A Péter & Gábor legújabb adásában Karafiáth Orsolya, Konok Péter és Balogh Gábor nem kisebb fába vágják a fejszéjüket, mint, hogy megpróbálják szétszálazni a lassan évszázados nép-urbánus vita eredetét, leágazásait, kölcsönös félreértéseit és indulatait.
Konok Péter szerint, ami ma ezen a fogalmon értünk, az sok tekintetben már nem az, amit a harmincas-negyvenes években jelentett. „Eredetileg ez egy tartalmas, fontos, érdekes, időnként szomorú vita, de a rendszerváltásnak nevezett történet után, meg akár napjainkban is, ez egyszerűen csak a politikai színjáték része” – mutat rá.
Balogh Gábor úgy látja, két „népi-urbánus” vitáról beszélhetünk: van egy szűkebb, jól körül határolható 1930–40-es évekbeli „klasszikus” vita, és egy jóval régebbi, „búvópatak” jellegű konfliktus a város–vidék és a „fejlettebbekhez” való viszony kérdéséről. „A Kölcsey-Berzsenyi-ütközés már megelőlegezi ezt”, de Petőfit is sokan fanyalgással fogadták a pesti értelmiség részéről – emlékeztet.
Konok szerint a város és a vidék ellentéte, mássága nem magyar jelenség, és több évezredes múltra tekint vissza. A „ciklikus időben” élő falvak között a városok már az ókori sumérok és görögök nagy része számára is „idegen testnek” tűntek, és erről bőségesen tanúskodik ránk hagyott irodalmuk is – mutat rá.
A magyar népi-urbánus vita egyik gyökere Balogh szerint az 1919-20 után „ostromlott erődként” létező hazai liberális-progresszív tábor találkozása a harmincas években a falusi mélyszegénységből feltörő népi értelmiséggel. Bennük egyszerre láttak szövetségest a korabeli hatalmi és társadalmi viszonyokkal szemben, de egyben riválisokat is, akik igényt tartanak az ország nagy többségét kitevő agrárnépesség hiteles képviseletére. „Ezek az emberek nem megsajnálták a vidéket, hanem onnan jöttek” – hangsúlyozza.
A két kör közti mentalitás különbséget jól mutatja, hogy Hatvany Lajos arról ír: ők (az urbánusok) szövetséget ajánlottak „a falujukból kinőtt” népi értelmiségnek, amire a Féja Géza büszkén riposztolta, hogy „mi soha nem fogunk kinőni abból a faluból”.
A vita eldurvulására Konok mindkét oldalról ütős példákat hoz a „fórumot és a legelőket” megvetően szembeállító hiperurbánus Máraitól a várost „óriási ezerkarú polipként” megélyegző szupernépi Kovács Imréig.
„Ebben a vitában, amit félre lehetett érteni, azt félre értették” – idézi Gyurgyák János eszmetörténész keserűen velős megállapítását Balogh.
Konok ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez a maga idejében egy fontos és többnyire színvonalas párbeszéd volt. A gond az, hogy végül „szerepjátékká”, stigmatizáló identitásharccá vált, miközben az eredeti, közös problémamegoldó mára rég elporladt.
Lehet-e „felülről” felemelni azokat, akik „lent” vannak? Léteznek a mély-és a hígmagyarok? Hogyan csapódik le a népi-urbánus vita a kocsmában, egy disznóvágáson vagy épp családi összejöveteleken?
Kiderül az adásból.
Bejelentkezés