a lényeget.” Ceglédi Zoltán ehhez azt tette hozzá: bízik benne, hogy létezik egy nagy, csendes többség Magyarországon, amely egyik menetre se ment ki, és majd ők döntik el a szavazást.

Szó volt röviden arról is, hogy Toroczkai László és Magyar Péter szó szerint egymás felmenőinek szidalmazásába ment bele. A klasszikus „apák és fiúk” helyzetről (Turgenyev nyomán a copyright Grezsa Ferencé) Konok Péter azért megállapítja, itt már dédapák és dédunokák szintjén megy a játék. Hont Andrásnak mindez – pontosabban a Skorpió együttes vonatkozó dala, az Így szólt hozzám a dédapám – napokra szóló dallamtapadást is okozott.

A műsorból kiderül továbbá: véletlen, vagy előre megrendezett volt az interjú Orbán Viktor édesanyjával a Békemeneten? Mi legyen Nagy Feróval a Szőlő utcai áldozatokat sértegető szavai után, és mi történjen a politikai celebekkel? De még azt is megtudhatjuk, kinek mi volt a leghúzósabb koncertélménye a kilencvenes évekből.