A Péter & Gábor legújabb adásában Konok Péter és Balogh Gábor a két nagy október 23-i menet ürügyén az utcára vonuló tömegek szerepét járták körül a Via Sacrától az Andrássy útig.
Mi mással is kezdődhetett volna az adás, mint azzal az adekvát kérdéssel, hogy október 23-án a Fidesz, vagy a Tisza menetén voltak-e többen, illetve ki nyerte meg az ünnepet? Konok Péter rámutat: a kormánypárti és az ellenzéki buborékban is mélyen meg vannak győződve arról, hogy ők voltak többen. Ez azonban szerinte természetes, hiszen „ha egy ember benne van egy tömegben, akkor ő van középen” (…) aztán magunkból nézünk ki: ha körbe nézek és sok embert látok, akkor sokan vagyunk.” Szerinte a különböző fotóknak, légifelvételeknek se lehet igazán hinni, hiszen „a szemünk a legmegcsalhatóbb érzékszervünk”.
Balogh úgy véli, a létszámnak akkor lett volna jelentősége, ha valamelyik oldal „látványosan lebőgött volna”. Mivel azonban mindkét rendezvényen rengetegen vettek részt, valójában a Fidesz és a Tisza is „nyert”, hiszen megmutatták, hogy nagy tömegek megmozgatására képesek. Szerinte ezeknek a vonulásoknak a külvilág felé mutatott erőnél is fontosabb funkciója a befelé sugárzott üzenet: sokan vagyunk, erősek vagyunk.
A tömegdemonstráció nem modern kori találmány, már az ókorban is jelen volt. „A korai civilizációkban a tömeg egyetlen feladata volt: hogy hódoljon és engedelmeskedjen. Az, hogy hányan voltak, senkit nem érdekelt” – mutat rá Balogh.
Konok szerint a római diadalmenetek voltak az elsők, amelyeken „már nem maga az egyes ember, hanem maga a tömeg volt a szubjektum”. A Via Sacra mentén álló százezrek nem csupán elismerésüket és köszönetüket fejezték ki a győztes hadvezér előtt, de állást is foglaltak mellette – tette hozzá. Egy sikeres diadalmenet egy komoly politikai pályafutás nyitánya is lehetett – tette hozzá Balogh.
A szigorúan hierarchikus rendre épülő középkorban a tömegek szerepe jelentősen csökkent, legfeljebb a lázadás fenyegetéseként jelentek meg. Hosszú századokon keresztül, ha sok ember gyűlt össze valahol, a hatalom alapállása az volt: „csak balhé ne legyen” – emlékeztetett Balogh. Ezen szerinte elsőként a brit chartista mozgalom változtatott a 19. században, amikor hatalmas, ám békés demonstrációkon sikerült gyökeres változásokat, a választójog kiszélesítését elérni.
Persze a téma kapcsán a francia forradalom is megkerülhetetlen, ahol a nagy vonulások számos formájára sor került a harcias és harsány asszonyok menetétől a némasággal tüntető „monarchia halottas menetéig”
Hogyan váltak a nagy tüntetések az „elnyomottak fesztiváljából” virtuális eseménnyé? Mi a fontosabb: a felvonulás célja, vagy az élmény, amit ad? Hogyan élte meg „a történelem zajlását” Konok Péter egy anarchista zendülés, Balogh Gábor a 2006-os zavargások sűrűjében? Miért tüntetnek olyan keveset és kevesen a magyarok? Hogyan robbant ki két forradalmunk is egy tömeges városi sétából? Mitől lesz sikeres egy vonulás?
Kiderül az adásból.
Bejelentkezés